Gömöry Sándor zenéje és szövege.

Maros menti fenyves erdők aljába
Oda van a kicsi tanyám csinálva,
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám.

Maros menti fenyves erdők aljába
Százados úr búcsúzik a hadjától,
Előveszi harci sipját, és belefúj
Oly szépen szól harci sipja,
A századot harcra hivja.

Maros menti fenyves erdők aljába
Öreg baka búcsúzik a hadjától
Fölveszi a szuerelvényét, s elindul
Isten veled öreg bajtárs,
Látjuk-e még viszont egymást
A Maros menti fenyves erdők aljába?

Marosmenti fenyves erdők aljában
Van egy kis ház virág az ablakában
Gyere velem édes rózsám ott van az
én kicsi tanyám
Marosmenti fenyves erdők aljában.

Juhászlegény búcsúzik a tanyától
Előveszi furulyáját és belefúj
Oly szépen szól a furulyája
Könnyei hullnak reája
Bús nótája behallik a tanyába.

Zene: Sas Náci
szövegíró : Bodrogi Zsigmond

Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigányvajda lánya,
Táncra perdül, vígan van ott, az egész cigány had:
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat,
Arcán ül a bánat.

Szomorú a cigányvajda lánya,
Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.
Vigasztalja: felejtsd el azt a fattyút, az égre!
Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte,
Majd meghasad érte!

Már bíz én azt a rongyost nem bánnám,
Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.
Azt a régit meg se látnám, semmije sincs néki!
Édesanyám nekem az kell, az a rongyos régi,
Az a rongyos régi!

" Pere János hangját – hála a Magyar Rádiónak – rengetegen ismerik, de a hanghoz egy ember is tartozik. Ez az ember nagy lángon ég. Amerre jár, szikrát szór. Lángra lobbant maga körül mindenkit, akár énekel, akár tanít, de legtöbbször és legszívesebben együtt teszi a kettőt. Bár teljesen a mában él, és fáradhatatlanul, aktívan tevékenykedik, mégis úgy tűnik, mintha egy másik korból maradt volna itt. Egy jobb korból... Így lehet, hogy Pere János művész-tanár, a XXI. századba is becsempészte a romantikát, méghozzá úgy, hogy növendékei is kedvet kaptak hozzá. "

A Rádióujságban készült riportból.