Azt mondják,hogy minden csillag egy-egy ember sorsa

Azt mondják,hogy minden csillag egy-egy ember sorsa,
Azt mondják a csillagokban minden meg van írva.
Életünket elkiséri fenn a magas égen,
És egy fáradt őszi esten kialszik a fénye.

Azt mondják,hogy mindörökké nem élhet az ember,
Mert a földi vándorutak véget érnek egyszer.
/:Fénylő csillag maradj még az emberek reménye,
Hogy a földi boldogságát mindenki elérje.:/

szövegíró : Somogyi Zsolt
zeneszerző : Majláth Jenő

Bölcsődal

Hogyis tudtunk élni eddig nélküled,nem tudunk betelni sohasem veled.
Kedves kicsi arcod bájos két szemed,mikor reád nézünk mindig ránk nevetsz.
Gondjainkat messzeűzi mosolyod,sosem voltunk eddig ilyen boldogok.
Te nélküled árva volt az életünk,megérkeztél végre drága gyermekünk.

Álmodtunk és álmunk most valóra vált,megadta az élet ezt a nagy csodát.
Áldott kicsi lelked tiszta mint a hó,ilyen csöppnyi szívben,hogy fér ennyi jó.
Hogyha felsírsz néha máris ott vagyunk,csöndes ajkad dúdol,együtt dúdolunk.
Bölcsődet ringatva,símogat kezünk,olyan jó,hogy itt vagy drága gyermekünk.

Mit hoz majd az élet számodra vajon?Hiszente is felnőssz majd egy szép napon.
Te hozzád a sorsod mindig jó legyen,bár csak ne csalódnál soha senkiben.
/:Legyen akkor is szép majd az életed,hogyha egy napon már nem leszünk veled.
Legdrágább-e földön csak te vagy nekünk,szeretünk míg élünk,drága gyermekünk.:/

szövegíró : Vas Gábor - Somogyi Zsolt

Akit én szerettem nem volt úri dáma

Akit én szerettem nem volt úri dáma.
Soha sem járt hintón, nem volt palotája.
Hej, de a hajában mindig ott virított egy szál piros rózsa.
S úgy kacagott mintha vadgalamb lett volna.

Akit én szerettem másnak lett a párja.
Fényes hintóval jár, van már palotája.
/:Jaj, de a hajából örökre kihullott az a piros rózsa.
Régen megtanult már sírni is azóta.:/

szövegíró : Somogyi Zsolt
zeneszerző : Vas Gábor

Szomorú szíveknek

Hogyha fáj a szívünk elmondjuk te néked.
Tudjuk, hogy te minden bánatunk megérted.
Megvígasztalsz minket mikor könnyet ejtünk.
Hegedűd szavától gyógyítod a lelkünk.
De a te nótádat van-e aki játsza?
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Hogyha majd egy napon elszóllít az Isten.
Oda honnan többé visszatérés nincsen.
Hogyha letesszük majd bús keresztjeinket.
Halk muzsikaszóval te búcsúztass minket.
De a te nótádat van-e aki játsza?
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Szóljon most a nóta hű cigányunk néked.
Aki életünket mind végig kisérted.
És, ha szíved fáj is keresed a kedvünk.
Amit megköszönni sokszor elfelejtünk.
De te mégis játszol hálát nem is várva.
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

szövegíró : Somogyi Zsolt
zeneszerző : Vas Gábor

Amíg van az asztalon egy kancsó bor

Amíg van az asztalon egy kancsó bor.
Nem illendő felállni az asztaltól.
/:Jó a tüzes zalahegyi és az ember elfelejti búját is.
Hát még, hogyha tud mellé egy nótát is.:/

Jól jön néha egy kis jókedv úgy érzem.
Gyertek fiúk mindenki a vendégem.
/:Legyen egyszer jókedvünk is, hisz az embert a gond úgy is megvárja.
Mikor elfogy jó bora meg nótája.:/

Szerző:Vas Gábor - Somogyi Zsolt

Milyen kár, hogy későn jöttél

"Milyen kar,hogy keson jottel...

Milyen kar, hogy masnak vagy a parja...

Milyen furcsa ez az elet...





Massal elsz, de nem vagy otthon nala...

Akkor tudsz csak boldog lenni...

Amikor a ket szemembe nezel...

Megprobalod bepotolni...

Azt, amit a masik slfecserelt.



Milyen kar, hogy keson jottel,

Milyen kar, hogy repulnek az evek...

Milyen kar, hogy a szivunkbe

Keson hozott tavaszt ez az elet...

Megse atkozd a sorsodat...



Hidd el azt, hogy nem atkozom en sem...

Az a nehany boldog ora....

Mit egymasnak adtunk, mar megerte...

Szerző:Diószegi Sándor - Somogyi Zsolt