Kedves klubtársak! Kedves magyar nóta kedvelők! Hozzászólásom nem utolsó véleményra akar reagálni, hanem összegezve a kisvárdai verseny után lezajlott sok- sok önző véleményre, de nevek nélkül. Sajnos, betegségem miatt nem lehettem jelen, amit nagyon sajnálok. Teljesen megbízható információk után mondhatjuk, hogy egy jól megrendezett versenyen vehettek részt a jelentkezők. Tökéletes, szinte kimagasló zenekari kíséret volt mind a két napon. Sok-sok köszönet Kádár Zsuzsának, az áldozatos munkájáért. A versenyzők többsége jól érezte magát, a veseny magas szinvonalú volt, az ott lévő pzitív beállításu személyek ezt nyilatkozták. Mégis hiába minden igyekezet és munka, sokak szájából negatívum hangzik, és nemes versengésre a magyar nótára megint felleg borul! Mi történt megint? Az ami szokott lenni: kiöntöttük a gyereket a mosdóvízzel ! Sok negatív vélemény, ott nem lévő emberek véleményére levő ráduplázás és heccelés volt. Nem a verseny nagyságát és fontosságát nézte a véleményező, hanem egy résztvevő saját véleményét tették általánossá, sárba taposva ezzel a verseny óriási szerepét. Most amikor a magyar nóta a haló poraiból talán kezd éledni, letaposunk minden igykezetet, ami a fejlődést elősegítené. Összefogás kellene és ehelyett igyekszünk minden moldalról ezt megakadályozni. Hát ez a magyar virtus?
A versenyt nemzetközi részvétellel hírdették meg, nagyon helyesen, ahogyan a szegedi és a Nyilik a rózsa versenyek esetében is. Miért is hagynák ki a határon tul rekedt, de magyar nemzetiségü, magyarnyelvet beszélő és főleg magyar nótát éneklő társainkat.Régen is a határon tulról került a legtöbb neves magyar nóta énekes. Kár volt ebből a témából ilyen szinezetű politikát csinálni.
Jó volt hallani, hogy a poztívv gondolkodásuak hasznosnak, jónak értékelték ezt a megmérettetést és jól érezték magukat. Az énekes ugymond teljesítményét nem mindig a zsűri határozza meg, sokkal inkább a közönség. A közönség adja meg az igazi pontokat és még reklamálni sem lehet. Az igazi énekesnek nagyon fontos a kellő alázat, amellyel rendezni kell, ennek meg kell nyílvánulnia minden tekintetben. Történjen bármi, a magyar nóta maradjon szent mindenki előtt és így vegyen részt ilyen rendezvényeken.
Úgy érzem, hogy ezek a gondolatok tartoznak még a sok előzményhez. Üdvözlettel:Balogh Imre

Előzmény

Válasz

Az az érzésem, hogy helytelen következtetéseket kíván elfogadtatni azért, hogy a saját hangszeres kíséretét népszerűsítse a magyar nótához.

2010-ben a csárdást tánczenének nevezni komoly merészség, ha nem vakmerőség. A csárdás hagyományos magyar néptánc, kialakulását tekintve a 18. századra visszamenőleg eredeztethető. Népszerűsítői a cigányzenekarok voltak. Mivel a csárdás népzenei gyökerű műfaj, kísérete hagyományos hangszerelést kíván.

A 19. században a csárdásra még használt "tánczene" kifejezés jelentése mára átalakult, és általában modern zenekari, de legalábbis nem magyar folklórhoz köthető táncrendek kíséretét értjük alatta. Igaz, az Osztrák-Magyar Monarchiában Berkes Béla még mint császári és királyi udvari tánczenész állt alkalmazásban, és főúri bálokon, fogadásokon, vadászatokon, rendezvényeken a keringőt, az operettbetétet, a ragtime-ot, a shimmyt, a calk-walk-ot, a hallgatót, csárdást egyaránt remekül muzsikálta.
(Zárójeles megjegyzésem, hogy a 19. században egynémely magyarországi cigányzenekarnak is volt - a délszláv hatástól függetleníthető - a mai felállástól eltérő "fúvós és ritmus szekciója", tehát a dob nem volt idegen hangszer a cigányzenekaroknál. A mai cigányzenekari felállás azonban nem tűri.)

Még ha el is fogadnók a csárdásnak tánczenei besorolását napjainkban, az Ön csúsztatása ott kezdődik, hogy a dobot mint szükséges ritmushangszert kívánja eladni a magyar nóta kíséretéhez. De nem csak azt, hanem a billentyűs meg a basszusgitár hangszereket. Vagyis azt állítja, hogy ha a csárdás tánczene, ergo ritmushangszert kíván, akkor erre a billentyű, dob, szaxofon, basszusgitár felállás remek.
Ha azt akarja mondani, hogy egy ilyen zenekari felállás leegyszerűsíti a zenei kíséret problémáját egy vidéki hakniban, ahol operettet, táncdalt, nótát és/vagy cigánydalokat kell ugyanazon műsor keretében kísérni, azt nem vonom kétségbe. Azt azonban talán Ön sem gondolja komolyan (és nem csak kifogása nincs ellene), hogy "egy ilyen társaság" a legjobban alkalmas a magyar nótához.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Ön által ajánlott zenekari felállás csak egy olcsó és kényszerű változat a zenei kíséretre, értékét tekintve pedig a legjobb zenészek mellett is alacsonyabb rendű a nótához, mint a cigányzenekari.

Előzmény

Válasz

Tisztelt Gáspár Anna!
Most jutottam odáig, hogy olvastam levelét. Megkövetem, nem kívántam Önt megbántani. Remélem, sikeres lesz pályája, s talán még együtt is fogunk dolgozni.
Nekem sincs kifogásom, hogy a nótát cigányzenekar kísérje. Mindaddig nincs kifogásom, míg át nem nyergelnek más műfajba, de talán említhetném a csárdást. Engedje meg, hogy a csárdást tánczenének nevezzem - hisz az is - és tánczene ugye ritmushangszer ( dob) nélkül nem lehet. Ezért rettenetes pl operettet hegedűvel, cimbalommal, brácsával, bőgővel kísérni. Ennek a műfajnak a hangszerei billentyű, dob, gitár és basszusgitár és fúvósok. Egy rendező cigányzenekarhoz beállított egy dobost, egészen más lett a csárdás előadása. Több ízben kísértem quartettel ( billentyű, dob, hegedű vagy fúvós és basszusgitár ( klarinét vagy esetleg szaxofon ) nótaműsort. Bárkivel hajlandó vagyok,vitatkozni, egy ilyen társaság bármilyen műsor lekíséréséhez a legjobban alkalmas.
Lehet, hogy kétségbe vonja, hogy valami közöm van a szakmához. Talán erről Szentendrei Klára, B. Tóth Magda, Gránát Zsuzsa és a legismertebb női, Győri Szabó József, Tolnai András, Bokor János, Tarnai Kis László és a többi énekes meggyőzné Önt.
Én támadni kívánok mindenkit, aki a műfaj tönkretételében ludas, aki a nótát és az énekeseket saját pénztárcája növelésének érdekében használja ki.
Remélem, őszinteségem Önnél nem gerjeszt haragot, akik pedig esetleg sértve érzik magukat, javasolnám eddigi mondanivalóim megfontolását és - bár nem remélem - a következtetések levonását. Természetesen ezen személyektől bocsánatot kérni sohasem fogok.
Tisztelettel: Ráthy József

Előzmény

Válasz

Gratulálunk Kádár ZSuzsinak a szervezésért meg persze Kisvárdának. .Tóthné V Éva

Válasz

Létrehoztam egy politikai jellegű klubot, amelynek neve célkeresztben a szegénység
url-je: http://celkeresztben.network.hu/

Válasz

Az ismert művészkollégák sanyarú nyugdíját illetően nekem furcsa tapasztalaim vannak. A sorsom megadta, hogy nyugdíjazásom előtt egy ismert művész - nevét nem írom, személyiséghez fűződő jogai védik - kézbesítő postása lehettem. Az általam kézbesített nyugdíja valóban sanyarú volt, az sem jelentett gondot, hogy soha nem tudhattam, az adott településen lévő három villája közül éppen melyikben tartózkodik, mert a házvezetőnője meghatalmazottként átvehette azt az összeget, amely kevesebb volt annál, mint amennyit egyetlen fellépésével keresett. De hogyan kerül a csizma az asztalra? Más hozzászólásaimban magas fokú nyelvtudományi képesítésemről írtam; ELTE Bölcsészettudományi Kar. Ezzel a végzettséggel lettem végül kerékpáros területi postai kézbesítő. Kell-e további komentár?

Válasz

Azt hiszem jó volna már a magyarnótához méltatlan vitát lezárni és inkább örülni kellene,
hogy egyáltalán van aki foglalkozik vele, felkészülten megszervezi és végig csinálja.
Minden elismerés megilleti érte!
A győzteseknek, ill. a különdijasoknak gratulálok!

Válasz

Szia Bakonyi Laci!

Nagyon igazad van, azt hiszem, hogy itt e helyen részemről lezárom a versennyel kapcsolatos mondanivalóimat! Amit leírtam nem bántam meg, annyit szerettem volna, ha nem negatív élmény marad meg az emberekben erről a versenyről!

Nagyon örülök, hogy megismerhettelek Benneteket!

A mielőbbi viszontlátásra: Gáspár Anni

Válasz

Ugyan Anni, nem kell minden kritikai megjegyzésre kesztyűt húznod, kicsit már űzött vadént véded az álláspontodat, ez teljesen felesleges. Az eredményed, eredményeitek megérdemeltek voltak, a többi nem számít. Tisztelet mindenkinek, aki vette a fáratságot és részt vett a versenyen. Zsuzsáék pedig megtették amit lehetett egy ilyen sok jelentkezőt vonzó versenyen. A magyarnóta szép dallamait hírdettük, büszke lehetsz magadra, büszkék lehetünk magunkra. Mindenki, aki ott volt.

Üdvözölet mindenkinek! Bakonyi László :)

Válasz

Kedves Ráthy József!

Nagyon sok mindenben különbözik a véleményünk, amit nem kívánok Önnel megvitatni.

Egy valamiről szeretném csak tájékoztatni: nem vettem részt a Szegedi Nótaversenyen, semmilyen véleményt nem alkottam az ottani kíséretről, kár volt ezeket a szavakat a számba rakni!!!
Aki Szegeden hallott énekelni, az nem a verseny alkalmával tehette.

Ha figyelmesebben olvasott volna rólam, a kisvárdai sikeremen kívül még egy párral eldicsekedtem itt a Klubon pár nappal ezelőtt egy másik, a versennyel kapcsolatos blogban.

Szerény véleményem, hogy a bejegyzéseiben megemlített nevekből ítélve Ön sem elfogulatlan ember!

Még annyit, hogyha már magyarnóta, legyen az cigányzenekar által kísérve!

Sajnálom, hogy megalapozatlan véleményével többünket kikezdett írásaiban, s mindezt tette annak kíséretében, hogy szakmailag hozzáértőnek nevezte Magát!!!
Annak csak örülnünk kellene, hogy Magyarország földrajzi határain túl is éneklik a magyarnótát!

Minden jót kívánok: Gáspár Anni

Válasz