Tóthéknál a fiatalabb fiú, Attila kivételével otthon van mindenki, Árpád is megjött munkából Nagykaposról. Emil, a ház ura, aki mezőgazdasági vállalkozó, nem szófukar ember: míg idejövetelem eredeti tárgyához, a zenéhez eljutunk, megtudok mindent arról, kivel és mikor járt Vajánba alapiskolába, majd Nagykaposra a mezőgazdasági szakközépbe. És még sok minden mást. Azt is, hogy amikor 1964-ben Pozsonyba akarták vinni a tehetséges fiút, hogy művészt neveljenek belőle, a nagyapja kijelentette: nem viszik sehová, neki itthon kell gazdálkodnia. És így lett.

Családi zenekar

Czap Magduska, a Vasárnap angyala és „informátora” hívta fel a figyelmünket a családi zenekarra, amelyben az apa énekel, legtöbbször népviseletbe öltözve, a két fiú pedig hangszeren játszik. Emil annak idején egyedül lépett fel, általában magyar nótákat énekelt, de néha az iskolai zenekarral táncdalokat is adott elő, minden rendezvényen szerepelt. Mikor aztán a gyerekei felnőttek, úgy gondolta, hogy miért ne játszhatnának hárman.

„Sajnos, nem tanultam zenélni” – ezt nyomatékosan mondja, szinte bocsánatkérően. Tulajdonképpen a kottát sem ismeri, csak hallásból jegyzi meg a dallamot. Hangját édesapjától örökölte, aki Csicserből származott, s annak idején Budapesten énekelt magyar nótákat egy szórakozóhelyen. Fél esztendeig volt ott, de a szerelem hazahozta: egy csicseri lány miatt jött haza; aztán mégsem azt vette el, hanem Emil édesanyját, akinek a vezetékneve meg Csicseri Piroska volt.

„Apámnak gyönyörű hangja volt, bárki megmondaná” – húzza fel a szemöldökét, s hozzáteszi, hogy neki nincs az a hangterjedelme, ami az öregnek volt. Aztán meglepetésemre egy volt gimnáziumi osztálytársammal, Munyik Lacival hozakodik elő, akihez közel állt a zene. Laci mondta egyszer, hogy »no, Emil, gyere el a kórusba, mert van egy fogadásom a Tolcsvay Tónival, aki azt állítja, hogy a környéken nincs nagyobb hangterjedelmű ember, mint ő«. »Fogadjunk Tóni, hogy van« – mondta a tanítóként idekerült Tolcsvaynak Laci.” Emil el is ment, s kipróbálták, ki tudja kiénekelni a legmélyebb és legmagasabb hangot. A végén Tolcsvay gratulált, beismerve, hogy erre nem számított.

Magyar nóta Csehországban

Hívták kórusba is, de egy év kivételével, amikor Leleszen énekelt, nem vállalta. Inkább maradt a fiaival, amikor azok felcseperedtek. „Úgy gondoltam, annál, hogy kocsmába menjenek, jobb, ha fellépnek velem.” A környéken mindenütt ismerik a Tóth-triót. Szinte nincs falu- és nyugdíjasnap, borkóstoló nélkülük. Sátoraljaújhelyen többet szerepelnek, mint az Ung-vidéken, de jártak már Szatmár megyében, Gulácsra is meghívták őket. Emil 1992-ben az országos Táncházban vendégszerepelt, Ki mit tud? vetélkedőn indult, a Tavaszi szél vizet áraszt versenyén járási szinten második lett az unokabátyja mögött.

Sok magyar nótát tanult az édesapjától, de nemcsak tőle. Rádióból, tévéből, most már a fiúk segítségével az internetről is el-elles újakat. Sőt, a környéken is akadtak olyan dalok, amelyeket még a népdalgyűjtők sem ismertek. „Megkértem Pista bácsit vagy bárkit, hogy »no, tanítson már meg erre a nótára«, és sose utasítottak vissza. Elmentem, s a mai modern világban diktafonnal felvettem, aztán megtanultam, és a legközelebbi fellépésemen előadtam. Királyhelmecen számtalanszor szerepeltem szüreti ünnepségen, de a Csemadok-rendezvények keretében is sokat utaztam. Volt úgy, hogy az autóbuszban hallottam valakit, elküldtem neki a kazettát, arra felénekelte nekem a dalt, és megtanultam.”

Katona korában – Csehországban töltötte le a szolgálati időt – is sokat énekelt. Magyarul.„Az államnyelvet eleinte nemigen tudtam, de azt megtanultam, hogy »soutěž umělecké tvořivosti«, ott eljutottam egész az országos döntőig Varnsdorfba. Egyedüli voltam, aki harmonikán játszottam, s magyar nótát, csárdást daloltam.”

A legszebb magyar nóta?

A fiatalabbik fiút, Attilát, aki iparit végzett Kassán, majd logisztikát, s akit épp nem találtunk otthon, mert presbitergyűlésre ment, kezdetben nem érdekelte a zene, ma viszont ő a „főnök” (mindenki így szólítja). Az idősebb Árpád, aki Nagykaposon érettségizett, majd Kassán járt egészségügyibe, aztán visszatért Kaposra röntgenlaboránsként, azt mondja, nála csak úgy jött a zene szeretete. Ő a zenekar zongoristája, öccse gitározik és énekel is. „Nem tanított senki, magam tanultam. Még iskolába jártam Kassán, amikor összeálltunk zenekarként – jut végre szóhoz az apja mellett Árpád, s azt is elmagyarázza, miért a családon belül vágtak bele, nem inkább barátokkal, iskolatársakkal. – Mi nem diszkózenét akartunk játszani, ők meg nemigen játszottak magyar nótákat, hallgatókat.” Árpád ritkán énekel, apja azonban megjegyzi, hogy ő ugyanúgy örökölte a hangját, mint Attila, a korosztálybeliekkel bármikor versenyre merne kelni, hogy ki mennyi nótát ismer, bár a repertoárt a legidősebb Tóth állítja össze. „Száznál alább nem adja, ennyit biztosan ismer” – szólal meg ismét a családfő, de arra a kérdésemre, melyik a legszebb magyar nóta, megvakarja a fejét. „Szerintem ilyen nincs, inkább azt mondanám, hogy kinek-kinek van kedvenc nótája.” Aztán mindjárt szégyenben is marad, mert nem tudja, hogy a feleségének mi a kedvence. De Árpád kihúzza a csávából, mondván, hogy az anyja mindegyiket szereti. Ida asszony, aki Deregnyőből jött ide férjhez, nem szokta őket elkísérni a fellépésekre, valakinek a házat is kell őriznie, de annak idején, amikor Emil udvarolt neki, a nótáival szédítette.

„Ha társaság jön össze, általában kérik a nótákat – szólal meg Árpád. – Ha tudom, kísérem, ha netán olyat kérnek, amit nem ismerek, azt szoktam mondani, hogy a zongorában minden nóta benne van, csak én nem tudom eljátszani.” „Az az igazság, hogy ezt, az élő zenét a környéken már nem csinálja senki” – veszi vissza a szót az apa. „A zenei kíséret mindenütt lemezről vagy MP3-asról megy” – veti közbe a fia. „Régebben – még jól emlékszem – jó néhány cigányzenekar volt a környéken: járták a bálokat, lakodalmakat. Ma már erre, sőt a magyar nótára sincs igény – jegyzi meg szomorúan Emil.

Mégis vallják, hogy meg lehet szerettetni a zenét, bár Árpád mindjárt azt is hozzáteszi, hogy a mai fiatalok nem ismerik a magyar dalt. „Csak a modern zene, a diszkózene kell nekik.” Huszonévesen ők is elmentek bálba, diszkóba, de most már nem vonzza őket, bár – ha kérik – ők is előszedik a régi slágereket vagy mulatós nótákat.

Mi a zene varázsa? „Az, hogy kikapcsol – vágja rá Árpád. – Ha zenélek, nem létezik más, csak a zene. Néha csak úgy magamnak játszok, ha meg eszembe jutnak dallamok, igyekszem lepötyögtetni őket, hogy el ne felejtsem. A dallam a fejemben van, a szövegeket viszont leírjuk egy könyvbe.” Hogy az eredetét is odaírják-e, nem tudom meg, mert apa és fia azon kezd vitatkozni, hogy melyik nóta származik Bésből. Árpád fölhoz egyet, az apa szerint ezt csak átírták, egy másik meg még véletlenül sem a faluból ered. Viszont esküszik, hogy „A kisbési bikatéren lakik egy menyecske” kezdetűt, amely úgy folytatódik, hogy „tulipános ablakához járok minden este”, itt találták ki.

2014. január 10., péntek | Urbán Klára

forrás:http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201402/vendeg/tothek-es-a-magyar-nota