Szentirmay Elemér, Németh János (Horpács, 1836. nov. 9. – Bp., 1908. okt. 3.): zeneszerző. 1854 – 62 között Nagylángon, Nagycenken, majd Adonyban gazdatiszt volt a Zichy, ill. a Széchényi család birtokán. Később Alsószentiványon gazdálkodott, ahol meleg barátság kötötte Vajda Jánoshoz. Már az 50-es évek elejétől foglalkozott komponálással, csárdásai, dalai egyre nagyobb számban jelentek meg. 1865-ben binosítási tisztviselő, Pesten telepedett le. Ettől kezdve elsősorban népszínmű-dalbetétek komponálásával foglalkozott. A 80-as években az Orsz. Daláregyesületnek volt alelnöke. 1903-ban Cinkocára vonult vissza. A 19. sz.-i csárdás és népies műdalirodalom egyik legszínvonalasabb képviselője volt. – M. Népszínművek zenéje: A falu rossza (Erkel Elekkel együtt, 1875); Sárga csikó (1876); Piros bugyelláris (1878); Nótás Kata (1879); Az öregbéres (1881); A vadgalamb (1885); dalok: Csak egy széplány van a világon, Ucca, ucca, ég az utca, Ez a kislány azt hiszi, Is-is-is, Gyászba borult az életem, Sötét felhők beborítják az eget stb; kórusművek, novellák, színművek. – Irod. Major Ervin: A népies magyar műzene és népzene kapcsolatai (Bp., 1930); Kerényi György: Sz. E. és a magyar népzene (Bp., 1966).

A Szentirmay Elemér művésznevet 1866-ban, a századik nóta megjelenése után vette fel. Önmagát dalköltőnek nevezte, mivel dalaihoz a szöveget is saját maga írta. Ez utóbbiról Kodály Zoltán „Szentirmaytól Bartókig" című, 1955-ben elhangzott előadásában így vélekedett: „A dalok szövegei a XIX. századi magyar társadalom tükörképét mutatják, mégpedig hívebben, mint az egykorú magasabb rendű költészet. Az akkori magyar társadalom lelkébe, gondolat- és érzésvilágába semmi sem világít bele jobban, mint e szövegek."

Sikeresek voltak Szentirmay népszínművekhez komponált dalbetétei, sőt, kórusművei is. Szerzeményei Blaha Lujza tolmácsolásában országos népszerűségre tettek szert.

Figyelemre méltó, hogy Bartók Béla Szentirmay Elemér dalaiból többet feldolgozott műveiben. Kodály pedig közérthetően kimondta: a népies műdal, amelyet a köznyelvben magyar nótaként emlegetnek, „élő zene volt, a magyar élet szerves része... egyetlen zenéje volt a magyarság zömének".

Szentirmay Elemér az Országos Dalárdaegylet és a Liszt Ferenc Zeneegyesület alelnöki tisztét töltötte be. Szakmai értekezései, cikkei, lírai költeményei pedig nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is megjelentek. Összességében elmondható, hogy Szentirmay Elemér a XIX. századi csárdás- és népies műdalirodalom egyik legjelentősebb képviselője volt.


Forrás:http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC14240/14901.htm
Kép: http://vmek.oszk.hu/01900/01905/html/index1999.html