Szeged - Nótafák élnek köztünk. A magyar nótát éltető egyesület havonta egyszer, a szegedi batyubálon, július 26-án pedig önálló esten ad alkalmat a műfaj élvezetére.

A magyar nemzet fenntartójának is tekinthetjük a magyar nótát például az 1848-as forradalom leverését követő időszakban. A nóta a magyar ember lelkéből fakad – nótázik, ha boldog, de ha kesereg, akkor is dalra fakad – jelenti ki Majzik István. A Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesülete vezetője fontosnak tartja a műfaj népszerűsítését. Úgy véli: a Kodály-módszer terjedése nyomán a művészetpártolók leírták ezt műfajt, pedig máig nagy a népszerűsége.

Tizenöt éves a Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesülete. A jubiláló civilszervezet körülbelül kétszázötven tagja közül a legifjabb 17 éves, a rangidős: 93 évével Bánfalvi József.

– Nótaszerzőnk Bánfalvi József. A Radnóti-gimnázium nyugdíjas igazgatója titkos fiatalkori álmát valósította meg nótaegyesületünkben: nemcsak dalszerzőként, sok dalt ismerő nótafaként, hanem műsorszervezőként is ismerjük – magyarázza Majzik István, aki a Bába Kiadó vezetőjeként számos nótás kiadvány, nótás füzet megjelentetése körül bábáskodott. Sőt: szerzője, szerkesztője és kiadója az országos terjesztésű Nótás Újságnak is.

A batyubál hangulatát idéző klubdélutánon, minden hónap utolsó vasárnapján találkoznak a nótás egyesület tagjai a szegedi Eszperantó utcai Senior Centerben. Ugyanakkor az IH Rendezvényközpontban, illetve más színháztermekben eddig tucatnyi estet szerveztek, amelyen fölléptek az egyesület előadóművész tagjai is.

– Közösséget teremt a nótázás – jelenti ki meggyőződéssel Majzik István, miközben lapozgatja a legismertebb szegedi cigányzenészre és „nótafára", Dankó Pistára emlékező könyvet. Ebben adták ismét közre az összegyűjtött Dankó-nóták jegyzékét: „A bor legendája..." kezdetűtől kezdve az utolsóig: „Zúghat a zivatar, zokoghat a szél is..."

Muzsikaszó a jubileumon

A XIX. század első felében még a magyaros hangvételű hangszeres zenét, verbunkosokat, stilizált táncokat nevezték magyar nótának. Később így illettek minden magyaros hangvételű énekes zenét. E zenei stílust mára talán leírták, mondván: felhígult, szerzői olcsó népszerűségre törekednek. Ennek ellenkezőjéről szeretné meggyőzni közönségét a Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesülete. A 15 éves jubileumát ünneplő július 26-i rendezvénysorozat első részében több mint félszáz hivatásos és amatőr énekes vesz részt az első Dankó Pista-nótaversenyen; majd 18 órától az újszegedi szabadtéri színpadon fergeteges nótaműsort ígérnek – a fellépőket Báder Béla cigányzenekara kíséri, Kecskés Sándor prímás vezetésével.

Forrás:http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szall_a_nota_szegeden/2106888/