köszönjük szépen a verseket, egyetlen gondom van velük egyiket sem találtam meg felénekelve.

Válasz

Szalmaláng volt a szerelmed

Szalmaláng volt a szerelmed, gyorsan el is lobbant.
Ezt nem vártam, akkor, mikor szívünk összedobbant.
Csak most látom, amikor már minden fájó emlék,
Hogy csakis én szerettelek, s ha nem hittem volna neked, ma boldogabb lennék.

A hervadó falevelek, mikor ősszel hullnak,
Eltemetik a virágos, napsugaras múltat.
Tél után még az új tavasz új virágát termi,
De a csalfa két szemedet, s azt a hazug szerelmedet nem pótolja senki.

Szövegíró: Marczali Frigyes
Zeneszerző: ifj. Veress Károly

Válasz

Nem jön álom a szememre, mikor a hold felragyog

Nem jön álom a szememre, mikor a hold felragyog az égen,
Két szép szemed jut eszembe, amikor a csillagokat nézem.
Eszembe jut a patakpart, a csókod még most is ég a számon.
Szeretnélek átölelni, úgy, mint akkor május éjszakákon.

Szeretem a cigányzenét, hallgatom az ablakomban éjjel.
A mélabús dallamokba most is a te ölelésed érzem.
És amikor nóta közben elpattan a hegedűnek húrja,
Könny szökik a két szemembe, mert ilyenkor eszembe jutsz újra.

Szövegíró: Lepsényi P. Géza
Zeneszerző: A. Molnár István

Válasz

Katona lett az én rózsám

Katona lett az én rózsám honvéd kaszárnyában.
Jó dolga van, csak az a baj, hogy már rég nem láttam.
Azt írja, hogy ne búsuljak, majd kap szabadságot,
(De) Addig is a levélben küld millió csókot!

Válaszoltam a rózsámnak színes kopertában.
Egy sort benne ”tisztelettel” hadnagyának szántam.
Hogyha lehet vasárnapra küldje babám vissza,
(Mert) Mit ér a csók, ha mindig csak levélbe’ van írva!

Szövegíró: Nagy Pál András
Zeneszerző: Sz. Nagy Endre

Válasz

Kék ibolyák nyíltak mikor enyém lettél

Kék ibolyák nyíltak mikor enyém lettél.
Őszirózsák hervadoztak, mikor elfeledtél.
Miénk volt az egész világ, hittem néked váltig,
Kék ibolya nyílásától, rózsa hervadásig.

Elfeledtél régen, de mégsem vagy boldog.
Hideg, fagyos télidőben jégvirág a sorsod.
Ugye: mégis gondolsz énrám, szépek az emlékek.
Kinyílnak a kék ibolyák, s visszahoznak téged.

Szövegíró: Babusa Miklós
Zeneszerző: Nyári Rudolf

Válasz

Még egy:

A mi szerelmünk, már nem a tavaszt járja

A mi szerelmünk, már nem a tavaszt járja,
Nem a május első illatos virága.
A mi ajkunknak már szelídebb a csókja,
De a nyár még sok virágát az utunkra szórja.

Vissza-visszanézünk, múlnak már az évek,
Boldog, szép emlékek, árnyékként kísérnek.
Talán nem oly forró, lázas minden álmunk,
De a csendes őszi erdőn kéz a kézben járunk.

Szerző: Bathó Sándor

Válasz

További:

Dömötör

Amióta elvett engem a párom, a Dömötör,
Azóta csak lustálkodik, s az ablakban könyököl.
Azt mondja, ő nem dolgozik, dolgozzon a feleség!
Mert az asszony, ha otthon ül, nem jár neki eleség.

Mondtam neki: maot az egyszer igazad van Demeter,
Dolgozom, ha úgy akarod, de te addig nem eszel!
Kapáltam egy hétig, közben csak éhen halt Dömötör.
Így jár, aki lustálkodik, s az ablakban könyököl.

Szövegíró: Szegedi Júlia
Zeneszerző: Németh Gyula

Válasz

Következő nóta:

Öreg-kopott fényképalbum

Öreg, kopott fényképalbum, a képen egy lányka.
Ő gyújtotta a szívemet legelőszőr lángra.
Ő suttogta a fülembe: „Úgy szeretlek téged,
Hogy a mi nagy boldogságunk sose érhet véget.”

Aztán mégis más asszonya lett az a szép lányka.
De szívemben ott égett még a szerelem lángja.
Nem tudták őt feledtetni az elszálló évek.
Becsukom hát az albumot, megőrzöm, míg élek.

Szerző: Markó Pál

Válasz

Másik:
Jól jegyezd meg!

Jól jegyezd meg: szerelemben bátorság a fő!
A leánynak (legénynek) egy-két csóktól félni nem illő.
Drágám, sej – haj, nyújtsd a pici szád,
Olyan csókot adok én, hogy nem ér engem vád.

Jó anyád (apád) is csókolózott, mikor leány (legény) volt.
Ám az biztos, hogy a csókról ő sohase szólt.
Nos hát rajta, add a pici szád (add ide a szád),
Ilyen csókot nem kaphatott a te jó anyád (apád)

Szerző: Bérczessi B. Gyula

Válasz

Következő:

Megpróbáltam parancsolni

Megpróbáltam parancsolni kikacagott bús szívemnek,
Ne szeressen soha téged, előbb, utóbb kinevetnek.
A szívem vitt mindig rosszra, halvány arcod megszerettem.
Nyíló tavasz kacag benned, szomorú ősz zokog bennem.

Nem igaz, hogy nótaszónál felejteni sokkal könnyebb.
Sóhaj lesz a nótaszóból, a sóhajból fájó könnyek.
Te csak némán nézzél énrám, ez fáj nékem, nem a nóta.
Nem tudlak én elfeledni ilyen szívvel parancsszóra.

Szövegíró: Skoday László
Zeneszerző: Babos Károly

Válasz