Mondhatnám azt is: úgy, hogy annak idején a szüleim nem moziba mentek. Komolyra fordítva: zenei érzékemet édesapám hatalmas famíliájától, a művészetek iránti fogékonyságomat édesanyámtól örököltem. Gyermekkoromban zongorázni és hegedülni tanultam. Mindezt egyeztetni próbálva azzal a ténnyel, hogy közben serdülő korosztályban, majd ifiként a Vasasban birkóztam. Hatéves koromban már tudtam az akkori összes Németh Lehel, Kovács Erzsi, Sárosi Kati, Ákos Stefi számot, amelyeket verpeléti nyaralásaim során a szőlősorok között énekeltem rokonaimnak -táskarádió gyanánt.

A középiskolás éveket át-beatzenéltem zongorista énekesként. 14 évesen kerületi úttörő kulturális seregszemlét nyertem színész paródiákkal. 18 évesen fedezett föl Világhy Erzsébet énekesnő és férje Kisgyörgy János bonviván és műsorszervező. Állandó zongorakísérőjük lettem és bekerültem a haknivilágba.

Időközben elkezdtem felsőfokú tanulmányaimat és ének tanulásomat is. Raskó Magda, Szendrő Mária után kerültem valódi mesteremhez, Vályi Éva főiskolai tanárhoz, akinél tizenöt évig tanultam. Vele párhuzamosan jártam Toldi Mária magániskolájába. Tőle a stílust, a rádió-lemezkész éneklést sajátíthattam el. Így az éneklésben Vályi Évát és Toldi Máriát tartom meghatározó mestereimnek.

A zongorakísérői tevékenység és diplomavédés mellett „A” kategóriás énekesi OSZK, majd önálló ORI működési engedélyt szereztem. Sokfelé szerepeltem az országban, nagy tapssal jutalmazták ének produkcióimat, valami mégis hiányzott: az ISMERTSÉG !

1984-ben hirdette meg a Magyar Televízió és a Magyar Rádió a II. Nyílik a rózsa… nemzetközi magyarnóta énekes versenyt. Édesapám adta be a nevemben a jelentkezést én pedig az egyik győztesként végeztem. Azóta ismert énekesként, jelenleg éllovasként járom az országot VEGYES koncertjeimmel, melyekben MAGYARNÓTÁK, OPERETTEK és KÖNNYŰZENEI SZÁMOK hangzanak el sok HUMORRAL!

1986-tól 1990-ig a Magyar Televízió szerződéses szerkesztője voltam Lengyelfi Miklós osztályán. Onnan dr. Alföldy Boruss István „ átcsalt” a Magyar Rádióba szerkesztő-műsorvezetőnek, immár státuszba. Műsorkészítőként Őket, kettőjüket tartom szakmai mestereimnek.

Húsz éve szerkesztem a Magyar Rádió népzenei, magyarnóta és cigányzenei műsorait. Először beosztott szerkesztőként, majd felelős szerkesztőként, jelenleg pedig vezetőszerkesztő-műsorvezetőként. Aki volt katona, az tudja, hogy a rendfokozat és a beosztás mást és mást jelent. Büszke vagyok arra, hogy rangom szerint a Magyar Rádió néhány főmunkatársa egyike vagyok, olyan nevek mellett, mint Szepesi György, Novotny Zoltán és Radnóti László. Az évek során boldogan kirándultam más műfajú rádióműsorok irányába is. Sokáig vezettem a Verkli, a Promenád, a hétfői Kettőtől ötig… és a Szívküldi műsorát. Erősségem volt az improvizálás, intellektuális marháskodással vegyítve.

Sokáig azt gondoltam, hogy az általam művelt műfajokban az egyetlen díj, amire esélyünk lehet, a nyugdíj. A kitartó, megbízható minőség mégis meghozta a gyümölcsét. 1999-ben Cselényi-díjat, 2001-ben eMeRToN-díjat kaptam énekesként. Időközben megtiszteltek két Magyar Rádió Nívó-díjjal is. 2000-ben Sanghaj-ban egy rádiós fesztiválon a beadott műsorom elnyerte a Bronzharang Kulturális Nagydíjat, amely nem attól bronz, hogy fölötte van ezüst és arany. Ez a neve!
2006. március 15-e, Nemzeti Ünnepünk tiszteletére megkaptam a Magyar Köztársasági Arany Érdem-keresztet. Nem kértem egyik kitüntetést sem, de mind jólesett!

A jövőbeli terveim: szeretetben, békességben és egészségben élni családommal, három gyermekemet tisztességben fölnevelni szeretett és kitartó feleségemmel együtt.

Énekelni addig szeretnék amíg színpadképes vagyok és örömöt adhatok a Kedves Közönségnek.

És, mert ez a legfontosabb, mindenkinek jó egészséget, hazánknak pedig békét kívánok.

Tisztelettel TARNAI KISS LÁSZLÓ

Válasz