szövegíró : Kellér Dezső
zeneszerző : Vas Gábor

Fejem fölött gyorsan repülnek az évek,
Merengek a múlton, vissza-visszanézek:
Mért nem lettem boldog? Ezt a titkot semmi meg nem magyarázza,
Valahol az ember mindig elhibázza.

Lassúbbodó szívvel magamra maradtam,
Aki hű volt hozzám, azt én kikacagtam.
Mért van az, hogy szívünk azért dobog jobban, aki megalázza?
Valahol az ember mindig elhibázza.

Hamis lelkű lányok, hazug jó barátok,
Ami elmúlt-elmúlt, mindent megbocsátok...
/:Aki ennyit átélt, akit ennyi kár ért, már csak fejét rázza:
Valahol az ember mindig elhibázza...:/szövegíró : Erőss Béla

Vannak el nem csókolt csókok és befelé hulló könnyek
elfelejtett régi álmok, amik vissza sose jönnek
leveleket, üzenetet van ugy, hogy már sose várunk
vannak utcák, vannak házak hová többé sose járunk

Vannak szemek amiknek a pillantását sosem nézed
vannak kezek amiknek a remegését sosem érzed
/:vannak büszke, dacos ajkak, amik soha nem beszélnek
de a könnyes, gyűrött párnák reggel mindent elmesélnek.:/Szövegiró: Lányi Péter

Már én nékem beborult az ég.
Elverte a búzámat a jég.
Elvitte a lovamat a végrehajtó,
Szeretőm is elszerették tőlem végül!
Nem élhetek muzsikaszó nélkül,
Nem élhetek muzsikaszó nélkül.

Húzd rá cigány, a fülembe húzd!
Azt húzd, hogy a nagy ég beborult.
Hogy lefagyott kertem legszebb rózsafája,
Hogy a rózsám, a rózsám is elhagy, s végül:
Nem élhetek muzsikaszó nélkül,
Nem élhetek muzsikaszó nélkül.szövegíró : Verebes Károly-Fejes Imre

Nótás kedvű volt az apám,
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
A hegedűbe belevágott.

Nótás kedvű édesapám,
Réges-régen nem dalol már:
A szívemet bánat rágja,
Egy-egy kedves nótájára.
/:Az lett a sok nóta vége,
Kint nyugszik a temetőbe',
Dalos ajkú kis madárka,
Szállj az apám fejfájára!:/szövegíró : Szirmai László

megköszönök néked mindent,
amit tettél értem,
annyi szépet adtál nékem,
többet, mint reméltem.

tele szórtad virágokkal,
azt az utcát,amerre én járok,
megfogtad a két kezemet,
akkor, mikor elengedték mások.

hűtlenségem bocsánatát
könnyes szemmel kérem
könyörgöm a jó istenhez,
adjon vissza nékem.

tele szórnám virágokkal
azt az utcát, ahol reád várok
meg fognám a két kezedet
s nem engedném, hogy elvegyék mások.