Tisztelt Péter. Sajnos 100% - ban egyet értek minden egyes kritikai megjegyzésével.És azzal is egyet értek aki nem megy el a következő műsorra mert az első amin volt KB-20% ba lehetettértékelni. Szerintem ezért is kell " harcolni " a közönségért mert nagyon sok "énekes" megtanulta a szöveget, és megpróbálkozik elénekelni valahogy de nem mindig sikerül elfogadhatóan. És az ilyen,nem igazán műsorba csalogató.,,Ezért veszlik el az érték

Válasz

Természetesen 20-30 év múlva is lesz magyarnóta-előadás, de valószínűleg nem olyan színvonalú, amelyet szívesen megnéznél. Néhány évvel ezelőtti cikkeimben érintettem ennek okát, és azóta az a „sötét árnyék” csak nőtt, mert

1. Nincs a műfajnak hiteles szakmai felügyelete.
2. Nincs intézményesített szakmai háttere az utánpótlás-nevelésnek.
3. Egyre több az alacsony színvonalú produkciók aránya a médiában és az élő műsorokban.
4. Nincs meg a magyar nóta fennmaradásának természetes társadalmi közege.
5. Hiányoznak a tehetséges fiatalok motiválásának feltételei.

Fentiekről korábban részletesen írtam, most csak egy-két lényeges dolgot emelnék ki. A legfontosabb ok talán az, hogy a vidéki közösségi élet felszámolásával megszűnt az a társadalmi háttér, amelyben a magyar nóta megőrizheti népies stílusjegyeit. Ahogy a cigányzenészek tehetséges gyerekei szerencsés esetben klasszikus zenét vagy jazzt tanulnak, a magyar nóta tehetségei elkallódnak vagy a felismerésig sem jutnak el a környezetükben, hogy ők ebben tehetségesek lennének. Ez a pálya egyáltalán nem vonzó a már megismert tehetséges fiatalok számára sem, akik emiatt másban keresnek érvényesülést.

A különféle rendezvényeken szereplők többsége alkalmatlan vagy képzetlen a magyar nótához, emiatt nagyon sok az alacsony színvonalú produkció. Sajnálatos, hogy ezek jelentős része médiafigyelmet kap. Régen a rádiós és televíziós szereplés rangot adott az előadónak és a műfajnak, ma nagyon sok a korrupt műsorszerkesztőt vagy mást lefizető tehetségtelen stréber. A magyarnóta-éneklés szakma. Sok az eleve alkalmatlan szereplő, beleértve a képzett opera- és operetténekesek többségét. Sajnos pont ez a vonal jut kapcsolatai révén a legtöbb médiaszerepléshez. 20-30 év múlva általános lesz, hogy ők énekelnek magyar nótát az opera és az operett stílusjegyeivel.

Előzmény

Válasz

Kedves Péter! Természetesen szó sincs kettőnk közti véleményversengésről, csak véleménycseréről. Döntő többségben egyeznek véleményeink, amiben pedig nem azt kitárgyaljuk. Ez a dolgok rendje!
Nagyon szép szakmai alátámasztásokkal mutattad be az énekelt magyar nóta és másnyelvű, énekelt műfajok összehasonlítását, és így a nóta kevésbé kedvelését, külföldi fogadtatását, az összehasonlítottakkal szemben. Sajnos ez a való tényállás!
De ennél is sötétebb árnyékot vet a nóta közkedveltségére, írásod utolsó sorai, hogy: "-20-30 év múlva már nem lesz látható/hallgatható-"
Erről a témáról sokkal szükségesebb beszélnünk, ami egy új fórumtémát igényel. Ezért most nem is írom ide az ezzel kapcsolatos véleményemet, hanem egy új cikket indítok, /vagy te is indíthatod /.
Nótás barátsággal: Sánta Béla

Válasz

A látszatát is el szeretném kerülni annak, hogy levelezésünk véleményversengésnek tűnjék fel. Nekem nem véleményem van az énekelt magyar nóta külföldi fogadtatásáról, hanem tudásom van erről, amelyre természetesen nem előadóként, hanem előadóművészek élménybeszámolóiból, régi műsorplakátokat és videófelvételeket böngészve, valamint olvasmányélményeimből tettem szert.

A francia sanzonnak és a magyar nótának sosem ugyanaz a közönsége, ez a két műfaj nem kerül ugyanazon közönség elé. A francia sanzonnak nagyságrendekkel nagyobb az idegen ajkú hallgatótábora, mint a magyar nótáé. Ennek nemcsak történelmi és politikai okai vannak, hanem eredetükből fakadó is.
A francia sanzon eredetét tekintve népies elemeket nem tartalmazó műdal, míg a magyar nóta olyan népies műdal, melynek gyökerei a verbunkos zenéig és a magyar népdalig eredeztethetőek. A nóta mondanivalója csak népies stílusú előadásban és szövegével érvényesül hagyományos cigányzenekari kísérettel. A sanzon is lírai műfaj, de keletkezését nem népies elemek ihlették, hanem a városi polgárság könnyed szórakoztatása iránti törekvés, amely az orfeumok, kabarék pikáns kupléktól fülledt környezetében teljesedett ki. A francia sanzon természetesen nem ebben az orfeumi világban vált népszerűvé a nem francia ajkú közönség számára, hanem érzelmes, gyakran szentimentális irányú fejlődése révén, midőn az énekelt versek helyébe a polgári közönség fülébe mászó dallamok léptek igényes szórakoztatózenei hangszereléssel, Charles Trenet és Edith Piaf népszerűsítésével.
A magyar nóta ilyen hatást nem tudott kelteni, mert ha szép is a dallama, a külföldi közönség – ha egyáltalán ismeri - a folklór elemének tekinti, különösen a cigányzenekari kíséret miatt. Ha pedig cigányzenekar kísérheti, akkor inkább hallgatja a cigányzenekart ének nélkül. A francia sanzon népszerűségéhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a francia nyelvet eleve dallamosabbnak és szebbnek tartják, mint a magyart. Arra azonban nem találok magyarázatot, hogy a legjobb nótaénekeseinket sem keresték külföldi műsorszervezők. Gabi Lunca vagy Romica Puceanu pl. a tengerentúlon is népszerű román énekesek, lemezeiket ma is keresik, nem csak a román cigányzenekarok népszerűek. Gaál Gabriella, Kovács Apollónia, László Imre, Bojtor Imre csak a magyar közönség számára (volt) ismert a tengerentúlon is.
Sajnos a magyar nóta abbéli minőségében, ahogy mi gyerekkorunkban megismertük, 20-30 év múlva már nem lesz látható/hallgatható. Turisztikai, idegenforgalmi látványosság lesz csupán, a haknizó művészek előadásában az egyik műfaj. Valószínűtlennek tartom, hogy lesznek még nagy formátumú előadói, akik megtöltenek közönséggel egy kultúrházat.

Előzmény

Válasz

Kedves Péter! Ezidáig azért nem folytattam a kettőnk közti véleménykülönbség tárgyalását, mert én is tényadathoz folyamodtam. Szomszéd községünkben, Tiszasason lakik egy, úgy a nóta,mint a cigánydal de még az operett műfajában is jártas igen ismert dalénekesnő. Állásfoglalást kértem tőle és - sajnos a Te álláspontodat támasztotta alá. Itt a "sajnos" alatt nem a vitában való alulmaradásomat értem, hanem, hogy tényleg úgy fest a dolog ahogy Te megítélted. A nem magyarajkú hallgatóság ugyan meghallgatja a nótaénekeseink előadásait, de komolyabb érdeklődéssel a zenekari előadásokat, illetve a cigánydal-műsorokat illettik. Tehát leszögezhetjük, hogy szeretik a csárdás dallamát, de igazi temperamentumként ezt zenekari előadásból szeretik visszahallani. A virtuozitás ami domináns a nóta kedvelésében. Persze ezt még az is magyarázhatja, hogy idegen a magyar szövegkörnyezet, és egy nótaéneklésben kevés a színpadi dramaturgia, nem úgy mint egy cigánydal, vagy operett előadásnál, ahol ez a "kellék", kötelező velejáró. Ahogy fogalmaztad, a nótaénekesek műsora csak kiegészítő velejárója a cigányzenekari műsoroknak. Csak akkor most felteszem a költői kérdést, ha pl. egy francia sanzonműsort hallgat ugyanazon közönség akkor miért nagyobb a fogadtatása, mint a magyar nótaénekesé?! Elvégre az is idegen szövegkörnyezet pl egy görögnek, vagy izraelinek. Nem is beszélve a dallamosságbeli különbségről, a nóta javára.

Válasz

Válaszodban keveredik, illetve összemosódik a hangszeres zene és az énekelt magyar nóta külföldi megjelenésének ügye. E kettő megítélése nem azonos külföldön. Témánk most a magyar nóta körül forog, amelyet magyar nyelven lehet elénekelni. Barabás Sári és Eggerth Márta megpróbálta németül is, de nem lett nagy siker.

Hollandiában többféle amatőr/félprofi zenei együttes működik, amelyek mint a kínaiak a különféle árukat, úgy másolják a számukra egzotikusnak tartott műfajokat. A magyar népzenénél és a cigányzenénél jobban szeretik pl. a románt. A lautari stílusú román cigányzene egyébként a világban ismertebb és koncertszínpadokon népszerűbb műfaj, mint a magyar cigányzene.
A néhai holland zsidó, Leo Fuld, aki jiddis dalokra specializálta magát, egészen élvezhetően énekelt román doinákat – természetesen azért nem román nyelven. De szorítva magamat tárgyi témánkhoz, a holland amatőr zenekarok nem az énekest keresik a magyar nótában, hanem a cigányzenekart. Az utóbbit másolják és hallgatják előszeretettel.

Mielőtt válaszoltam a leveledre, több idős énekessel és zenésszel is beszéltem, ellenőrzéseképpen annak, amit a magyar nóta külföldi szerepléseivel kapcsolatban gondoltam. Ezzel kapcsolatban tehát nem véleményem van, hanem tényszerű adatok léteznek, amelyet a 60-as évektől kezdve külföldi szereplést vállalt zenészek, műsorszervezők, impresszáriók és énekesek igazolhatnak.

Szerinted ha a magyar nóta népszerű lenne külföldön, akkor a jó nótaénekeseink nem külföldön élnének és dolgoznának, hanem itthon nyomorognának és kuncsorognának?

Előzmény

Válasz

A hanglemezek utáni érdeklődés is lehet tesztje egy műfaj népszerűségének, ami ugyan lehet, hogy nem mutat jó eredményt a magyar nóta elismeréséről, de ha pl. Hollandiára gondolunk, ott pedig számos étteremben, mulatozó helyen valósággal élik a magyar nóták melódiáit, rajongnak a csárdásokért, amit nem is magyar cigányzenészek, hanem holland zenészek játszanak.
Úgy érzem kedves Péter, hogy mindketten még sok-sok érvet fel tudnánk sorakoztatni véleményünk igazolására, de persze jó lenne ha szakmabeliek / nótaénekesek, zenészek /de akár valamelyik nótakedvelő barátunk is elmondaná ezzel kapcsolatos, külföldön tapasztalt véleményét. Eldönteni persze nem tudjuk, de tényleg jó lenne tisztában lenni a való tényállással. Engem biztos, hogy nagyon lehangolna ha külföldön a nótánk ismeretlensége, vagy ne adj Isten népszerűtlensége a te állításodat igazolná. Optimistává tesz a világhírű csárdásunk hódító, megfogó ereje!

Válasz

Én még nem hallottam olyan esetről, hogy egy több szereplős külföldi magyarnóta-műsor létrejöttét idegen ajkú közösség magyar nóta iránti érdeklődése inspirálta volna. Ha a nótaénekeseink életrajzában feltüntetett külföldi szerepléseknek a számából kivonod a szocialista tömb erőltetett kulturális cserekapcsolatai, valamint a Kárpát-medencei és tengerentúli szórványmagyarság természetes igénye révén létrejött eseményeket, akkor aligha vagy egyáltalán nem találsz olyan eseményt, amelynek szervezését kifejezetten a magyar nóta indukálta. Olvasmányélményeimből, korabeli és ma is aktív művészekkel folytatott beszélgetésekből azt szűrtem le, hogy nem a magyar nóta kapott meghívást külföldre, hanem a kuriózumnak tartott magyar cigányzene, amelynek színpadi előadását egészíthette ki esetleg néha egy-egy énekes.

Azonkívül több évtizedes nemzetközi lemezgyűjtői ténykedéseim során, illetve cserepartneri kapcsolataim révén egyszer sem tapasztaltam érdeklődést magyar nóta iránt. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ha a magyar nóta keresett, ismert vagy népszerű műfaj lenne külföldön, ne adódna akár egyetlen érdeklődő partner, aki ilyen lemezt szeretne hallgatni.
A keserű valóság sajnos az, hogy magyar szórványközösséggel nem rendelkező külföldi országokból nincs érdeklődés a magyar nóta iránt. 100 évvel ezelőtt se volt. A meghívás akkor is a cigányzenének szólt, nem a magyar nótának.

A magyar nóta előadásától a népies karakter elválaszthatatlan. Ha ez hiányzik belőle, akkor olyanná válik, mint a desztillált víz a forrásvízhez képest. A kritikámmal illetett cikk szerzője ezzel szemben a nótázó operaénekesekkel példálózik, akiknek előadásából a nóta pont eme legfontosabb stíluseleme hiányzik, s mi több: áriázva, kottaízűen énekelnek.

Előzmény

Válasz

Kedves Péter! A cikk tartalmával kapcsolatos meglátásaidnak majdnem minden gondolatával egyetértek, talán a magyar nóta, nem magyarajkú külföldi fogadtatásával / vagyis népszerűségével / nem tudok azonosulni. Na persze lehet, hogy tévedek, és akkor mindjárt elnézésed is kérem, de hány meg hány nótaénekes életrajzában olvashattuk, hogy ilyen meg olyan külföldi meghívásoknak tett eleget, és ezek között sok olyan ország is volt ahol szinte elhanyagolható a magyar lakosság aránya. Ebből arra a következtetésre jutok, hogy bizony-bizony sok helyen ismerik is tisztelik a magyar nótát, nemcsak a Száztagú Cigányzenekart. Ugyebár a Száztagú Cigányzenekarról id. Járóka Sándor elhunytának dátumától beszélhetünk, tehát azóta hódítja meg játékával a világot, de előtte meg kislétszámú zenekarok, max. 3-4 fő énekessel hatalmas sikereket értek el az említett országokban. Ennek a külföldjáró turnézásnak már legalább 100 éves hagyománya és népszerűsége van. Részemről a magyar nóta valóban Hungarikum, nemcsak a Száztagú Cigányzenekar művészeti világa!
Üdvözlettel: Sánta Béla

Válasz