A facebookon talált:

Dilettánsok, dilettánsok! & Piros rózsák beszélgetnek (@Hatszín & Örkény)
7. SOR, 12. SZÉK·2018. JANUÁR 7.

Egyben írok a két előadásról, mert nagyon hasonló élményt nyújtanak: vicceset, érdekeset, elgondolkoztatót, valami olyasmit, amivel a mi fajtánk nemigen találkozik, amikor fogyasztja a kultúrát. Mindezek felett pedig remek szórakozást.
A Dilettánsok, dilettánsok! – nos, dilettáns verseket mutat be. Teszi ezt a lehető legemberségesebb, és egyúttal legizgalmasabb módon: a dilettantizmus temészetrajzát is megkutatva. A házigazda Nádasdy Ádám, aki a tőle megszokott némileg tudálékoskodó hanghordozással, de tudományos precizitással (emellett pedig atyai elnézéssel) vezet be a dilettantizmus fogalmába, precízen elkülönítve azt az amatőr versírástól, a giccstől, meg persze a költészetnek nevezhető költészettől. A verseket a számomra nemigen ismert Ónodi Gábor és Kovács Patrícia ügyesen vezeti elő, de a kétségtelen sztár Benedek Miklós, aki leghátsó tüdőlebenyéből, de még inkább a színpad valamely hátsó rejtekéből hozza a gargarizálást és öblögetést, amikor elharsogja, hogy „Párttag lettem!” vagy futtatja ki a strófát a szóra: „tex-til-kom-bi-nát”!
Érdekes megfigyelés, hogy a 30-as, 40-es színészkorosztály mennyivel természetesebben beszél már a színpadon, de kétségtelen, hogy a mai fülnek már oly idegen, zengzetes, öblögető beszéd a megfelelő mód a dilettáns versek elővezetésére. Örültem neki, hogy a hangsúly az ’50-es, ’60-as évek pártköltészetén volt, mert a dilettáns versek közül ezek mutatták meg legérdekesebben, legátélhetőbben a szerzői motivációkat. Persze nem maradhatott el Szabolcska Mihály, sőt egy gyanúsan jól sikerült darab mögött felsejtett Weöres Sándor is, viszont a kortárs (akár a jelenlegi miniszterelnököt dicsőítő) versek jótékonyan hiányoztak.
A Piros rózsák beszélgetnek magyarnóta-est (a helyes írásmódra Nádasdy Ádám kifejezetten fel is hívja a figyelmet, különbséget téve a magyar nótaest-től). Itt is ő tehát a házigazda, de ezúttal az előadásból is kiveszi a részét, mégpedig a lányával együtt. Önmagában remek látvány, ahogy a szmokingos, most már azért kissé öregesen törékeny Nádasdy, és a nála vagy egy fejjel magasabb, erős kiállású, estélyi ruhás, magát a nótának megfelelően olykor kihívóan illegető Vilma színpadra lépnek. A hangsúly azonban a tartalmon van.
Igen szórakoztató, ahogy egy teremnyi belpesti, ÉS-olvasó, komolyzene-hallgató, innen-onnan ismerős ember titokban az ujjain számlálja az egy asszony kilenc leányát (Erzsi, Piri, Sári, Mariska, Rozáli, Ella, Bella, Juci, Karolina), vagy, a hangulatnak immár magas fokán egy emberként felsóhajt, hogy „na, ja, hát az Akácos út, hát pont azt ne ismernénk”. Nádasdy Ádám ezúttal is precíz, amikor két nóta között bevezet a magyarnóta-tudományba. Megismerhetjük a műfaj történetét, egy Kosztolányi-idézet helyreteszi, hogy bár mind azt hisszük, hogy a magyar nóta a nyereg alatt érkezett velünk a Kárpát-medencébe, valójában a XIX. század közepén kezdték az elsőket írni, és hogy a rendőrfőkapitány-helyettestől a grófnén át Seress Rezsőig bizony sokan alkottak maradandót.
„A zenészek profik – az énekesek amatőrök” – vezeti fel Nádasdy magukat, de talán pont ez teszi igazán élvezhetővé az estét. A zenészek valóban remekelnek, Nádasdyék viszont csak eléneklik a nótákat, így a sokak által ismert – és méltán utált – maníros zengedezés elmarad. Talán ennek is köszönhető, hogy a nóták az előadás végére az előítéletesebbek számára is szerethetővé válnak – azt ugyanis nem lehet állítani, hogy ne lennének profin kitalált művek. Hogy aztán ki tekeri át ezután a kocsijában a Bartókot a Dankóra, az más kérdés.
Persze mi mindkét estre elfogultan érkeztünk, leplezetlen Nádasdy-rajongásunk lehetetlenné tesz bármiféle objektív értékelést. De, azt hiszem, az is kiválóan fog szórakozni akár egyik, akár másik előadáson, aki mentes az efféle előítéletektől.
Hatszín Teátrum, 2017. 12. 29 (Dilettánsok, dilettánsok!)
Örkény Stúdió, 2018. 01. 06. (Piros rózsák beszélgetnek)

Válasz

Kedves Péter!
Megtisztelsz bizalmaddal, hogy kommentjeidet közölhetem a Facebook közösségi oldalon is. / Természetesen nevedben és változtatás nélküli formában / Ígérem, élni fogok a rámruházott bizalmaddal, ha hasonló témát találok a Facén. / Egyébként én sem vagyok Facebook-rajongó, inkább ott is a nótás és hasonló eseményeket keresem, mert a Facebookból is árad a szenny / Igen kedves Péter, mint oly sok másban, ebben a témában is nagyon együtt tudunk érezni és tanulságokat levonni. Nagyon sajnálom, hogy az üzleti szellem ennyire rátenyerelt a szórakoztató médiára is. Ettől a komédiától biztos nem lesz nagyobb nézettsége a nótaműsoroknak, biztos, hogy nem tudnak több nótapártolót toborozni a műfajnak! Sajnos a média vezetői átszellemültek, mindenben az anyagi érdekeltséget keresik, figyelmen kívül hagyva, hogy értéktelen silányságot adnak ki kezeik közül . Nagy kár!
Üdvözlettel: Béla

Válasz

Találtam egy cikket melyet egy az egyben áthoztam.
Amikor 2011-ben Nádasdy Ádám e-mailben kérdezte meg tőlem, mit szólnék, ha kísérletként tartana egy magyarnóta-estet a Pepita Ofélia nevű kávéházban (ahol akkoriban amolyan kultúrosként tevékenykedtem), felkiáltottam: „Ez az igazi avantgárd!”

Ezt ma is tartom. Hiszen mi lehetne dadaistább-szürrealistább, mint az, hogy a mai magyar magaskultúra egyik reprezentánsa, a tudós nyelvész, a jeles költő és műfordító olyan anyaghoz fordul, mely még csak nem is lesüllyedt kultúrjószág, hanem egyenesen szemét szinte mindenki szemében. Nádas­dy és Dankó Pista – hát ez vadabb, mint a varrógép és az esernyő sokat emlegetett találkozása a boncasztalon. Ellentétben a Lautréamont-félével, ez a terv a legkevésbé sem volt véletlen randevú. Nádasdy és csapata (Vilma lánya mellett Lázár Zsigmond – hegedű, Hegyi Dávid – zongora) a lehető legtudatosabban tette a dolgát a mesés arányérzékkel felépített produkcióban.

A lényeg: az est nem paródia vagy gúnyolódás. Ez olcsó dolog lenne, hiszen a magyar nóták zöme már önmagában is maga a zenét és szöveget öltött abszurdum. Nádasdyék komolyan vették a műfaj szándéktalan tébolyát, így tárták fel zavaros poklát és kedves svihákságát. Amit láttunk, több mint pusztán nóták egyvelege, Nádasdy tudós kommentárokkal látja el a számok közti szüneteket, roppant ravasz iróniával. Nádasdy ismét bebizonyította, hogy a nagy tanár mindig nagy színész is, buzog benne a legjobb minőségű komédiásvér. És kis magyar antropológia is mindez: amikor például a lírai Én megszállott konoksággal ismételgeti, hogy „Szeretem a bort”, világos, hogy ez az egyetlen érve összes morális és biológiai kilengése igazolására.

Honismereti tabló, precíz részletrajz a magyar kollektív tudattalan igen lassan készülő térképén.


Örkény Stúdió, december 2 szerző
Bán Zoltán András

Válasz

Kedves Béla!

Én nem vagyok Facebook-ozó, és nem is leszek az. De egyetértek veled ebben is, mint sok más témában. Ha úgy gondolod, hogy a Facebook-on több reakció várható gondolatainkra, mint itt, és több emberhez eljut a mondanivalónk, akkor én felhatalmazlak, hogy bármely írásomat, benne foglalt gondolatot változtatás nélkül közölj ilyen fórumtémák alatt akár mint saját gondolatot, akár rám hivatkozva. Én minden írásomat, minden gondolatomat vállalom, a nyílt vitát is minden érintettel.
Üdv.
Péter

Előzmény

Válasz

Kapcsolódva Kovács Péter véleményéhez a "Jó ebédhez szól a nóta" műsor indulásához a következő gondolatokat írtam a Facebook oldalán megjelent cikkhez:
Létezik egy korosztály, amely számára nem telhetett el úgy egy vasárnapi ebéd, vagy épp az ebédkészítés, hogy a család ne hallgatta volna ezt a műsort. Nem is volt olyan régen, sokak számára szép emlékeket is idéz, akkori hallgatósága pedig e műsornak is köszönhette nóta műveltségét is. 50 évvel ezelőtt szinte minden komolyabb étteremben cigányzene szólt. Most a magyar nóta újra fénykorát élheti, hiszen a mai fiatal korosztály gyakran énekeli előkelő szórakozóhelyeken az est záró momentumaként kedvenc nótáit is.

Bényi Ildikó, a Jó ebédhez szól a nóta műsorvezetője.
- Számomra is fontos emlékeket idéz – mesélte Bényi Ildikó, a Jó ebédhez szól a nóta műsorvezetője. - Leginkább a gyermekkoromat, amikor a rádió szerves része volt az életünknek. Nálunk a konyhában volt, a Kossuthot hallgattuk rendszeresen, így jó néhány műsor a világ legtermészetesebb módján ivódott be az életünkbe. A nóta műsor mellett ilyen volt például a nagyon kedvelt Játék és muzsika tíz percben, vagy hétvégenként a 30 perc alatt a Föld körül című műsor. Hétvégenként délben a harangszó után pedig tényleg a jó ebédhez szólt a nóta. De a cigányzenének is komoly hagyománya volt nálunk, Hernádvécsén. Búcsú idején, ősszel cigányzenekarok járták végig a falut, bekopogtak a portákra, zenéltek egy kicsit, ettek néhány falatot, ittak néhány kortyot és mentek tovább. Mostanában azt tapasztalom, hogy a cigányzene reneszánszát éli, különféle rendezvényeken előbb vagy utóbb, de mindig előkerül a magyar nótával együtt. A nótákat lehet szeretni, nem szeretni, de az biztos, hogy mulatni – jó értelemben véve – leginkább a magyar nótákra lehet.”
Ettől a hétvégétől, azaz január 7-től kezdve, vasárnaponként a Duna Televízión is megszólal a Jó ebédhez szól a nóta, a műsorban a Berki Béla nevével fémjelzett zenekar a klasszikus cigányzenekarok hangszerkiosztásával kíséri minden adásban az ugyancsak magas színvonalon éneklő előadókat.
Adásonként két hivatásos nótaénekes közreműködik az adott nóta repertoár előadásában, akik az önálló produkciójukon kívül alkalmanként duettet is énekelnek, hallható lesz egy-egy önálló zenekari mű, és kedvezve a modern zenei ízlésnek is, formabontó módon a műsor egy adott pontján műfajidegen előadók prezentálják kedvenc nótájukat.
Hétről-hétre bemutatkozik egy olyan előadó, akiről legritkábban jutna a néző eszébe az, hogy cigányprímás közreműködésével nótázni hallja kedvencét. A hazai könnyűzenei élet kiválóságai bebizonyítják, a nóta is színvonalas szórakoztató zene, amelynek megvannak a maga értékei.
Az első adásokban többek közt Csepregi Évával, Kautzky Armanddal, Nemcsák Károllyal, Kalocsai Zsuzsával és Balázs Péterrel találkozhatnak a nézők.
A műsornak nemcsak zenei, hanem a turisztikai értékei is vitathatatlanok. Az egyes epizódok érték megőrző jelleggel a magyar vidék legpatinásabb csárdáiból, borműhelyeiből jelentkeznek.A műsor szakmai tanácsadója és zenei kínálatának összeállítója Berki Béla cigányprímás.
Jó ebédhez szól a nóta
Január 7-től hetente, vasárnaponként 12.50 perctől a Dunán

Béla Sánta Örömmel olvasom a hírt a nótaműsor újra adásba tételével kapcsolatosan. Végre észbe kaptak tisztelt médiaszerkesztőink! Ám egyik szemem sír, a másik nevet. Könyörgöm- színészekkel, könnyűzenei énekesekkel énekeltetik, azaz teszik tönkre ezt a drága műfajt!!! Ennek most mi értelme volt?! Nem találtak a százas nagyságrendű magyarnóta- előadőművészből érdemleges művészt? Lehet, hogy így még többet ártanak a műfajnak, mintha nem csináltak volna semmit. Kuriózumnak nagyon jó, de másnak semminek! Adtak a sza...k egy pofont. Már elnézést a kulturálatlan szó használatáért, de ezt az ideg, a média szakavatatlan irányítása mondatja belőlem. a sokat szidott- általam visszasírt- rendszerváltási időszakban, adtak a minőségre. Sajnos a mai világban mindent az üzlet és vele együtt az igénytelen szenny lep be. Nótabaráti tisztelettel: Sánta Béla- nótaszerző

Válasz

A magyar nóta hungarikummá választása óta nagyobb figyelmet kap. Ennek oka, hogy pénzcsapok nyíltak meg vagy könnyebben lehet támogatást szerezni nótaműsorok szervezésére, a magyar nóta népszerűsítésére. Mi másnak lenne tulajdonítható, mi másból lenne eredeztethető, hogy Nádasdy Ádám, az egyébként kitűnő nyelvész és nyelvtanár és leánya, akik magyarnóta-éneklési képességei nem érik el egy átlagos vidéki parasztember ebbéli képességeit, rárepülnek erre a népszerűsítésre,és magyarnóta-esteket adnak egy belvárosi színházban? Annyira lesüllyedt a magyar nóta, hogy már ez is belefér?
Lehetséges, hogy a művelt tanár úr jól ismeri a magyar nóta kultúrtörténetét, és bizonyára kitűnő műsorvezetője lehetne egy magyarnóta-énekesi produkciókból álló műsornak. De hogy a magyar nótát ő énekelje közönség előtt, ahhoz ő tehetségtelen és képzetlen. Sem szakirányú képzettsége, sem tehetsége nincs ehhez. Hogyan képzelheti bárki is, hogy a magyar nótának hasznára válik, megbecsülését és hagyományainak átörökítését segíti az, amit csinál?

A hungarikummá válásnak köszönhető az is, hogy január 7-én a Duna TV „Jó ebédhez szól a nóta” címmel rendszeresen, vasárnaponként ebédidőben jelentkező nótaműsort indított. Ki más, mint elsőként Tarnai Kiss László röpült rá erre a lehetőségre és adott egy közepes műsort örök kísérőjével egy vidéki étteremben 6-7 tapsolóasszony előtt, a művésznőként bemutatkozó Hatvani Kiss Gyöngyivel. Mindig hívnak majd nem nótaénekes művészeket, első vendég Kautzky Armand volt, a remek szinkronszínész.
Nem érdemelné meg a magyar nóta mint hungarikum, hogy egy közszolgálati csatorna kultúrtörténeti összefüggéseiben, nótaprodukciók közötti szakmai pódiumbeszélgetésekkel mutassa be azt hetente 15-20 percben, ha már a műsorvezető, Bényi Ildikó szerint újabb virágkorát éli?
A magyar nóta közönsége többet érdemel annál, amit a sorozat első részében láthatott, hallhatott.

Válasz