Kovacs Apollonia emlekest - Nyaradremete 2013 januar 11 Marosvasarhely 2013 januar 12

Vörös bort ittam az este.
Angyalom ragyogó galambom.
Most is részeg vagyok tőle,
Angyalom ragyogó, szeretem a bort.
A lábamon, alig alig állok,
Mégis szeretenk a lányok,
Angyalom ragyogó, szeretem a bort.
(A lábamon alig alig alig,
mégis elhányok a falig,
Angyalom, ragyogó, szeretem a bort)

Felment az én rózsám Pestre,
Angyalom ragyogó, szeretem a bort.
Újság árus lett belőle,
Angyalom ragyogó, szeretem a bort.
Másnak hordja az újságot,
Nékem a szomorúságot
Angyalom ragyogó, szeretem a bort.
Másnak hordja az újságot,
Nékem a szomorúságot
Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

Azt mondják, hogy beteg vagyok
Ragyogó csillagom, galambom.
Mint az égő gyertya fogyok,
Ragyogó csillagom, galambom.
Beteg az én szívem tája,
Te vagy annak patikája
Ragyogó csillagom, galambom



Szövegíró:
Zeneszerző: Lányi Viktor


Már én nékem beborult az ég.
Elverte a búzámat a jég.
Elvitte a lovamat a végrehajtó,
Szeretőm is elszerették tőlem végül!
Nem élhetek muzsikaszó nélkül,
Nem élhetek muzsikaszó nélkül.

Húzd rá cigány, a fülembe húzd!
Azt húzd, hogy a nagy ég beborult.
Hogy lefagyott kertem legszebb rózsafája,
Hogy a rózsám, a rózsám is elhagy, s végül:
Nem élhetek muzsikaszó nélkül,
Nem élhetek muzsikaszó nélkül.

Szövegíró: Dr. Takáts László
Zeneszerző: Dr. Kiss Angyal Ernő

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol zúg az a négy folyó, ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér, Ezredévről mond mesét a szél,
Búg a kürt az ősi várfokán, Honvéd áll a Hargitán.
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turul madár!

Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek.
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.
Még az égen is, hadak útja jár, s a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó.
Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol zúg a négy folyó.
Ott ahol szenvedni jó.
Ott ahol kiomlott annyi drága vér.
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán.
S Kárpát szent bércére búgva száll, büszkén áll a magyar turul madár!