forrás:http://www.youtube.com/watch?v=u1D32SgD5lQ
Published on Mar 12, 2012 by MrRobArt1

A MagyaR Művészeti Társulat koncertjén a régi szép időket idéző, gyönyörű hangú Fekete Zoltán énekel ritka szép magyarnótákat. Kísér: Kalla Sándor és Zenekara. Közreműködik a MagyaR Művészeti Társulat Tánckara L. Nyurga Ferenc vezetésével.

Zene: Szerdahelyi János
Szövegíró: Egerszegi Géza


Ahol az én bölcsőm ringott, szebb a vidék, szebb a termő róna.
Emléke még mindig kísér, minden éjjel álmodozom róla.
Ott nevelt az édesanyám, féltő gonddal tanított a jóra,
Este mikor elringatott, szépen szólt az altatgató nóta.

Meséljen még édesanyám, olyan szépen, mint azelőtt régen.
Ne fájjon úgy a csalódás, ami elmúlt, vissza sose térjen.
/:A szívemnek mutassa meg, merre vezet a feledés útja,
Ott ahol a bölcsőm ringott, boldog leszek édesanyám újra.:/


Zene és szöveg: Kiss Angyal Ernő

Jaj, de szép kék szeme van magának,
Nincs ilyen a világon senki másnak.
A szívem úgy dobog, mikor látom,
Meghalok egy csókjáért, gyöngyvirágom!
Nappal is álmodom mosolyával,
Éjjel meg azt húzatom a cigánnyal: /hogy/
Jaj, de szép kék szeme van magának,
Nincs ilyen a világon senki másnak!

Rózsákat ringat a szél a kertben,
Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.
Hangjában tündérek muzsikálnak,
Súgja meg: elfogad-e babájának?
Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,
Két karom ölelése a párnája,
Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,
Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.


Zene és szöveg: B. Fehér Jenő

Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok,
Az urának fittyet hányok, fittyet hányok, fittyet hányok.
Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem,
Hogy én magát olyan nagyon szeretem,
Csak a cigány egyedül, aki nékem hegedül,
Csak azt tudja egyedül.

Házuk előtt van egy árok, van egy árok, van egy árok.
Minden este arra járok, arra járok, arra járok.
Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem, (hogy)
Azt a kislányt olyan nagyon szeretem,
Csak a jegyző, meg a pap, aki minket összead,
Csak azt tudja egyedül.


Zene és szöveg: Radics Béla

A faluban nincs több kislány csak kettő, csak kettő.
Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző.
/:A másik meg a kapuba neveti, neveti.
Mer' őt meg a segédjegyző szereti, szereti.:/

Kiültek a vénasszonyok a padra, a kis padra.
Isten tudja miről folyik a pletyka, a pletyka.
/:Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra.
Valamennyit ragassza le a padra, a kis padra.:/