A magyar nóta új királya

Tolnai András alig múlt harmincéves, de már bejárta a világot koncertekkel, előadásokkal. Énekelt királyoknak, grófoknak, államfőnek, még II. János Pál pápának is. A híres cigánydinasztiából származó nótaénekes állami kitüntetései mellett hamarosan megkapja társaitól a legnagyobb elismerést, amit egy zenész elérhet: műfaja királyává koronázzák.

Hol vannak a régi szép idők, amikor a mulatni vágyó földesurak, a grófok, a "kékvérűek" magukhoz rendelték saját cigányzenekarukat? És hol vannak azok, akik csak egyszerűen a cigányzenére vágytak, és betértek egy-egy fogadóba, étterembe? Ma már nincs nótaszó az első osztályú vendéglőkben, a zenészek munkanélkülivé váltak, a rádióból és a televízióból is száműzték az egykor legkedveltebb műfajt. A magyar ember szeret mulatni, bánatát is dalba fojtja, amint a szólás - sírva vigad a magyar - is utal rá. Ehhez pedig zene kell, muzsika. Nem is akármilyen: nótaszó.

Ezek a keserű gondolatok foglalkoztatják a cigányzene műfajának képviselőit, így a tiszteletet parancsoló külsejének ellentmondóan bő humorú, sikeres és mégis szerény fiatalembert is, akit méltónak találtak a zenésztársadalom tagjai arra, hogy a csakis a legkiválóbbnak járó elismerést megkaphassa, a műfaja királya lehet. Koronával, palásttal, ahogy az dukál. (Előtte, még a múlt század harmincas éveiben, a rádiózás hőskorában a slágerénekesként, operettdalokkal és sanzonokkal is népszerűvé lett Kalmár Pált nevezték nótakirálynak). A mindig elegáns, szmokingot viselő új nótakirály annak az étteremnek a kávézójában mesélt életéről és pályájáról, ahonnan elindult: a cigányzene tradícióit még ma is őrző erzsébetvárosi Kulacs étteremben.

Tolnai András génjeiből fakad a zene szeretete, elkötelezettsége a műfaj iránt. Ősei háromszáz évre visszamenőleg mind híres zenészek, igazi rajok, ahogy az úri cigányzenészeket nevezték. A budapesti születésű András, akit mindenki csak "Bandikának" hív ma is, hamarabb zenélt, énekelt, mint járt. Először hegedülni, cimbalmozni, később pedig zongorázni tanult. A zene alapjait édesanyjától, Horváth Zsuzsától, a világon egyedülálló női zenekarvezető-prímásnőtől, a Rajkózenekar alapító tagjától, valamit édesapjától, Puporka András klarinétművésztől,a 100 tagú Cigányzenekar szólamvezetőjétől leste el. Aztán a vonó, a cimbalomverő és a billentyűzet helyett a mikrofon lett a "hangszere", miután 1989-ben édesanyja zenekarának tagjaként Győri Szabó József, a Kulacs étterem nótaénekese énektanulásra biztatta. Így aztán a MÁV Zeneművészeti Főiskolában tanulta tovább a kottát és a szolfézst. Vörös Sári, Bojtor Imre, Tarnai Kiss László és Horváth Eszter tanítványaként 1992-ben a Csendül a nóta című verseny első helyezettje, és közönségdíjasa, majd két évvel később a II. Nótaolimpia legjobb férfi előadója lett. Kilencéves, amikor már énekel a világhírű 100 tagú Cigányzenekarral, és sikerei eredményeként egyhamar Bangó Margit, a cigánydal-éneklés királynője mellett a zenekar férfi énekese lett. Pályája innen gyorsan és egyenesen ívelt felfelé: világturnék, hazai előadások, majd 2000-ben Magyar Örökség díj, 2002-ben a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt jelzi, hogy kivételes képességére mindenütt felfigyeltek.
- A hírnév és a dicsfény mögött ennek a pályának is megvannak az árnyoldalai - mondja mégis, elkomorodva Tolnai András, aki szerint ma már nincsenek megbecsülve pályatársai. - Haldoklik a cigányzene, mostoha bánásmódban részesülnek a zenészek. Kiváló muzsikusokkal biztonsági őrként találkoztam bevásárlóközpontokban, mert ma már hegedülésből nem lehet megélni. Mesterségesen fosztottak meg három és fél millió nyugdíjast, több százezer középkorút kedvenceiktől, és magától a cigányzenétől, holott ma is igény van rá! Tolókocsikkal, a jegyárat megéhezve is szinte tolonganak az emberek, hogy nótaszót hallhassanak - mondja a kétszáz tévéfelvételt, hét saját lemezt és több mint száz válogatáslemezt maga mögött tudó nótakirály, akinek tavaly jelent meg legutóbbi CD-je és a koronázását követően két újabb albummal lepi meg a műfaj és saját rajongóit.

Hogy ennek a mély altatásnak és mellőzésnek mi lehet az oka, arra úgy válaszol: a diszkrimináció és a rasszizmus erősödése.
- A média a cigányságot leginkább a bűnözés és a szegénység szemszögéből mutatja, nincsenek pozitív példák, nincs példakép. Pedig a sajtból nem a lyukat kellene mindig mutatni - érvel, de a legnagyobb veszélynek azt tartja, hogy megszakadhat a tradíció, kihalhatnak a híres zenész cigánydinasztiák. Azt javasolja a zenészeknek: válasszanak maguknak egy főfoglalkozást is, tanuljanak, hogy biztosan meg tudjanak élni. Ezt tanácsolja tanítványainak is, akiket hetente kétszer korrepetál. Azt mondja, ha kamaszkorában előre látta volna a mai helyzetet, maga is más megélhetési formát keresett volna, annak ellenére, hogy szerelmének a színpadot, fizetségének a tapsot tartja. Szerinte az új generáció tagjai is rendkívül tehetséges muzsikusok, de nincs kifutópályájuk.
- Van egy szép, minden luxussal felszerelt repülőgép, de mit ér, ha nem engedik felszállni? - érzékelteti a pálya korlátait.

A friss elismerésről ennyit mond:

- Vidéki közönségem kezdeményezte, hogy a nótaéneklés koronázott királya legyek! Levelet írtak a kulturális minisztériumnak, a szakmai szövetségnek, de a zenésztársadalomnak is volt beleszólása. Minderről csak akkor szereztem tudomást, amikor megszületett a döntés - idézi fel az előzményeket, de gyorsan hozzáteszi: - A korommal járó elismerés még mélyebb alázatot és szolgálatot követel tőlem.

Arra a fölvetésre, hogy a 21. században, egy modern világban komolytalannak tűnhet egy királyi cím és a vele járó koronázási ceremónia, Tolna András így válaszolt:

- Csak azok tarthatják nevetségesnek, akik szégyellik magyarságukat, s nem szeretik a cigányzenét. A koronát nemcsak én, hanem a cigány társadalom, a nótaműfaj is kapja, ugyanis Magyarország számára a cigányzenészek hozzák a dicsőséget és a hírnevet a világ minden országából, ahol megfordulnak. A cigányzene eggyé vált a magyarsággal, ha ezt meg lehet szüntetni, akkor meg lehet szüntetni a gulyást is - mondja tőle szokatlan indulattal.

Hogy valójában milyen elismerés érte a fiatal művészt, arról Beke Farkas Nándort, a 100 Tagú Cigányzenekar főtitkárát kérdeztük. Ő felidézte, hogy Magyarország első megkoronázott prímáskirálya "36-ik" Rácz Laci volt, 1830-1886 között, és halála után 100 évig nem is volt olyan művész, aki kiérdemelte volna ezt az elismerést. A következő prímáskirály Boross LajosKossuth-díjas művész, a 100 Tagú Cigányzenekar örökös tiszteletbeli főprímása lett, aki idős kora és egészségi állapota miatt már csak egy-egy különleges alkalommal és néhány nóta erejéig lép a világhírű zenekar élére. A zenészvilág a klarinét királyává Kállai Kis Ernőt, míg a cigánydal-éneklés királynőjévé Bangó Margit Kossuth-díjas előadóművészeket koronázta.
- Nem hiszem, hogy a közeljövőben újabb koronázás lenne, ugyanis a muzsikus társadalomnak nem szabad felhígulnia, és egy újabb királyt én sem támogatnék - jelentette ki a főtitkár.

MTI-Press- Balogh Attila

Született 1978. május 25-én, Budapesten. Édesanyja Horváth Zsuzsanna. Édesapja Puporka András, klarinétművész. Éneklés mellett cimbalmozni, zongorázni is tanult. 1990-95-ig a MÁV Zeneiskolában folytatta tanulmányait. 1992-ben a "Csendül a Nóta" című nótaversenyen I. helyezést valamint a "legjobb közönségdíjas" elismerést nyerte el. 1994-ben a Nótaolimpia legjobb előadói díjával jutalmazták. 2002. augusztus 20-án Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt kitüntetést vehette át.