DR. GÖRGŐ TIBOR
(1892 - 1978)

A rudabányai vasércbánya, majd a település orvosa, költő, dalszerző.
Kiszomboron (egykor Torontál vármegye, ma Csongrád megye) született 1892. június 3-án, Spergely Károly és Görgői Farkas Stefánia házasságából. Az anyakönyvbe Spergely Tibor néven jegyezték be.
Elemi iskoláit Nagylakon végezte, ahol édesapja gyógyszertáros volt, majd a szegedi piarista gimnáziumban tanult tovább. 1911-ben iratkozott be a budapesti egyetem orvostudományi karára, de felsőfokú tanulmányait megszakította az első világháború. Medikusként került a 23. gyalogezredhez, amelynél Lembergben, Klodzjenkában, Przemyslben gyógyította a sebesült katonákat. Az utóbbi városban esett orosz hadifogságba, s egy Irkutszk melletti hadifogoly-táborba került, ahonnan megszökött. Végül is Szimbirszkből indult hazafelé a breszt-litovszki békekötés után.
A trianoni határok kijelölése nyomán családja földönfutóvá vált, hiszen minden vagyonukat hátrahagyva menekültek el a Romániához csatolt területről. Ő maga igen nehéz körülmények között tette le utolsó szigorlatait. Orvosként először a Fehér Kereszt gyermekkórházban dolgozott, a nagyhírű Heim Pál mellett. Itt ismerkedett meg Kállai Géza rudabányai bányaigazgatóval, aki felkínálta neki az éppen üres bánya- és körorvosi állást, amit el is fogadott.
Rudabányán 1883-ban épült meg a bányatárspénztár orvosi rendelője, 16 ággyal és egy fertőző osztállyal. A bányaorvosi teendőket dr. Fábry Árpád látta el 1917-ben bekövetkezett haláláig. Spergely doktor 1920. március 1-én kötött szerződést a társpénztári választmánnyal. Asszisztense Szichta Hermina lett, a szülésznői teendőket Gábor Jánosné látta el. Ezután lépett házasságra a még Szegeden megismert Mályusz Gizellával, s házasságukban egy fiúgyermek született, a későbbi dr. Görgő Pál, aki fiatalon, tragikus körülmények között halt meg.
A kezdő bányaorvos első teendői közé sorolta a társulati kórház korszerűsítését; pl. orvosi műszereket és röntgengépet szerzett be. Néhány évi helyzettanulmányozás után elsőrendű céljának tekintette a tbc elleni küzdelmet. Ez a betegség volt akkoriban a legrettegettebb kór, amely számolatlanul szedte áldozatait a környéken. A hazai orvosok közül az elsők között vezette be az úgynevezett tüdőtöltést, amivel igen eredményesen gyógyított. Lollok László gyógyszerész barátjával olyan Digitalis-készítményt kísérleteztek ki, amellyel sok szívbeteg ember életét toldották meg hosszú esztendőkkel.
A harctereken szerzett érdemeiért 1925-ben vitézzé avatták. Ekkor magyarosította nevét: édesanyja nemesi előnevét, a Görgő családnevet választotta.
Már diákkorában is írogatott verseket, s ezek közűl néhányat Éta írói álnéven a Nagylaki Hírlapban publikált. Iskolai ünnepélyeken szavalták verseit, irodalmi páylázatot is nyert. Endrődy Gyula már e versek közül megzenésített egyet Hívogat a falum… címmel. A háború után Rudabányán próbálkozott újra írni, s Aggtelek című kis versét azonnal közölték is. Innen kezdve egyre több műve jelent meg a különböző lapok irodalmi rovatában: a Magyar Jövőben, a Pesti Hírlapban, a Magyarságban, a Felsőmagyarországban stb. A miskolci Lévay József Közművelődési Egyesület tagja lett, s tevékenyen vett részt a megye irodalmi életében. Ősáldozat című verses oratóriumát nagy sikerrel adta elő a miskolci Vitézek szavalókórusa, s előadóesteken mutatkozhatott be a megyei közönség előtt.
Első verseskönyve Mentsétek meg lelkeinket! címmel 1928-ben jelent meg, s ezután szinte évenként publikált egy kötetet: Itt hagytak engem a vártán (1929), Estefele, hazafele(1930), Dávid harca (1931), Higgyetek magyarok! (1934). Első három kötetét Kürt írói álnéven tette közzé.
1928-ban a Pesti Hírlap cikke így üdvözölte: „Verseinek belső ereje éppúgy megfog, mint a szép muzsikájú, friss formaművészet, mely jelzi, hogy ritka tehetség érkezett.”
Hajdú Béla a Magyar Jövőben ezt írja róla: „…Megint egy sereg lélekből keletkezett vers kaleidoszkópja a váltott hangulatoknak és hangulatokból fakadó gondolatoknak. A feltört erő vergődése. Fellobbanások és leroskadások, megadások… Csatakiáltások és takarodók. Az egész kötet egy sokat veszített, kényszerű külső erőktől hamis vágányra terelt élet viharzása. Az adottságok rabszolgája kiált benne szabadulásért…”
Verseskönyveinek nagy közönségsikere, a kedvező hivatalos kritika a szerzőt is meglepte. Hiszen az eldugott kis bányatelepről Pegazus szárnyain lebegni akkor is a ritka események közé számított.
Az 1930-as évek közepétől egyre kevesebbet publikált, ám 1934-ben még egyszer fellángolt. Megírta a Zúg az erdő… című művét, amelyhez zenét is komponált, s elküldte Bodán Margit dalénekesnőnek, aki először a Zeneművészeti Főiskolán énekelte el óriási sikerrel. Ezután több neves énekes vette fel repertoárjába, s hamarosan az egész ország énekelte, sláger lett:

Zúg az erdő, zúg a nádas,
Üthetitek a nyomomat,
Utánam a fergeteges
Fellegekből vihar támad.
Zúg az erdő, zúg a nádas…

Ha elmegyek titőletek
A fekete éjszakába,
Egy szál piros rózsát teszek
A szeretőm ablakába.
Zúg az erdő, zúg a nádas…

Ha elmegyek, nem találtok
Sem a földön, sem az égen.
Nem hagyok én sehol nyomot,
Csak a babám bús szívében.
Zúg az erdő, zúg a nádas…

A dal népszerűsége a mai napig sem csökkent, gyakran hallható nótaesteken, a rádió- és televízióműsorokban.
Dr. Görgő Tibor a harmincas évek közepén lelki válságba került. Választania kellett a költészet és az orvosi hivatás között. Érezte, hogy képtelen mindkét területen teljesértékű lenni. Hosszas vívódás után az orvosi hivatástudat kerekedett felül, és ettől kezdve jóformán csak az íróasztalnak írt. Igen eredményesen gyógyította viszont a helyi és környékbeli lakosságot: bányászt, parasztot egyaránt. Rudabányán, azon kívül, hogy a középkorú emberek többségét ő segítette a világra, sokan köszönhetik életüket gondos, alapos gyógykezelésének. Alakját ma már szinte legendakör övezi.
Rudabányai körorvosi teendőitől 1958-ban, nyugdíjba vonulásakor vált meg, s hamarosan Budapestre költözött, ahol fia lakásában élt, 1978. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig. A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra. Hamvait 2005 augusztusában exhumálták, és Rudabányán, a Telepi temetőben újratemették. Síremlékét 2005. szeptember 6-án avatták fel.
(Itt jegyezzük meg, hogy dr. Görgő Tibor bátyja, Spergely Béla [1882-1982] neves gyógyszerész lett. Jelentős tudományos kutatói és oktatói tevékenységet folytatott. A második világháború után a magyar gyógyszeripar egyik vezető személyisége volt. Szakkönyveket is írt, melyek mind a mai napig nagy megbecsülésnek örvendenek. A gyógyszerész-szakma emlékérmet nevezett el róla, amit 1984-ben alapítottak, ez az egyik legnagyobb szakmai kitüntetés. Spergely Béla szerepel a Magyar életrajzi lexikonban is.)

Válasz