A kanyargó Tisza partján

A Tisza mindig is meghatározta a magyar emberek mindennapjait. A folyó néha áldás, néha átok, lassú méltóságteljes hömpölygéssel, vagy zabolátlan rohamával beásta magát  a magyar szívekbe. A Tisza csodálatos szépségű szeszélyesen kanyargó "álmodó" partján ahol még a "madárdal is édesebb" terül el hazánk. Haza csak egy van, akármilyen is, de haza.  Szeretem a Tiszát és körülötte a tájat. Gyönyörű a látvány, vetekszik a földkerekség legszebb vidékeivel. Mivel a látvánnyal nem igazán lehet jól lakni, ezért sok honfitársam, idegen földön próbál szerencsét és keresi meg a kenyérre valót. A Tisza azonban nem enged. A Tisza beszivárgott az emberi testek sejtjeibe véglegesen és ha hömpölygő vízének  cseppjei kifogynak, olthatatlan gyötrelmes vágyakozó szomjúság gyötör, amit honvágynak hívunk.  Olyan erős ez a szomj, hogy a külföldön élő vágyakozva kér, ha már élve nem , de halva semmiképp sem hagyják idegenben, temessük a Tisza partján akáclombos temetőbe.

Dóczy József által megfogalmazott érzések több, mint 100 év múlva is aktuálisak. ilyen érzések gyötörték akkor is és gyötrik most is az idegen földre kényszerült embertársainkat.

Mikor leültem a Tisza partjára és megsímogattam a kis fűszálak fejét,
amik úgy álltak ott mint hogy, ha hallgatnák mit mesél a Tisza...
mert a Tisza locsog, csacsog...

Tőle tanultam én lelkem azt a nótát is...

A kanyargó Tisza mentén, ott születtem,
Oda vágyik az én szívem az én lelkem.
Pásztor síptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még szülő falum kis harangja?
Vár-e még rám az a legény,
Fájó szívvel, ahogy írta?

Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem nem látlak már soha többé!
Ha itt ér el a halálom,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján
Temessetek akáclombos temetőbe!

A cikket írta: Kovács Mária Magdolna 2018 február 26.  18.óra.

"Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz."

(Charles Dickens)