Anyám, édesanyám…

Anyám, édesanyám, dallal köszönöm

Boldog ifjúságom, felnőtt örömöm.

Köszönöm, hogy mindig édesanya voltál,

Köszönöm a dalt, amellyel álomba ringattál,

Álomba dúdoltál.

Anyám, hogyha dalol, minden muzsikál.

Mint mikor a hárfa bársony hangja száll.

Dalolj édesanyám, úgy, mint réges-régen.

Mindannyian azt kívánjuk: véget sose érjen,

Anyám soká éljen.

Hej búra búra…

Hej búra búra búbánatra születtem

nem is édes anya nevelt fel engem

úgy nőttem fel mint a réten a zsáté

hej édes anyám nem vagyok a magáé

Hej búra búra búbánatra születtem

nem is édes anya nevelt fel engem

nem is édes hanem egész mostoha

hej azt szerettem akit nem kellet volna

Hej sárga virág ha le szakítanálak

mit mondanál babám ha elhagynálak

azt mondanád verjen meg a teremtő

hej nem voltál soha igaz szerető

Öreg idő, szálló idő…

Öreg idő, szálló idő, belepte a holló hajam dérrel.

Teleszórta szívem kertjét sárguló levéllel.

Elvitte a legszebb rózsát,

nem hagyott még lombot sem az ágon,

Elvitte a féltett kincsem,

napsugaras, boldog ifjúságom.

Valamikor de sok könnyet, fájó könnyet csókolt fel az ajkam,

De a hosszú vándorúton egyedül maradtam.

Nem mulatok hangos szóval,

beérem már csendes halk zenével,

Öreg idő, szálló idő,

belepte a holló hajam dérrel.

Erdő, erdő de magos a teteje…

Erdő, erdő de magos a teteje.

Jaj, de régen lehullott a levele.

Jaj, de régen lehullott a levele,

Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,

Mert odafenn a szemeit kisírta.

Búzavirág, búzakalász árnyában

Rágondolt a régi, első párjára.

Ne szidjatok soha engem…

Ne szidjatok soha engem, még a szidást nem érdemlem,

nem tudok más lenni.

Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,

nem lesz abból semmi.

Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,

rohanok a végső sötét elmúlás elébe.

Éjszakáról éjszakára azt húzatom a csárdában,

vége van már vége.

Akkor sirassatok engem, majd amikor a szívemben,

nem szólnak a nóták.

oly kopár lesz, oly kietlen, mint egy sivár őszi kertben,

a hervadó rózsák.

"Had menjek én feledőbe, vigyetek a temetőbe,

véssétek egy szürke kőbe ezt a néhány pár szót.

Élt egyszer egy koldus szegény dalos ajkú nótás legény,

kár volt érte kár volt"

Szarnya szarnya szarnya a madarnak

Szarnya szarnya szarnya a madarnak

jo modja van a hetes huszarnak

Mert a huszar felul a lovara

meg az eg is lemosolyog raja

Szarnya szarnya szarnya a verebnek

nincsen parja a huszarlegenynek

Ha bemegy a "Nagy-itce" csardaba

kilenc kislany borul a nyakaba

Valogat a galamb a buzaba

Valogat a kislany a huszarba'

mit valogat , ha nincs modja benne?

Egye meg a valogatos fene!

A jo lovas katonanak

A jo lovas katonanak

de jol vagyon dolga : eszik iszik

a satorba' , semmire sincs gondja.

Hej elet , be gyongy elet ,

ennel szebb sem lehet , csak az jojjon

katonanak aki ilyet szeret.

Paripajat megforgatja

ugy megyen dolgara

Csillog , villog a mezoben

viragszal modjara.

Hej elet , be gyongy elet,

ennel szebb sem lehet , csak az jojjon

katonanak aki ilyet szeret.

A házunk tetején zsuppfedél van…

A házunk tetején zsuppfedél van,

És ha tél van, összebújunk, kicsi párom.

Vasárnap délelőtt kis harang szól,

És ilyenkor te vagy minden imádságom.

Boldogságod látom a két szemeden,

Hidd el, babám, ez az igaz szerelem!

A házunk tetején zsuppfedél van,

És ha tél van, összebújunk, kicsi párom.

Fű, fa, lomb, virág, szívem úgy imád.

Nyári zöld levél álomról mesél.

Szép arany kalász, gólyafészek száz,

Csillagfényes ég, úgy szeretlek én.

 A házunk tetején ……..

Édesanyám is volt nékem…

Édesanyám is volt nékem, keservesen nevelt engem

Éjszaka font nappal mosott, jaj de keservesen tartott

Mikor mentem hazafelé, megnyílt az ég háromfelé

Ragyogtak rám a csillagok, mert tudták, hogy árva vagyok

Bujdosik az árva madár, minden erdő szélén leszáll

Hát az olyan árva, mint én, hogy ne bujdokolna szegény

Erdő, erdő, erdő…

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,

Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.

Cukrot adnék annak a madárnak,

dalolja ki nevét a babámnak.

Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,

Annak közepébe kinyílott a rózsa,

Tüske annak minden ága, nem állja a madár lába,

Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.