Forrás:http://www.lagzicentrum.hu/index.php?oldal=oldal&o=nota
Nincs is annál szebb, mint mikor hajnalban, (igaz nem szépen) de lagalább hangosan, felcsendülnek régi, mára elfeledett nótáink!
Sírva mulat a Magyar?
Számos rendezvényt követően, mint nótás lelkű fiatal srác, ki kell jelentenem, hogy igen! Sírva mulat a magyar!
Bár ez igaz azt gondolom, a Magyar Cigányságra is, hiszen számos olyan nóta van a köztudatban, amelyet mind két tábor magáénak gondol... Ugyan akkor sajnos, ezek a nóták kezdenek kihalni, és teljesen elveszni. Megpróbálok minél több nótát, és dalt összegyüjteni, és bátorítok mindenkit, ha tud
Sűrű csillag ritkán ragyog az égen
Sűrű csillag ritkán ragyog az égen,
Az én babám szénát kaszál a réten,
Olyan szépen penge-penge-pengeti a kaszáját,
Odavárja kökényszemű babáját.
Ha legény vagy, gyere velem kaszálni,Ne csak mindig a lányokkal cicázni.Vágok olyan sűrű-sűrű-sűrű rendet a réten,Kilenc kislány nem szedi fel a héten.
Sárga répát dombra nem jó ültetni,özvegy asszony lányát nem jó szeretniegyszer mondtam vala -vala- valamit a lányának,beszaladt és elmondta az anyjának
Megvan nékem az a bolond szokásom,Iszom a bort hogy ha nem is kivánom,Erre még az öregapám öregapja tanított,Aki még a hordóval is koccintott.
Rámás csizmát visel a babám
Rámás csizmát visel a babám,Szeret is az engem igazán,Rámás csizmát visel a babám,Szeret is az engem igazán,
Rámás csizma hadd szakadjon el,Csak a babám sose hagyjon el, galambom,Rámás csizmát visel a babám,Szeret is az engem igazán.
Nagy a világ, de van közepe,Az én rózsám fekete szeme,Nagy a világ, de van közepe,Az én rózsám fekete szeme,
Ez a világ semmire se jó,Ha nincs kislány énnekem való, galambom,Nagy a világ, de van közepe,Az én rózsám fekete szeme.
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,Virágos a kedvem, ha a cigány húzza.Hajlik szívem jobbra, balra:Mindegy neki: szőke, barna.Nem vagyok én olyan válogatós fajta.
Rólunk beszél már az egész világ szája,Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja.Tagadjuk, hogy igaz volna:Mégis azt mondja a nóta,Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Nékem olyan asszony kell
Nékem olyan asszony kell,ha beteg is, keljen fel.Főzze meg a vacsorát Úgy várja, várja, úgy várja, várja,Úgy várja haza az urát.
Nékem olyan legény kell, aki engem megölel,Félre csapja bajuszát Úgy várja, várja, úgy várja várja,Úgy várja haza galambját.
Ha pici is az asszony, lesz belőle menyasszony.Ha pici is a legény Lesz még belőle, lesz még belőle,Lesz még belőle vőlegény.Ne szigyatok soha engem
Ne szidjatok, soha engem
Ne szidjatok, soha engem éna szidást nem érdemlem,nem tudokmás lenni. Mert akinek a szíve fáj, hajnalbanis borozni jár nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét, az italbólsosem elég, rohanok, egy züllött sötételmúlás elébe. éjszakáról éjszakára, azt huzatom a csárdába,vége van már, vége.
Szeretem a cigányzenét,az italbólsosem elég, rohanok, egy szülött sötét elmúlás elébe. éjszakáról, éjszakára, azt huzatom a csárdába, hogy vége van már, vége.
Akkor sirassatok engem,ha majd itt lent a szívemben,elfogytak a nóták. szomorú lesz, oly kietlen, mint egy borús őszikertben, a hervadó őszirózsák,
hadmennyek én feledőbe,vigyetek a temetőbe, véssétek egy szürkekőre, ezt a kevés pár sort.Volt egyszer egy koldus szegény,dalos ajkú nótás legény, kár volt érte kár volt.
hadmennyek én feledőbe,vigyetek a temetőbe, véssétek egy szürkekőre, ezt a kevés pár sort. Volt egyszer egy koldus szegény, dalos ajkú nótás legény, kár volt érte kár volt.
Minek turbékoltok búgó vadgalambok,
Minek turbékoltok búgó vadgalambok,Szerelemre engem minek taníttattok?Van az én szívemben dal, szerelem, bánat,Több, mint a nagy erdő minden galambjának.
De ha már úgy vágytok a tanítóságra:Menjetek, szálljatok rózsám ablakára.Hej, arra ráférne, ha oda szállnátok,S e világ végéig mindig tanítanátok!
Leszakítják a rózsát a szagáért
Leszakítják a rózsát a szagáért,Az én szívem majd megszakad magáért.Leszakítják a rózsát a szagáért,Az én szívem majd megszakad magáért.Ha maga ici-picit szeretne,a rózsám lehetne!Magáért a csillagot is lehoznám,Ha egy szóra idejönne be hozzám.
A gyümölcsöt letépik,ha megérik,Minden leány férjhez megy,ha megkérik.A gyümölcsöt letépik,ha megérik,Minden leány férjhez megy,ha megkérik.De a legény egy sem akar megérni,a mamával beszélni,Csak a lánnyal,menyecskével cicázni:Jó lesz,lányok,a szívekre vigyázni.
Látod, édesanyám, kedves édesanyám
(Ez az én nótám Több is van)
Látod, édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél a világra.Inkább dobtál volna, bárcsak dobtál volna a zavaros Tiszába.Tisza vize vitt volna a jeges Dunába, hogy ne lettem volna,bár ne lettem volna senki megunt babája.
Nincsen páros csillag, nincs már páros csillag, mind lehullott a földre.Nincsen hű szeretőm, nincs már hű szeretőm, mert elhagyott örökre.Ha elhagyott, nem búsulok, elment örökre. Sej a síromban is,még a föld alatt is csak ő jár az eszembe.
Sebesen forog a, sebesen forog a motorkocsi kerekeAzon visznek engem,azon visznek engem, ki a határ széléreBarna kislány arra kéri a kocsivezetőtVisszahozza-e még,visszahozza-e még
Az én kedves szeretőm visszahozom kislány,visszahozom kislány a te kedves szeretőd.Majd ha letelik a, majd ha letelik a, az a három esztendő.Ahány százszor megfordul a kocsi kereke,Annyi százszor babám, annyi százszor babám, jussak én az eszedbe.
Nincsen sárga rózsa, nincsen sárga rózsa, csak a száraz levele.Nincsen szép szeretőm, nincsen szép szeretőm, az anyja lebeszélte.Lebeszélte az édesanyja, hogy ne szeressen soha engemet.Mert én soká, vagy talán sohase töltöm ki az időmet.
Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába
Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába,
Van nekem szeretőm Szeged városába,
Szeged híres város, Tápéval határos,
Ott lakik a babám, kivel leszek páros.
Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába,
Van nekem szeretőm Szeged városába,
Olyan mind a kettő, mint az aranyvessző,
Szőke is, barna is, szeret mind a kettő.
Kis kút, kerekes kút van
Kis kút, kerekes kút van az udvaromban,
Egy szép barna kislány van a szomszédunkban.
Csalfa szemeimet rá sem merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza,
Sudár jegenyefa van az udvarában.
Sudár jegenyefa, földre lehajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.
Ősszel a tearózsa hullatja levelét.
Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél!
Köszönöm galambom, de már másé lettél,
Verjen meg a Úristen is, ha elfelejtettél.
Kilenc kis gólya leszállt a tóra
Kilenc kis gólya leszállt a tóra,
Elhozta nékünk a nyárt.
Kilenc kis gólya leszállt a tóra,
Elhozta nékünk a nyárt.
Ne félj kislány hiba nem lesz,
Nálunk a gólyamadár fuvaros lesz!
Kilenc kis gólya leszállt a tóra,
Elhozta nékünk a nyárt!
Kilenc kis gólya leszállt a tóra,
Elhozta nékünk a nyárt.
Kilnec kis gólya leszállt a tóra,
Elhozta nékünk a nyárt.
Ha fiú lesz traktoros lesz
ha kislány lesz fagylaltos lesz.
Kilenc kis gólya leszállt a tóra,
Elhozta nékünk a nyárt, a nyárt, a nyárt.
Kecskebéka felmászott a fűzfára
Kecskebéka felmászott a fűzfáraZöld levelet hozott le a szájábanÍgy se volt jó, úgy se volt jó,sehogyan se volt az jó
Mindig csak a más asszonya volna jóFehér cica felmászott a nagy fáraAnnak is a legmagasabb ágáraFönt se volt jó, lent se volt jó,sehol se volt nékem jó
Mindig csak egy más asszonynál volna jóCirmos cica felmászott a padlásraKisegeret hozott le a szájábaIde tette, oda tette, ide-oda letetteVégén meg a fülét-farkát megette
Hogyha ír majd, édesanyám, írjon a falunkról
Hogyha ír majd, édesanyám, írjon a falunkról,Küldjön egy szál virágot az öreg akácunkról!Írja meg, hogy az emberek sajnálják-e, hogy el kellett mennem,Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem!
Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja!Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen?Mindenkiről írhat, anyám, csak egy lányról sose írjon nékem!
Írok, írok édesfiam, írok a falunkról.Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról.Nem él már az öreg cigány, nem járnak a fonóba mint régen.S az a kislány kit szerettél kinn nyugszik a csendes temetőben.
Visszaírja a jó Anya, hogy áll még a nyárfaÉs a sarki kiskocsmában magyar nóta járjaElfeledtek az emberek, nem is kérdez soha senki TégedCsak akiről nem írhatok, csak az az egy siratott meg Téged
Haza megyek s elmegyek a kisházatok mellettBenézek a kiskapudon, elnézem a kertetMost is mennyi virág nyílik, illatozik, színesedik benneMintha, mintha a kis virág hívogatna, csalogatna engem.
De ne hívjatok, ne sírjatok orgona virágokA kiskertbe belopózni engem már nem láttokNem nyílik már nékem többé kék nefelejcs, ibolya és rózsaMintha, mintha a kis kertben életemben sose jártam volna.
Hét csillagból van a Göncöl szekere,
Hét csillagból van a Göncöl szekere,Hét szeretőm volt énnékem egyszerre,A hét közül hűséges csak egy maradt,
Az is nyugszik temetőben,egy virágos hant alatt.Édesanyám adja ki a jussomat,Még ma éjjel kimulatom magamat.Úgy sincs nékem senkim e nagy világon,
Elhagyott a szép szeretőm,egyetlen egy virágom.Három dinnye van egy indán, mind sárga,Három babám van énnékem, mind árva.Három közül egy az igaz szerető,Azt az egyet két kezéveláldja meg a Teremtő.
Gyöngyvirágos kiskertedben
Gyöngyvirágos kiskertedben mosolyog a napsugár is,Gyöngyvirágos kiskertedhez hasonlít a mennyország is.Temelletted úgy érzem én, gyönyörű szép álom ez az élet,A neveddel az ajkamon meg is tudnék halni érted.
Gyöngyvirágok, kék ibolyák nyiladoztak a határban,Minden nyíló kis virágban a te fehér lelked láttam.Kis ibolyák, gyöngyvirágok, vigyétek el az én sóhajtásom:Hogy a neved, a te neved a legszentebb imádságom.
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól.Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,Fehér lelkű kis galambom szerelemre csókra.
Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét,Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.
Férjhez megyek nemsokára édesanyám
Férjhez megyek nemsokára édesanyám az lesz a jó nékem.Szeretem én ezt a legényt édesanyám ő is szeret érzem.Ez a világ rendje,sora ezt kell tenniMegnövünk mi gyerekek és el kell menni.
Férjhez megyek nemsokára édesanyám így kell ennek lenni.Nagymama lesz nemsokára édesanyám,mert az idő nem vár.Dajkálja az unokáját édesanyám,csillog a kis szempár.Jövőjét és reménységét benne látja, ő lesz minden szemefénye boldogsága. békés lesz a mi családunkédesanyám büszke lesz majd rája.
Falu végén, a nagy kerek tóba,
Falu végén, a nagy kerek tóba,
Sétálgat egy hosszúlábú gólya.
Le-lehajol a viz fenekére,
Békát keres magának ebédre.
Gólya, gólya, hosszúlábú gólya,
Arra kérlek, ne menj le a tóra.
Odajárnak fürödni a lányok,
Gólyamadár szégyent ne hozz rájuk.
Odajárt a hosszúlábú gém is,
Odajártam a babámmal én is.
Addig-addig jártunk le a tóra,
Házunkra is rászállott a gólya.
Kis Mariska mossa búgyogólyát,
Lábával meg ringatja a pólyát,
Aludj aludj szerelem virága,
Hisz tévedésből jöttél a világra.
Amikor majd nem leszek már
(Nálam, ez a befutó, ha nótázom, akkor ez az én nótám!)
Nálam ez már nem is újság, részegséggel gyógyítom a lelkem.Nem bánom hát, szóljatok meg, életemben boldog úgysem lettem.Nem fontos, hogy szeressetek, legyek én csak lump, csavargó, léha,Pedig nem is vagyok gonosz, csak a szíven gyógyítgatom sírva.
Amikor majd nem leszek már, akkor tudd meg, hogy kivoltam néked,Amikor majd a szívedet száz tövissel tépi meg az élet./:Nem véd senki gonosz szótól, kővel dobnak, nem lesz kinek fájjon,Hazudtad csak a szerelmet, el is tűnt mint szép csillogó álom.:/
De ha egyszer megtudod majd, hogy a vétked vitt engem a sírba,Gyere ki a temetőbe, boruljál le a fejfámra sírva,/:Ott mondd el, hogy megbántad már, hogy néked is fáj az a nagy vétked,Akkor szívem a sír mélyén mindörökre megbocsájt majd néked.:/
Jaj, de szép kék szeme van magának,
Jaj, de szép kék szeme van magának,Nincs ilyen a világon senki másnak.A szívem úgy dobog, mikor látom,Meghalok egy csókjáért ,gyöngyvirágom!
Nappal is álmodom mosolyával,Éjszaka meg azt húzatom a cigánnyal,/hogy/Jaj, de szép kék szeme van magának,Nincs ilyen a világon senki másnak.
Rózsákat ringat a szél a kertben,Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.Hangjában angyalok muzsikálnak,Súgja meg:elfogad-e babájának?
Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,Két karom ölelése a párnája,Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.
Szépen úszik a vadkacsa a vízen
Szépen úszik a vadkacsa a vízen,Szépen legel a lovam a réten ,Szépen szól a csengő a nyakába ,Tiéd leszek én babám nem sokára .
Piros-barna lány , mikor hozzád jártam ,Ablakod előtt de sokat megálltam.Kérdezd meg a muskátli virágot ,Hány szép éjszakkát töltöttem el nálad.
Piros-barna lány , mikor hozzád jártam ,Azt a legényt mindig nálad láttam ,De én azért nem vetem szemedre,Él a jó anyád juttassa eszedbe .
Szagos a rozmaring
Szagos a rozmaring földre hajlik az ágaPergei kis kalapom őszi szél fújdogáljaFújjad szellő úgy sem soká fújdogálod márMert a Marsal Tito katonája leszek már
Sebesen forog a mozdony kerekeSzéles a belseje, regutával van teleSirva kérdi egy barna kislány a mozdonyvezetőtMikor hozza vissza a reguta szeretőt.
Reguta szeretőt visszahozni nem lehetHosszú a három év le kell aztat tölteniLetölteném századosúr de gyönyge vagyok énJövő sorozásra majd erősödök én.
Sudár magas, sudár magas
Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje,Halvány sárga, de halvány sárga annak levele,Én is olyan, én is olyan halvány sárga vagyok,Volt szertőm, egy csinos barna kislány,
De már rég elhagyott.Majd ha egykor hűtlen babám, összetalálkozunk,Úgy megyünk el egymás mellet, még csak nem is szólunk,Te mégy jobbra, hűtlen babám, én megyek balra,Sárba taposom fényképedet, nem veszlek el soha.
Barna kislány fehér ágyát megasra vetette,Honvéd baka a sapkáját rajta felejtette,Add ki babám a sapkámat, hagy tegyem fejembe,Hogy ne nézzen más babája a kacsintós szemembe.
Sárga a csikóm,sárga nyereg rajta
Sárga a csikóm,sárga nyereg rajta,Most akartam hozzád menni rajta.Most akartam véled beszélgetni,Itt van az idő el kell masírozni.
Lányok a legényt jól megbecsüljétek,Ha részeg is haza vezessétek,Fektessétek a zöld paplanos ágyba,Nyomjatok csókot a részeg pofájára.
Anyám,anyám,édes,kedves anyám,De szomorú vasárnap délután,Házunk előtt szépen muzsikálnak,Engemet pedig visznek katonának.
Rózsabokorba jöttem a világra
Rózsabokorba jöttem a világra,Nem dajkált az édesanyám hiába.Járt utánam három falu legénye,Én meg csak úgy hitegettem,Csalogattam,válogattam belőle.
Hej,ha végig sétálok az udvaron,Nincsen,aki meg ne állna a soron.Azt suttogja fiatalja,öregje:Jaj,de csinos,de takaros,Ez a pici barna, piros menyecske.
Már ezután nem hiszek a legénynek,Két színe van, mint a mályvalevélnek.Látom rózsám, másfelé visz az utad,Eredj arra, vagy amarra,Akármerre, ha már erre meguntad.
Réten, réten, sej a szentkirályi réten
Réten, réten, sej a szentkirályi rétenElvesztettem a zsebbe való késem,Késem után karikagyűrűmet,Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.
Este lesz már, sej este akar lenni,Ez a kislány haza akar menni,Haza menne, de nincs kisérője,Másik kislányt kisér már a szeretője.
Piros rózsák beszélgetnek
Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak,úgy felelnek egymásnak. Találgatják,hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak.Szép asszonynak hókeblére, vagy egy gyászos temetésre,Koszorúba fonják? Vagy talán az éjszakában,
valahol egy kis kocsmában, Egy szép lányra szórják.És egy napon útra keltek, ágaiktól búcsút vettek a rózsák,Mert énnekem virág kellett, letéptem egy holdas este száz rózsát.Piros rózsák illatával, halkan síró muzsikával, Üzenem tenéked:Szegény vagyok, semmim sincsen, a száz rózsa minden kincsem,Add érte a szíved.
Öreg prímás, tégy hangfogót
Öreg prímás, tégy hangfogóthegedűdnek mind a négy húrjára,Talán már csak te emlékszelédesapám kedves nótájára...
Valamikor hányszor húztad,cifrázgattad fehér asztalánál...Muzsikáltad békítőnek,hajnaltájban anyám ablakánál.
Azt a nótát húzd most nékem,olyan csendben, hogy csak szívem hallja...Széles kedvét, boldogságát,valakinek nehogy megzavarja!
És ha lassan végére érsz,koccints vélem erre a nótára:Öreg prímás, ugye nem bűn,hogyha néha könny hull a pohárba?
Országúton hosszú a jegenyesor
Országúton hosszú a jegenyesorHosszú a jegenyesor hazáigCsizmám talpa százszor is lekopik, hej,Százszor is lekopik, hej, odáig.
Nincsen pénzem a vonatra,Az sincs, aki haza hozatna,Fáradt lábam estére hazatalál,Nem messze van ide Kolozsvár.
Kiskertünkben a bazsarózsaKiskertünkben a bazsarózsa virágzikA bokrétám egy leány kalapjárólEgy leány kalapjáról hiányzik
Kár volt mennem belátomOtthon a nyugtom úgy sem találomFáradt lábam estére hazatalálNincsen ide messze Kolozsvár
Nótás kedvű volt az apám
Nótás kedvű volt az apám,Átmulatott sok éjszakát.Nem sajnálta rá a napot,Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,Ha az anyám megdorgálta,Ha a cigány rosszul játszott,A hegedűbe belevágott.
Nótás kedvű édesapám,Réges-régen nem dalol már:A szívemet bánat rágja,Egy-egy kedves nótájára.
Az lett a sok nóta vége,Kint nyugszik a temetőbe',Dalos ajkú kismadárka,Szállj az apám fejfájára!
Visszajött a kismadárka,Friss virággal a szájában.Azt dalolta, azt mesélte,Apám sírhalmáról tépte.
Odalent a magyarnóta,Virágot hajt évek óta,Mindig friss nő a nyomába,Ha felcsendül a nótája.
Nincsen annyi tenger csillag
Nincsen annyi tenger csillag az égen,Mint ahányszor eszembe jutsz te nékem.Ha te engem, szint oly híven szeretnél,Mélyebb lenne, nagyobb lenne szerelmünk a tengernél.
Édesanyám leányának neveznek,Nem tehetek róla, hogy így szeretlek.Édesanyám azt kötötte lelkemre,Ne öleljek, ne szorítsak csalfa legényt keblemre.
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el
(Hát, igen! Az örök klasszikus... Kevés lagzi, ahol nótáznak, és nem csendül fel..)
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el,Gyógyítgatom a szívemet a cigány zenével.Elhúzatom halkan csendben, hogy ebbe a szerelembeBele lehet halni, ne hagyjál a legszebb nyárban engem elhervadni.
Nyári este panaszkodom a csillagos égnek.Hogyha engem nem szeretsz már, én minek is éljek.Te vagy az én legszebb álmom, te vagy az én boldogságom,Szeretlek a sírig, síromon a legszebb virág csak te néked nyílik.
Úgy fogok én meghalni is,mint ahogyan éltem.Akkor is csak cigány húzza, akkor se lesz pénzem.Csak egy valaki jár utánamtalpig fekete ruhában az gyászol meg engem.Az elrontott életemet számon Tőle kérem.
Nem tudok én megjavulni, józan ember lenniNem tudok én úgy mint mások éjjel haza menniÉjfél után azt az utcát százszor végig járomOda van temetve az én józanságom
Attól a jó úr Istentől csupán egyet kérekKüldje hozzám azt a kislányt, mikor kikísérnekHajtsa oda szőke fejét koporsómra sírvaLegyek én is boldog legalább a sírban
Kommentáld!