A vén cigány dala 1910-ben az egyik amerikai zeneműkiadó vállalat dalpályázatán elnyerte az 5000 dolláros pályadíjat. Kottáját szerte a világon forgalomba hozták.

Az előadás gyönyörű, ahogy megszoktuk Veress Zoltántól, a Kolozsvári Magyar Opera énekesétől, Erdély kiemelkedő magyar nóta énekesétől.

Kislókon (Fejér megye) született 1938 február 12-én. A kolozsvári zene-középiskolában tanult ének szakon s ezzel párhuzamosan - 1957. január 1-jétől - már a Kolozsvári Operában dolgozott az énekkarban. Először a Marosvásárhelyi Népi Együttes szerződtette, de a továbbtanulása érdekében inkább az Operát választotta, így 1957. január 1-jétől 1990 decemberi nyugdíjazásáig tagja volt az Operának. Konzervatóriumot végzett, énekesi képesítést szerzett. A Kolozsvári Operában a Román Rádióban és TV-ben, valamint a hanglemezgyárnak dolgozott sikerrel: több, mint tíz nagylemez és nagyon sok kislemez készült vele. 1999 május 7-én halálos autóbalesetet szenvedett Nagyvárad közelében, Örvénd határában.


Szerző: KONDOR ERNŐ 1884 - 1954.


Dalszöveg

Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány.
Vén öreg ember nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága kisgalamb vígan turbékolt a fán.
Ősz feje kábul a szíve kitárul, párjához így szól a rokkant cigány.

“Hol van a hegedüm párom? Tavasszal minden vidám.
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.”

“Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány.
Öreg cigány, szegény cigány.”

És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedü.
Alig bír járni lábain állni, mégis szívében ott él a derü.
Városban érve fáradtan tér be egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg a rokkant cigány.

“Nagyságos úraim kérem, nem tudom ismernek-e még.
Könyörgöm de sokat húztam, valaha régesrég,”

“Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
Öreg cigány, szegény cigány.”

Csend lett egy percig, így szólt az egyik, “Jóuraim ma mulatunk ugye?”
“Nyissanak ajtót ezt a kis rajkót látni szeretném, repülni tud-e?”
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér, künn van az ember s kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, beszól az ajtón, “Urak, jó mulatást!”

Nem muzsikál sohasem már, csöndes lett a vén cigány.
Alussza erdőben álmát, s vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját, virággal diszíti már,
Galambok sírva dalolják, élt egyszer egy cigány,
Öreg cigány, szegény cigány.