Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
Nincsen párja a magyar kislánynak
Tele van a, tele van a szája édes csókkal,
Zsebkendője csörgős mogyoróval.

Szárnya szárnyszárnya a fecskének
Jobb a lánynak mint a menyecskének
Menyecskének menyecskének bekötik a fejét
Búbánattal éli az életét


Nem sírok már többet nem lesz attól könnyebb szívemben a bánat.
Hisz úgy is tudom régen,hogy az élet nékem
nem terem rózsákat.
Csak nem fér a fejembe mért kell,hogy az ember szíve mindig fájjon.
Ki rózsákra vágyik,mért kell,hogy halálig tövis között járjon.

Kértem az Istentől dobjon le a mennyből egy kis boldogságot.
Mert ide lent a földön,se hegyen,se völgyön én sehol nem találok.
Könyörögtem szépen nem dobta le mégsem,én vágyom mindhiába.
Vagy,ha le is dobta,hát olyan messze dobta én nem találok rája.
Imádkoztam érte,nem dobta le mégsem én várom mind hiába.
Vagy,ha le is dobta,hát nagyon messze dobta én nem találok rája.


Sírdogál az őszi szél,felhőt kergető.
Messze ment a kedvesem, merre járhat ő?
/:Szálljatok csak fellegek egyszer én is elmegyek,
Úgy elszállok,mint a nyár,mint a vén idő.:/

Minden bánat,mint az ősz egyszer véget ér.
Messze jár a kedvesem hozzám visszatér.
/:Száz madár az ég alatt,életünk egy pillanat.
Mégis mennyi szép napot,új tavaszt ígér.:/


Azt mondják rám huncut szemű mosolygós menyecske.
Kerülgetnek a legények a csárdában este.
/:Jól esik,ha táncba hívnak,vagy ha csókot kérnek,
Nem hiába születtem én nótás menyecskének.:/

Azt mondják rám olyan vagyok,mint a piros alma.
Kipirulok,kivirulok,ha rákezd a banda.
/:Ha mulatok hét határba csak úgy zeng az ének.
Nem hiába születtem én nótás menyecskének.:/


Édesanyám kedves anyám, csak egy a kérésem,
Piros csizmát még egy párat, csináltasson nékem.
Piros csizmát sej haj sarkantyút is rája
Ez illik illik illik a magyar leányra


Édesanyám, kedves anyám, csak, az a kérésem,
Fodros szoknyát fodros szoknyát csináltasson nékem
Fodros szoknyát sej haj pártát is hozzája
Ez illik illik illik ez illik illik illik a magyar leányra.