Az 50-es években Rákosi Mátyásnak köszönhetően elnémult a magyar nóta a Magyar Rádióban. A rákosista politikai kurzus a magyar nótát a dzsentrivilág feudális örökségének tartotta, amely a proletár internacionalizmussal összeegyeztethetetlen. A kávéházakat addigra államosították, sok jelentős művész száműzetésben élt. A dzsessz helyébe az esztrád lépett, a cigányzenekarok polkorrekt elnevezésévé pedig a „népi zenekar” kifejezés vált. Lakatos Sándornak, Kozák Gábor Józsefnek, Járóka Sándornak, Boross Lajosnak és Toki Horváth Gyulának nem a cigányzenekara muzsikált, még csak saját népi zenekaruk sem lehetett abban az időben. E fantasztikus cigányprímások csak mint a Magyar Rádió népi zenekarának vezetői szerepelhettek műsorújságban és hanglemezcímkéken. Ha a nóta tiltásának volt egyetlen pozitív hozadéka, az nem lehetett más, mint hogy a cigányzenekari kísérettel énekelt népdalok, népdalfeldolgozások és szórakoztató népdalok hanglemezfelvétele, rádiós közvetítése rendszeressé és programszerűvé vált. Ebben a környezetben indult a zseniális Bojtor Imre, Török Erzsébet, Madarász Katalin és Béres Ferenc népdalénekesi pályája.

A konszolidálódó Kádár-rendszerben ismét támogatottá vált a magyar nóta, de a szereplés állammonopolista intézmény által kiadott működési engedélyhez volt kötve. Rádió-, hanglemez- és tv-felvételek ezrei készültek. A nótaénekes mint megélhetést nyújtó szakma önállóan létezett, milliók váltottak jegyet művelődési házak nótaműsoraira és költötték el vasárnapi ebédjüket a „Jó ebédhez szól a nóta” mellett.

A rendszerváltás után a műfaj mélyrepülésbe kezdett egyre kaotikusabb feltételek között. A szakmai vizsgához kötött működési engedélyt eltörölték, a nóta szabadpiaci áruvá vált, bárki bármilyen műsorban énekelheti, bárki rendezhet ilyen műsort, és bárki alapíthat és osztogathat díjakat. A 90-es években kiteljesedett gazdasági és társadalmi átalakulások rendkívül hátrányosan érintették a műfajt, amely az ország ezredforduló után is folytatódó agóniája és a globalizációs létformák csábítása miatt is a legfiatalabb felnőtt generációt már nem érinti meg. Az elmúlt 30 év egyetlen jelentős kormányzati eredménye, hogy a klasszikus magyar nóta hungarikummá vált, és ebben elévülhetetlen szerepe volt Nógrádi Tóth István úrnak. A hungarikumok felsorolását látva (http://hungarikum.hu/sites/default/files/hungarikumok-lista.pdf) viszont elég érdekes, hogy a cigányzene nem szerepel benne, csak a „100 Tagú Cigányzenekar – A zenekar világhírű művészi és hagyományőrző gyakorlata”. A cigányzene esetében a törvényalkotó megnevez, kiemel egyetlen zenekart, nem pedig műfajt jelöl meg. Ezáltal hungarikummá nem egy műfajt, hanem különféle műfajú műveket játszó egyetlen zenekart nyilvánít. A klasszikus magyar nóta hungarikum minősítését miért nem köti előadóhoz vagy szakmai kritériumokhoz a törvényalkotó? Akárki énekli, hungarikum? Továbbá miért nem hungarikum például Szalai Antal vagy Déki Lakatos Sándor világhírű és hagyományőrző cigányzenekara? Szeretem a 100 Tagú Cigányzenekart, csodálatos muzsikusokból áll, újszerű és távlatokat nyitó az a hangzásvilág, amit teremt, de ez, valamint a zenekari felállás és színpadkép nem hagyományból fakad, hanem marketingfogásból jött létre, hiszen a cigányzenekarok történetében nem hagyomány az ilyen felállás. Véleményem szerint a minőségi cigányzene önmagában érdemes hungarikum minősítésre, és sajnálatosnak tartom, hogy a törvényalkotó a nemzeti értéktárba vétel szempontjait nem a cigányzene hazai értő és kritikus közönsége érdekei szerint határozza meg, hanem az országimázs, a marketing és a kulturális exportálhatóság szempontjaira szűkített eljárást alkalmaz.

A kulturális kormányzat hozzáállását mutatja, hogy miközben színészek, könnyű- és komolyzenei előadóművészek vagy egyéb művészeti ágak jeles képviselői minden díjosztó állami ünnepen részesülnek Kossuth-díjban, jelenleg egyetlen olyan előadóművészünk sincsen, aki magyarnóta-énekléséért kapott volna legalább ilyen díjat. Ezért különleges figyelem és tisztelet illeti azokat az akár egyéni vállalkozásban, akár közösségi-intézményi támogatással megvalósuló kezdeményezéseket, illetve felajánlásokat, amelyekkel több évtizedes szakmai szolgálatot díjaznak. A magánkezdeményezésben megvalósuló díjátadások jelentősége, hogy a díjazottak között olyanok is vannak, akiknek díjjogosultságát a szakma egyhangúan támogatja, és akik soha semmilyen jelentős díjat nem kaptak több évtizedes alkotómunkájukért.

A februárban elhunyt Kallós Zoltán, minden idők legeredményesebb és legnagyobb tekintélyű néprajztudósa szerint a falusi parasztemberek a muzsikálást nem tartották stabil, rendszeres megélhetést biztosító foglalkozásnak, innen ered az énekesek és táncosok cigányzenekar általi kiszolgálásának több évszázados hagyománya. Korunkban azt látni, mintha több cigány származású előadó lenne, mint korábban, ugyanakkor nótához kimondottan tehetséges, szakmai versenyeken már a figyelem középpontjába került fiatalok egzisztenciális okból kénytelenek rendszeres jövedelmet biztosító polgári foglalkozást választani, egyéb kereső életpályát befutni, akár idegen nyelvterületen. Musical- és operettszínészek, valamint operaénekesek is egyre többször láthatók nótaműsorokban. A néhai Király Ernő és néhány kivételes énekművész sokoldalú zsenialitására fennálló történelmi példa ellenére a legtöbb mai előadást látva és hallgatva felmerül a kérdés: Miért gondolja egy ilyen előadó úgy, hogy a magyar nóta énekléséhez is ért? Ilyen művészek nótaéneklése zavaróan teli a nótától idegen, irritáló stíluselemekkel. A Párizsi Opera énekesei vajon sanzonénekléssel is járják az országot?

Véleményem szerint a magyar nóta koncertteremben ma még hallható magas szintű előadása az alábbi feltételek teljesülése esetén menthető át az utókorra:

1.      A kiemelt tehetségekre is kiterjedő állami támogatással, a művészeti képzés meglévő intézményi keretein belül vagy önálló intézményi formában és szakmai felügyelettel, a cigányzenész utánpótlással szoros együttműködésben mielőbb ki kell alakítani feltételeit szakmai minősítéssel ellátott oklevél megszerzésére irányuló akkreditált képzésnek, amelyre jelentkezőknek tanulmányaik megkezdése előtt pályaalkalmassági vizsgán kell átesniük. A képzés szakmai követelményeit teljesítők kapjanak minősítéssel ellátott szakoklevelet és ideiglenes működési engedélyt 1 évre, szakmai gyakorlat időszakára. Ezután kapjanak végleges engedélyt záróvizsga alapján. Az intézmény vezessen be és tartson fenn vizsgarendszert a minősítéssel már rendelkező énekesek számára a magasabb szintű minősítés megszerzése érdekében.

5   50-nél több nézőt kiszolgáló műsor énekese rendelkezzék működési engedéllyel, szervezője rendelkezzék legalább művelődésszervező szakvizsgával vagy ezen a területen elért 5-éves gyakorlattal. Ugyanabban a műsorban fellépő énekesek között legfeljebb 1 minősítési szintkülönbség lehessen.

3.       A középiskolai ének-zene oktatás keretén belül meg kell ismertetni a fiatalokkal a minőségi cigányzenét és a nótát. Az általános iskolai ének-zene oktatás mindenekelőtt a nemzeti zenei hagyományokra, a népi zenei kultúra értékeire fókuszáljon.

4.       Szakmai díjak megítéléséről olyan szakmai grémium döntsön, amelynek személyi összetétele nyilvános, és szakmai tekintélyénél fogva megfelelő legitimációval, illetve szakminisztériumi felhatalmazással bír. A jelölési és döntési folyamat legyen átlátható.

5.       Miképpen magyarnóta-énekes nem énekelhet operát az Operaházban, és nem énekelhet musicalt az Operettszínházban, úgy ha egy opera-, operett- vagy musicalénekes nótát akar énekelni, előbb tegyen nótaénekesi vizsgát, szerezzen nótaénekes minősítést.

6.       A vendéglátásért és turizmusért felelős szakmai szervezetekkel együttműködésben meg kell teremteni és támogatni kell a legtehetségesebb énekesek vendéglátóhelyi rendszeres foglalkoztatásának feltételeit.

7.       A gagyi és mulatós zenét sugárzó kereskedelmi (tematikus) tévécsatornákat adóztassák meg, fordítsák a pénzt igényes cigányzenei és nótaműsorokra. Induljon és váljon rendszeressé magyar nótát népszerűsítő műsor közszolgálati televízióban.

8.       Az Országgyűlés egészítse ki a hungarikumokról szóló törvényt, írjon elő minőségi kritériumot azon gyűjtőfogalmakhoz, amelyeket hungarikumként definiál, és amely fogalmak nem hordozzák önmagukban egyértelműen azt a minőségi kritériumot, amelynek teljesülését a törvényalkotó az adott hungarikummal kapcsolatban egyébként elvárja.

9.       Célzott támogatások legyenek igénybe vehetőek pályázati rendszerben kiemelten nótaklubok létrehozására és működtetésére legalább Budapesten és 1-2 vidéki nagyvárosban a fiatalok nótás közösségi életének és élményszerzésének előmozdítása céljából.