Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
szerző: Erdélyi Mihály
Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt,
rám köszönt a cimborám, a sápadt, néma hold.
Ő tudja csak egyedül, hogy senkim sem maradt,
boldogságom - mint a mese - hol volt, hol nem volt.
Könnyes szemmel bámulom a régi ablakot,
nem nézett ki senki, hát én tovább ballagok...
Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt,
elköszönt a hold, és nékem senkim sem maradt!
Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt,
rám köszönt a cimborám, a sápadt, néma hold.
Ő tudja csak egyedül, hogy senkim sem maradt,
boldogságom - mint a mese - hol volt, hol nem volt.
Könnyes szemmel bámulom a régi ablakot,
nem nézett ki senki, hát én tovább ballagok...
Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt,
elköszönt a hold, és nékem senkim sem maradt!
(Nem is tudom minek élek, minek ez a szív,
Kiért sajog, kiért dobog még.
Valahol egy zsalugáter búcsúzóra hív,
És megkönnyez a holdas ég.
Valamikor ez az ablak volt a reménység,
Nem virít ott már a rózsaszál,
Amióta hűtlen kezek onnan letépték,
A szívem csak bolyongva jár!)
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!