Kedves Smidéliusz Éva!
Köszönöm, hogy felhivja a figyelmünket az alábbi könyvre, de sajnos nagyon rossz tapasztalatom és véleményem van, ugy mint a magyarnóták médiában való megjelenéséről is. Igaz kisvárosban élek, de hiába járom a Könyveboltokat, egyáltalán nem lehet magyarnótával kapcsolatos könyveket, füzeteket, kottákat kapni, még az
Antiqváriumban sem.
Sok sikert és kellemes nótahallgatást kívánok: Molnár Magdolna

Válasz

Nagyon szép és remek játék rítt hallani ilyen régi felvételt

Válasz

Gyönyörű muzsika.Kezemben tartom Legendás roma zenészek felvételei címmel készült lemezt,mely Mágó Károly, Halper Laci barátom nagypapájának emlékére készült,többek közt
Banyáktól hallható Dinah/Harry Akst,Sam M.Lewis/ mű is.Az érdeklődőknek figyelmét hívnám felHalper László Zenészlegendák című könyvére,interjú formában,sok humorral ír nem csak Banyák Kálmánról.
Nótás jókedvvel : Smidéliusz Éva

Előzmény

Válasz

Csodálatosan gyönyörű!

Válasz

Banyák Kálmán neve és művészete azért ismeretlen itthon, mert fiatalon, az 50-es években elhagyta Magyarországot és Nyugat-Európában, majd Amerikában próbált szerencsét.
Játékát áhítattal és szájtátva hallgatták, a legnevesebb zenekritikusok és zeneművészek méltatták különleges tehetségét.
Életútja azt a zsenit példázza, aki itthon nem kilincsel mikrofonért, nem köt kompromisszumot és nem vállal cinkosságot a ploitikai rendszer kiszolgálóival, hanem a saját útját járja, mert bízik tehetségében és a kinti érvényesülésben.
Mint a legnagyobb művészek, ő is bohém életet élt, de játékában erre legfeljebb csárdásvariációi engednek következtetni.

Lemezei valódi ritkaságok: a New York-i B&F Records készített vele cigányzenés LP-ket (S-630, S-631, S-632, S-633), melyeken csodálatos muzsikálásával gyönyörködtet, vagy kinti művészeket kísér (pl. Bodnár Margitot).
Ha Magyarországon érvényesülhetett volna, ma Járókával, Lakatos Sándorral, Magyari Imrével és Boross Lajossal együtt említenék a nevét idehaza nem csak szakmai körökben.

Válasz

Banyák Kálmán olyan kiemelkedő muzsikus volt, hogy méltatlan lenne, ha muzsikája mellé nem adnánk közre rövid ismertetőt életútjáról. Az alábbiakban Halper László internetről vett tájékoztatóját mellékelem, kiegészítve a saját gyűjtésemből vett diszkográfiai adatokkal.

"Banyák Kálmán hegedűművész 1927-benszületett Kunszentmiklóson és 1993-ban halt meg az Egyesült Államokban egyike volt a legtehetségesebb romaszármazású muzsikusoknak, pályája csúcsán a NewYork-i Filharmonikusok koncertmestere volt.

Már 12 évesen megnyert egy felnőtteknek rendezett nemzetközi versenyt, később Reményi-díjjal is jutalmazták. 1944-benbekerült az Ostende Kávéház zenekarába, ahol olyan – később híressé vált – fiatal zenészekkel játszott együtt, mint Csányi Mátyás, Lakatos „Mujkó” Gábor, „Bobe” Gáspár Ernő. Az ötvenes évek elején először a miskolci színházhoz került, majd onnan Ferencsik János elhívta az Operaház zenekarába, ahol koncertmester lett. A Zeneakadémián Zathureczky Ede növendéke volt. Ebben az időben rendszeresen koncertezett a Váci utcában lévő Bartók teremben, és több lemezfelvétel is készült vele. Egyebek közt lemezre vette Paganini Molto Perpetuóját is.

A könnyű műfajhoz se lett hűtlen, 1955-ben a Hungária Kávéházban megalakította „Jószomszédság” nevű zenekarát, amely a kor legjobb zenészeiből állt. Az együttes tagja volt többek között: id. Pege Aladár, Csányi Mátyás,Horváth „Kati” Lajos és Rácz Kis János. Még ebben az évben egy kamarazenekarral Lengyelországba, majd Svájcba utazott, és kinn maradt. Bár rövid idő után hazajött, itthon már nem számíthatott semmi jóra, ezért 1956-ban újra Ausztriába menekült.
Bécsben bekerült a magyar disszidensekből alakult Philharmonica Hungarica nevű szimfonikus zenekarba, amely Nyugat-Európában nagyon hamar ismertté vált.

Banyák Kálmán külföldi pályafutását Yehudi Menuhin is próbálta egyengetni, akivel még Magyarországon találkozott, amikor a világhírű hegedűművész a
Zeneakadémián adott koncertet. Megismerkedésük története jól példázza Banyák Kálmán zsenialitásához méltó bohém természetét. Yehudi Menuhin épp befejezte a főpróbát, és a zenészek gyűrűjében állva beszélgetett, amikor Banyák Kálmán bejött a terembe, és egy szó nélkül, úgy ahogy volt, irhabundában, kalapban odalépett hozzá, és elvette a hegedűjét,majd eljátszotta Paganini Molto Perpetuóját egymás után kétszer. Visszaadta a hegedűt, és ahogy jött, köszönés nélkül távozott. Yehudi Menuhin rögtön azt kérdezte: „Ki ez az ember? Nekem ezt még hallanom kell!”,és az akkori kulturális miniszterhelyettessel Banyák Kálmán lakására ment, ahol kérte, hogy hegedüljön még valamit. Erre Banyák Kálmán azt válaszolta, hogy jó, de kér száz dollárt. Mindez abban az időben történt, amikor valutát még tartani is szigorúan tilos volt. Yehudi Menuhin természetesen oda adta a száz dollárt, és ettől kezdve nagyon jó barátságban volt a két óriási művész.

Később, amikor Banyák Kálmán New Yorkba érkezett, Yehudi Menuhin ajánlásával a NewYork-i Filharmonikusok koncertmestere lett. Miután Magyarországon nem fejezte be a tanulmányait, New York-ban Jasha Heifetznél szerzett diplomát. Játszott a LasVegas-i szimfonikusoknál,és az egyik legnagyobb szórakoztató zenei sztár, Wayne Newton zenekarában is, ahol Bacsik Elekkel voltak első hegedűsök
Nem sokkal halála előtt lemezre vette a hegedűirodalom legnehezebb darabjait és elküldte kollégáinak, riválisainak. Hamvait hazahozták, és Kunszentmiklóson temették el.

Egyik barátja, a Bécsben élő professzor, Sívó József – aki több évtizedig volt a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, és több mint húsz éve tanít a Bécsi Zeneakadémián– a következőket mondta róla: „Banyák Kálmán volt a legnagyobb kvalitású muzsikus, akivel életemben találkoztam. Véleményem szerint ő volt az évszázad hegedűse.”

Válasz