„Ha kérdik tőled: Mi a magyar nóta?//Csak annyit mondj, Könnyeket virágzó fa.//Fájdalmunk szülte halk panasz,//Karunkat edző büszke dac,//Veszély percében kürt, amely rikolt//Sebzett lélek, mely felsikolt,//Zokogva búgó lelki orgona,//S hazaszeretetünk gyöngyöző bora” – talán nem véletlenül idézték Pápai Molnár Kálmán sorait Serkében a II. Serkei Nótástalálkozón a szervezők. Bár a kilencvenes években már sokan temették, mostanában mégis egyre több helyen adja tanújelét annak, a magyar nótát nem kell még temetni.

Huszonöt nótaénekes mutatkozott be Serkében, köztük amatőrök és profik egyaránt. Az Egerből érkezett nótáskülönítmény mellett a környék dalos pacsirtái is dalra fakadtak, így a gesztetei Mede Margitnak, a détéri Csank Tímeának vagy az almágyi Tóth Nórának is tapsolhattunk. S nem utolsósorban a magyar nóta egyik koronázatlan királyának, Bokor Jánosnak és feleségének, Kátai Zsuzsának is. A zsúfolásig telt serkei kultúrházban a rendezvény főtámogatója, a községi hivatal polgármestere, Kisfaludi Nándor köszöntötte a nótarajongókat, na meg egy kupica jóféle házi pálinka. A magyar nóta és népzene kincsestára kimeríthetetlen, s ezért is döntöttek úgy a tavalyi sikeres nótaest után, hogy folytatni kell. S hogy mennyire kimeríthetetlen e magyar nótatár, azt elárulja ifj. Botos Béla, a Trifonti Iván vezette zenekar ifjú brácsása is, aki bizony nem egy nótával most találkozott először. S valószínűleg a többiek is így voltak ezzel, de nem fogott ki rajtuk egyik énekes sem (id. Botos Béla – nagybőgő, Gáspár Ľubomír – cimbalom, Horváth Roland – klarinét).

Képgaléria: Serkében hajnalig szólt a magyar nóta

Lichtmannegger Tibor, a nótaest főszervezője elmondja érdeklődésemre azt is, hogy bár a szomszéd Simonyiban évek óta nagy sikerrel zajlik a nótaverseny, a két rendezvény mégis teljesen más. A serkei találkozó ugyanis nem verseny, akik ide eljönnek, azok mind a barátai, s a magyar nóta szerelmesei, s az éneklés mellé jár a közös megbeszélés, a jó tanács is.

Pár hónapja a Magyar Rádió elindította a Dankó Rádiót is, a magyar nótára ugyanis valós igény mutatkozik, s hogy ismét Pápait idézzük: „Szívünk tornyában konduló harang,//
Föltámadásra hívó égi hang,//
Hitünk oltárán aranyveret,//
Vágyódás érte, kit szívünk szeret,//
Magyar lelkünknek epedő szava,//
Piros-fehér-zöldet termő rózsafa,//
Gyógyító fű, mely sebeket hegeszt//
Egy korty ital, ha szomjúság epeszt,//
Zengő zsolozsma zöld mezők felett,//
Örökifjú, mert annak született!”

A II. Serkei Nótástalálkozó délután kettőtől a kora hajnali órákig tartott, s bár Lichtmannegger szerint nagyon sok munkával jár a megszervezése és a támogatók bebiztosítása, nótástalálkozó lesz jövőre is.

jdj, fotó: gecse