"Bort iszom én, kisangyalom, nem vizet


Mer ez a víz nem ad nékem jókedvet.

Ne haragudj, kisangyalom, ha látod,

hogy énnékem ez a jó bor megártott."


Számtalan titulus kerülhetne a nevem mellé, mert sok körülöttem levő dolog foglalkoztat. Akik ismernek, biztosan összekapcsolják nevemet a Tiszakürti Arborétummal és most már egyre gyakrabban a szőlővel, borral is. Mindkettő foglalkozást szinte örökségül kaptam és mindenképpen szeretném a következő generáció Tálasnak is átadni.

A szőlő növény szeretetét és a borászatot biztosan. Szaktudásommal a hegyközségek megalakulásakor falum hegybirójának választottak, ennek is már 17 éve. Az eltelt időben már nem egy, hanem 6 összevont hegyközség szakmai közigazgatását szervezem, irányítom, de hozzám tartozik egész Jász-Nagykun-Szolnok megye, nem borvidéki besorolású szőlőterületeinek igazgatási feladata is. Érdekes szervezet a hegyközség, valaha a gazdák gazdasági tömörülése volt, ma pedig érdekképviseletnek kellene lenni. A mai bonyolult világban ez a feladat kicsit háttérbe szorult és maradt a kötelező papirmunka. Persze mindent meg kell tenni, hogy a szüretkor felfokozott hangulatban levő gazdák és felvásárlók ne érezzék nagy tehernek az eredetet igazoló papirok beszerzését. Nagyon nagy szerepe van az összefogásnak.


A bor és a zene kapcsolata


Olyan érthetetlen számomra, hogyha a magyar bor fogyasztása mellett valami idegen nyelvű tamtam zene szól. Olyan gazdag a népdalkincsünk és rengeteg dal szól a borról, a magyar borról. Szinte minden magyar tájnak más és már boros dalkincse van, amit a fiatalabb generációnak is ismernie kellene....és ha nem vigyázunk eltünik a létünkből az igazi magyarnóta, és a cigányzene is. Már alig akad igazi zenés hely, pedig régen minden faluban volt legalább egy. És alig akad olyan kocsmáros, aki igazi mulatós tőke bort mérne, amiben benne van a zene, a mulatás.. Pedig haj, de ki kellene énekelni egy két baráti pohár mellett örömünket, bánatunkat. Ha szegények voltak is régen, egy jó pohár bor és alkalomadtán egy kis mulatás mindenkinek kijárt.


Azért a 40 feletti generációban él egy kis nosztalgia a magyar mulatós nóták irányában. A közeli szállodákban gyakran tartok szervezett csoportoknak vacsorával egybekötött borkóstolót. A fiatalok már csak a dallamokat ismerik, a szövegekben segíteni kell, de minden csoportban akad egy-két ember, akinek lényéből sugárzik a magyarnóták, népdalok szeretete. Ha ilyen személy akad egy csoportban, van a prímásnak elég dolga és a bor is vígan gurul a garaton.


Tálas László


A cikk megjelent a "Nemzeti Muzsika 2012 évi 1. számában.