Rigó János, a világhírű magyar cigányprímás 1858. augusztus 28-án született Pákozdon. Tehetsége korán megmutatkozott, ötévesen már hegedűt vett a kezébe. Húrokat lopott hozzá a tanítótól, majd az esperes úr kérésére bocsánatot kért érte. Cserébe nála maradhattak a számára oly sokat jelentő kincsek. Ezután hosszú órákat gyakorolt mindennap a szabadban. Az erdő és a nádas világa hálás közönségnek mutatkozott, egymásnak muzsikáltak.

Tíz éves korára már apja bandájában muzsikálta végig a szüretet és szólistaként is bemutatkozott. A falusiaknak nagyon tetszett a kis prímás. Édesapja szerette volna őt tanítani, de az esperes úr nem engedte. Elvitte a fehérvári Magyar Király kávéházba, ahol a muzsikáló Simplicius Barcza Józsi figyelmébe ajánlotta, akit III. Vilmos király Hollandiában érdemrenddel tüntetett ki. A világhírű prímás tehetségesnek találta a 12 esztendős fiút és maga mellé vette a zenekarba. Kezdetben cimbalomhordozó volt, a prímás tanította meg lelkét adni a zenéhez. Ekkor kötött barátságot Ficsúrral, a cimbalmossal.

Tizenöt éves korára a zenekarral Kaposvárig jutott. A zenész apjától és vajda nagyapjától örökölt ősi virtus nem engedte neki, hogy megalázkodjon. A prímás, Barcza Józsi látta milyen nagy tehetséggel van megáldva, a zenekarban mégis csak kontrásként játszatta. A kaposvári prímás lánya Mariska és Rigó Jancsi között szerelem szövődött, ami csak tovább szította közöttük a tüzet. A kiélesedő harc közepette hagyta ott Jancsi a Koronát és elindult szerencsét próbálni. Saját zenekart akart szervezni. 1882-ben feleségül vette a prímás lányát, Mariskát. Nem sikerült teljesen kibékülniük, az idős prímás nehezen viselte veje népszerűségét.

Alig töltötte be a 24. életévét, Jancsi újra elindult szerencsét próbálni. Két hónappal Kaposvár elhagyása után már Budapesten, az Andrássy úton levő Reutter kávéházban játszottak. A bejárat fölött a felirat hirdette: pákozdi Rigó Jancsi és zenekara muzsikál. Mariska hiába írt levelet a szüleinek: nézzék, hallgassák meg őket, levelére nem érkezett válasz. Ficsúr kérésére a zenekar fekete, selyemkihajtásos kabátban és fekete nadrágban játszott. Az ingük hófehérre volt kikeményítve. Jancsi ekkor már a női szíveket hódította, különösen akkor, amikor szívhez szóló, andalító, érzelmes nótákat hegedült. Egy évvel a levél megírása után Mariska egyedül látogatta meg a szüleit, Rigó Jancsi pedig zenekarával Londonba utazott. Nagyon tehetségesen hegedült, cigányprímásként a legkiválóbb zenészekből összeválogatott zenekarával Európa számos nagyvárosában fellépett. Párizsban, a Restaurant Paillardban felcsendült a "Fekete szem éjszakája" és megszületett a legenda, ami azóta is ismert. Muzsikájával Amerikába is eljutott.

A cigányprímás igen népszerű muzsikus volt, játékát nagyon sokan szerették. Behízelgő modorával, bravúros játékával bárkit könnyen le tudott venni a lábáról. A szenzációra éhes közönség azonban egy mesébe illő szerelmi történet, egy elsöprő érzelem kapcsán foglalkozott vele a legtöbbet. Különböző források eltérően nyilatkoznak arról, hol és hogyan is kezdődött ez a szerelem. A legvalószínűbb verzió az, amely szerint Rigó Jancsi és zenekara 1896-ban egy párizsi étteremben játszott a belga Chimay herceg és jóval fiatalabb felesége jelenlétében. A fiatal feleséget Claire Ward-nak hívták, aki egy amerikai milliomos lánya volt. A források őt általában Ward Klára néven említik. A fiatalasszony szerelmes lett Rigó Jancsiba, a tüzes fekete szemű cigányprímásba. A szerelem mindkét félről kölcsönös volt, Klára elhagyta érte férjét, Jancsi pedig elvált feleségétől, Barcza Mariskától. Ez a történet olyannyira nagy port kavart, hogy számos lap tudósított a hírről, köztük a Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap is írt a válóperről.

Kettejük szerelme körülbelül tíz évig tartott. Ezalatt több mint 8 millió dollárt herdáltak el. Kis idő múlva különváltak a szőke ex-hercegné és a cigányprímás útjai. Nemsokára Ward Klára Nápolyban, a Vezúv lábnál otthagyta Jancsit, és megszökött egy olasz pincérrel. Később feleségül ment egy olasz hotelportáshoz, és miután örökségéből kitagadták, fotómodellként tengette életét. Rigó Jancsi évekig járta Európa nagyvárosait. 1910-ben volt felesége megpróbálta őt visszacsalogatni, de nem tudott Kaposváron maradni, mert kiutálták a kaposvári cigányok.

Rigó Jancsit is utolérte a végzete. Szegényesen, lezüllötten és elfeledve halt meg Amerikában, egyes források szerint Fejér megyében az 1920-as években. Más források úgy tudják, hogy 1927-ben, 69 éves korában Amerikában halt meg. Azt beszélték róla, hogy utoljára Stradivárius hegedűjén keserves magyarnótákat játszott.

1959-ben ebből a romantikus szerelmi történetből francia-magyar film készült Fekete szem éjszakája címmel. 2004-től szülővárosában, Pákozdon rendezik meg tiszteletére a róla elnevezett fesztivált.

Rigó Jancsi nevét őrzi egy csokis, édesen krémes sütemény. A történet szerint Jancsi egy pesti cukrászdában süteménnyel kedveskedett szerelmének. A süteményt készítő cukrász Rigó Jancsiról nevezte el a csokoládéval leöntött, kocka alakú, a barna szín három árnyalatában pompázó tejszínhabos finomságot. Számítása beigazolódott, a Rigójancsi cukrászsütemény rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert. A cukrászat klasszikus készítményévé vált Magyarországon és határain túl is. Ez az édesség a XIX. századi asszonyszöktetési románcuknak állít emléket.