Nótagála sztárvendégekkel

Kedden este a Művelődési Házban teltház előtt léptek színpadra a Kusztura Sándor által szervezett nótagála neves előadói, Máté Ottilia és Bokor János, valamint két fiatal lány, akik nemrég tűntek fel a népdaléneklés színterén: a zeteváralji Bokor Tünde és a homoródalmási Sorbán Enikő. Cigányzenét a csíkszeredai Jóni Anna énekelt, de a házigazda Kusztura Sándor is fellépett a közönség előtt.

A Jóni zenekar rövid bevezetővel indította az előadást, majd Sinka Ignác műsorvezető, felsőboldogfalvi zenetanár József Attila A bús magyar éneke című versét olvasta fel. Elmondta, hogy a ma este ne a búsulóké legyen, hanem a vigadó, reménykedő erdélyi magyaroké, mert "van jogunk a boldogsághoz". Elsőként Bokor Tünde, Sorbán Enikő és Kusztura Sándor léptek a színpadra, és közösen énekeltek el egy dalt. Aztán sorra bemutatkozott a többi énekes is. Az előadás a folyamatos tapsolás miatt kicsit hosszúra sikeredett, de ezt senki nem bánta. Máté Ottilia éneklésre buzdította a hallgatóságot, az Ott, ahol zúg az a négy folyó című nótát kórusban énekelte a közönség. Éjfél előtt fél órával a székely himnusszal zárult a nótagála. Ez csak a kezdet volt – mondta Kusztura Sándor, ő ugyanis szeretné meghonosítani ezt a műfajt itt, Székelyudvarhelyen.

A neves népdalénekes, Máté Ottilia kedden este lépett fel az udvarhelyi közönség előtt a Művelődési Ház színpadán. A kitűnő tehetséggel megáldott énekesnő ez alkalommal sem okozott csalódást a hallgatóságnak. Éjfél előtt pár perccel az öltözőben beszélgettem a művésznővel.

– Hogyan érzi magát e szép este után?

– Fantasztikusan, bár egy kicsit fáradt vagyok, de azt hiszem, olyan töltést kaptam, amelynek gyógyító hatása van. S most szükségem van a gyógyulásra, mert van egy idegbénulásom, sokat kellene pihennem, de nem tudom megállni, hogy ne tegyek eleget a meghívásnak. Ez a mai este biztosan meggyógyította a lelkemet.

– Másabb az udvarhelyi közönségnek énekelni, mint a magyarországinak?

– Össze sem lehet hasonlítani. Arra a szerető fogadtatásra, amiben itt részesültem, nem is lehet szavakat találni. Ez egy olyan plusz, amit csak a templomban kaphat meg az ember.

– Nagyváradon született, családja 40 évvel ezelőtt települt át Magyarországra. Hol lakik pontosan?

– Dunakeszin lakom a férjemmel. Mellesleg hat évvel ezelőtt mentem férjhez. Budapestről már jó tizenkét éve költöztem Érdre – nem bírtam a fővárosi levegőt –, aztán Dunakeszire. Édesanyám még mindig Érden él.

– Nem kedveli a nagyvárosi életet, a nyüzsgést?

– Egyáltalán nem. Azt hiszem azért, mert túlságosan sok nagyvárosi forgatagban, zajban volt részem, és a szenynyezett levegő nem válik előnyére egy énekestoroknak.

– Férje vadász, Ön is részt vesz a vadászatokon. Egyszer azt nyilatkozta, hogy mindig sír, amikor elejtenek egy vadat...

– Az egyik szobánk tele van trófeákkal, mindig átszaladok azon a részen, mert a vadat nem kitömve szeretem. Amikor vadászaton kiülünk a lesre, hajlamos vagyok pisszegni, krákogni, köhögni, hogy menjenek el a vadak. Én még mindig a vadnak szurkolok. Anyukám, amikor meglátta a férjem vadásszobáját, azt kérdezte: kislányom, ebben a krematóriumban hogy tudsz élni?

– Önről eddig csak a legjobbakat hallhatta a közönség. Van egyáltalán káros szenvedélye?

– Nem iszom, nem dohányzom. Nem tudom, az káros szenvedély-e, hogy szeretek korán lefeküdni... Vagy az, hogy gyorsan vezetek... Általában padlóig nyomom a gázt, nemegyszer büntettek meg gyorshajtásért. Tudom, nem ildomos, pláne egy hölgy részéről.

– Énekelt-e már Udvarhelyen?

– Tizenkét évvel ezelőtt a Mikroszkóp Színpaddal, Sas Jóskáékkal voltunk itt, de akkor nem énekelhettem azokat a dalokat, amelyek ma este elhangzottak. Akkor csak olyan nótákat volt szabad, amelyeket manapság nem nagyon szeretek. Egy magyar nótának legyen mondanivalója, adjon pluszt, töltést. Ezt szeretném a fiatalokkal is megismertetni. Ez az életcélom. Azt szoktam mondani, hogy nekem sajnos nincs gyerekem, ezért a népdalt vállalom fel. Ezt éltetem, amíg élek.

– Népdalgyűjtéssel is foglalkozik?

– Igen, hamarosan könyvet is fogunk megjelentetni. Vannak szép új magyar nóták, persze az a veszély is fennáll a magyar nótáknál, hogy sok selejtet dobnak piacra, s ettől a nóta műfaja is elértéktelenedik. A magyar nóta a zenei palettán egy színes, értékes műfaj.

– Az udvarhelyi közönség mikor láthatja, hallhatja újra Máté Ottiliát?

– Remélem, még a nyár folyamán újra eljövök. Egy erdélyi turnét tervezünk, amelynek szervezését szintén Kusztura Sándor vállalta fel. Talán az egész Székelyföldet bejárjuk.

Nagyálmos Ildikó

http://www.hhrf.org/uh/2002/uh13054t.htm