A műdal irodalom számontartja és közismert a nótakedvelők körében is  Egy magányossá lett ember édes és álmodozó megható vallomása a falu iránti szeretetről és a magáramaradottságról. Hallgassátok meg az előadókat: http://magyarnota.network.hu/video/tele_van_a_varos_akacfa_viraggal

link alatti videókon.

Nekem Miklóssy József előadásában és Szeletczky Zitától hallva tetszett a legjobban.

Tele van a város akácfa virággal

A nap sugarai hajnali ragyogással vágnak végig az alvó falu felett; az éjszaka még nincs messze - fekete árnyai alig hogy elrohantak nyugat felé - mégis meleg van, s a fényre és melegre kizúdul a kasok népe. Zsonganak a méhek az akácvirágon, mint a távoli orgonaszó és zsongásukban régi dal szárnyal:

Tele van a város akácfavirággal.

De aztán elhal a nóta, lehullik a virág s csak maga az akácfa marad meg szerte a magyar faluban, kopár domboldalakon, vízmosások meredek partján és futóhomokok sivár, szürke élettelenségében. Hogy megszerette ezt a földet ez a fa, és hogy megszerette a magyar ember is az akácfát. Talán hasonlít is egy kicsit hozzá...: szívós, kemény, rugalmas és nagyon-nagyon igénytelen. Hiszen igaz, hogy Amerikából kaptuk kb. 450 éve - de azóta jobban megszerette ezt a földet, mint tulajdon hazáját; gyökeret vert földünkben, szívünkben, és ha magyar fára gondolunk, először talán mindig az akác jut eszünkbe.

El sem tudnánk már anélkül képzelni ezt a hatalmas síkságot, melyen pihenőül szolgálnak a szemnek az akácfasorok s erdőcskék. A magyar nóta is csak úgy tud zengeni, hogy

tele van a város akácfavirággal.

Virágja a legkellemesebb illatot árasztja s a méhek róla gyüjtik a legfinomabb mézet.

Tele van a város akácfavirággal,
Akácfavirágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.

Mintha a nagy utcák lármája elülne,
S körültem a város faluvá szépülne.
Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba',
Ráismerek illatáról minden akácunkra.

Akácfa erdőség, kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,
Házunk előtt bólintgató akácfavirágok.

Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?
S az a világ, ami akkor állt előttem?
Hová lettél, hová, ábrándok világa?
Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.

A hozzá kapcsolódó történet: A vers Temesvárott született, a "nagy magyar falvédőköltő" Szabolcska Mihály (1861-szeptember 30 - 1930. október 31.) ott volt sokáig református lelkész. 
Egy kora tavaszi délután történt, úgy 100 évvel ezelőtt. Szamosújvár főterén elmerengve sétálgatott Fráter Lóránd, a híres nótafa. Hirtelen az egyik ablalkból vékony könyvecske hullott a lába elé. Felemelte, és már majdnem átnyújtotta az ablakban könyöklő kislánynak, de szeme megakadt az egyik versen. "Tele van a város akácfavirággal"- Szabolcska Mihály versei voltak. Annyira megtetszett Fráter Lórándnak, hogy lemásolta, Fráter Lóránd Lugoson írta meg hozzá a zenét és a zenetörténet már aznap egy új nótával gazdagodott. 

Nóta formában ismert elsősorban.