Fejik a fekete kecskét

 

 

Fejik a fekete kecskét

Ütik a barna menyecskét.

Ott hadd üssék, megérdemli,

Ha az urát nem szereti.

 

Ki az urát nem szereti,

Meszes búzát főzzön neki.

Adja oda vacsorára,

S nem lesz gondja az urára.

 

Elment a tyúk vándorolni

Nem jő vissza többet tojni.

Majd visszajő sűlve, főve,

Nem ül többet az ülőre.

 

Elesett a tyúk a jégen,

Majd felkel a jövő héten.

Batyut kötött a hátára,

Úgy akar menni a bálba

 

Elveszett a tojó ludam…

Azt sajnálom nem az uram,

Mert a ludam jó tojó volt.

De az uram részeges volt.

Refr.: Szegelet, szegelet,

ez a kicsi szegelet,

Megér három ezeret.

 

Ha részeges nem lett volna,

S ha egy kicsit jobb lett volna,

Nem sajnálnám a ludamat,

Megölelném az uramat.

Refr.: Szegelet, szegelet…

 

Feleségem ki a házból!

Most jövök a korcsumából,

Kezembe van a literes,

Odavágom a fejedhez!

Refr.: Szegelet, szegelet….

 

Feleségem ojjan vagyon,

Hét országon híre vagyon,

Mikor a vacsorát főzi,

A litres üveget lesi.

Refr.: Szegelet, szegelet…

 

Haragszik a feleségem,

Megittam az aprópénzem.

Haragudjon, fel sem veszem,

Lesz még nekem aprópénzem.

Refr.: Szegelem, szegelem….

 

 

Lenn a délibábos Hortobágyon…

 

Lenn a délibábos Hortobágyon,

Megakadt a szemem egy kisleányon.

Hullámzott a göndör haja a sötétbe,

Mikor belenéztem a szemébe.

 

El is mentem hozzá, meg is kértem,

Legyen az én drága feleségem,

Boldogságom tudom nála megtalálom,

Lent a délibábos Hortobágyon.

 

Lent a nagy alfőldön a Börögánon

Elfogyott a pénzem s a dohányom

Nincsen aki egy szivarral megkínáljon

Lenn a nagy alfőldön a Börögánon

 

 

Szeretőt keresek, szeretőt keresek…

 

 

Szeretőt keresek, szeretőt keresek, vigan élek én is.

Nem bánom a világ, nem bánom a világ, akármit beszél is.

Tiz szeretőm legyen, egy nem elég nekem, minden ujjamra jusson.

Barna leány vagyok, szeretőt tarthatok, van is hozzá jussom.

 

Sirhat az a leány, sirhat az a leány, kinek nincsen párja,

Aki minden este, aki minden este a kapuban várja.

De én nevethetek, tizet hitegetek, de csak egyet szeretek,

De szép barna legény, de szép barna legény szeretője leszek.

 

 

Kimegyek a doberdói nagy hegyre…

 

 

Kimegyek a doberdói nagy hegyre

feltekintek a csillagos nagy égre

csillagos ég, merre van a magyar hazám???

merre sírat engem az édesanyám???

 

Jajj Istenem, hol fogok én megkalni?

hol fog az én piros vérem kifolyni?

Erdélyország közepében lesz a sírom

kedves édesanyám, arra kérem ne sírjon.

 

 

 

Itt hagyom a falutokat...

 

Itt hagyom a falutokat nem sokára

elmegyek én titőletek más országba

csillagtalan sötét éjjel megyek hozzád búcsút venni

hogy a könnyem meg ne lássa soha senki.

 

Ha elmegyek ne mondjatok rosszat rólam

kártevője falutoknak sose voltam

te sem vethetsz a szememre egyéb hibát, nagyobb vétket

csak annytit, hogy szerettelek s hittem néked.

 

 

 

Csonka Magyarországnak a délkeleti táján

 

 

 

Csonka Magyarországnak a délkeleti táján

Élt egyszer egy cigány legény meg egy szép cigány lány

Zöld erdő volt a tanyája puha pázsit fekvő ágya

Rózsalevél betakarja, hogy a szél ne járja

 

Este mikor kigyúlnak a csillagok az égen,

Cigány legény hegedűje szebben szól mint régen

Belesír az éjszakába, mesét mond a holdsugárnak

Siratja a szeretőjét azt a szép cigány lányt.

 

Egyszer aztán meglátta a gróf a szép cigánylányt

Vett is néki selyemszoknyát, aranyos topánkát

Fényes kastélyába vitte, puha ágyába fektette

Szerette a menyasszonyát, azt a szép cigánylányt.

 

Este, mikor kigyúlnak a csillagok az égen

Cigány legény hegedűje nem úgy szól, mint régen

A vadgalamb is azt búgja, mindig csak azt turbékolja

Bánatában szakadt el a hegedű négy húrja.

 

 

 

Ahogy én szeretlek,

 

 

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,

Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.

Így sohase vártak, így sohase kértek.

Így még nem szerettek soha, soha téged.

 

Minden virág az én szerelmemből nyílik,

S ez az én szerelmem elkísér a sírig.

/:Minden nóta az én bánatomat zengi.

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.:/

 

 

 

 

Könnyek nélkül élni könnyebb

 

 

Könnyek nélkül élni könnyebb, tűnjön el a bánat!

De jó is, ha az embernek vidám kedve támad.

Ha valaki ölelheti a hűséges párját,

Aki mindig hazavárja, aki mellett megtalálja igaz boldogságát.

 

Ha engem is megkedvelne ez a bolond élet,

Lépteidet felém hozná, s nekem adna téged,

/:Soha többé nem dalolnék fájó szerelemről,

Könnyek nélkül élni könnyebb, letörölnék minden könnyet égő két szememről.:/

 

 

Fa leszek,

 

Fa leszek, ha fának vagy virága,

Ha harmat vagy: én virág leszek.

Harmat leszek, ha te napsugár vagy...

Csak, hogy lényink egyesüljenek.

 

Ha, leányka, te vagy a mennyország:

Akkor én csillaggá változom.

Ha, leányka, te vagy a pokol: hogy

Egyesüljünk, én elkárhozom.

 

 

 

Már minálunk babám…

 

Refr:Már minálunk babám már minálunk babám

Az gyött a szokásba [hogy]:

 

Nem szedik a meggyet

nem szedik a meggyet fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára a meggyfa tetejére

[azt] lerázza a meggyet

te meg babám szedjed

a rózsás kötényedbe.

 

 

Refr:

 

 

Nem sedik a makkot

nem szedik a makkot fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára a makkfa tetejére

[azt] lerázza a makkot

te meg babám kapkodd

a rózsás kötényedbe.

 

 

Refr:

 

 

Nem szedik a meggyet-makkot

nem szedk a meggyet-makkot fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára a meggyfa-makkfa tetejére

[azt] lerázza a meggyet-makkot

te meg babám szedjed kapkodd

a rózsás kötényedbe.

 

 

Refr:

 

 

Nem szedik az ananászt

nem szedik az ananászt fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára

ananászfa tetejére

[azt] lerázza az ananászt

te meg babám kaparászd

a rózsás kötényedbe.

 

 

Refr:

 

Nem szedik a tejfölt

nem szedik a tejfölt fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára

a tejfölfa tetejére

[azt] lerázza a tejföl

te meg babám nyald föl

a rózsás kötényedbe.