Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma…

Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma,

Erdő szélén esküszik a cigányvajda lánya,

Táncra perdül, vígan van ott, az egész cigány had:

Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat,

Arcán ül a bánat.

Szomorú a cigányvajda lánya,

Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.

Vigasztalja: felejtsd el azt a fattyút, az égre!

Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte,

Majd meghasad érte!

Már bíz én azt a rongyost nem bánnám,

Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán.

Azt a régit meg se látnám, semmije sincs néki!

Édesanyám nekem az kell, az a rongyos régi,

Az a rongyos régi!

Volt szeretőm tizenhárom…

Árok is van, gödör is van, szép lány is van, csúnya is van.

/:Az én rózsám kökény szeme, szeme fénye,

Vitt engem a, vitt engem, vitt engem,

Vitt engem a szerelembe.:/

Volt szeretőm tizenhárom, tíz elhagyott, maradt három.

/:Kettő megcsalt, maradt még egy, maradt még egy,

Azt az egyet én csalom meg, én csalom meg

Azt az egyet én csalom meg.:/

A pécskai cigánysoron…

A pécskai cigánysoron nagy a sírás, rívás,

A pécskai cigánysoron haldoklik a prímás.

Ezüst botján támaszkodva mellette a vajda,

Nem látszik a nagy tisztesség, csak a bánat rajta.

Kálmán fiam hívjunk papot, mi a kívánságod?

Mielőtt az Atyavajda trónusát meglátod.

Nem kell a pap, minek a pap, csak az a kérésem:

A hegedűm, a hegedűm temessék el vélem.

Megbocsájtja a nagy Isten, tudom minden bűnöm,

Ha a kedves nótáját majd el-elhegedülöm.

/:Hátra fordul s lopva, titkon könnyet ejt a vajda,

Kálmán cigány az Istennek hegedül már nagyba.:/

A pécskai cigánysoron nincs már sírás, rívás,

A pécskai cigánysoron született egy prímás.

Görbe háta, rozzant lába, bandzsal a nézése

Meglátszik a bandának a közreműködése

A faluba nincs több kislány…

A faluba nincs több kislány csak kettő, csak kettő.

Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző.

/:A másik meg a kapuba neveti, neveti.

Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.:/

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra.

Isten tudja miről folyik a pletyka, a pletyka.

/:Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra.

Valamennyit ragassza le a padra, a padra.:/

Ha meguntam az eletemet…

Ha meguntam az eletemet, felmegyek Budapestre!

Kisetalok a Dunapartra,minden aldott este!

Kipirositom magamat,a fejemet jol feltartom:

Majd valaki belemszeret odakinna Dunaparton.

13 fodor van a szoknyámon…

13 fodor van a szoknyámon

Azt gondoltam férjhez megyek a nyáron

De már látom semmi se lesz belőle

12-őt levágattam belőle

12,13,14 barna kislány ilyen későn hovámész?

Elmegyek én más szeretőt keresni

Mert aki volt nem akar már szeretni.

A brassoi vigadoban nagy a dinom-danom…

A brassoi vigadoban nagy a dinom-danom,

Ott valami orosz tisztek egy csoportban három

Notazgatnak,kurjongatnak,de a zene csendes,

A jo oreg muzsikusnak mindket szeme konnyes...

Az orosz tiszt rakialtott az oreg ciganyra:

Hogy azt a szep orosz notat neki muzsikalja!

Felsohajt az oreg cigany:nem tehetek rola!

Nem jon ki a hegedumbol mas csak MAGYAR NOTA!

Az orosz tiszt a hegedüt álla alá vette

Roskadozó vén vonóját a négy hurra tette

Odakint az éjszakában sír az őszi szellő

S felzokog a hegedün a Rákóczi kesergő.

Vörös bort itam az este…

Vörös bort itam az este.

Angyalom ragyogó galambom.

Most is részeg vagyok tőle,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

A lábamon, alig alig állok,

Mégis szeretenk a lányok,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

(A lábamon alig alig alig,

mégis elhányok a falig,

Angyalom, ragyogó, szeretem a bort)

Felment az én rózsám Pestre,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

Újság árus lett belőle,

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

Másnak hordja az újságot,

Nékem a szomorúságot

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

Másnak hordja az újságot,

Nékem a szomorúságot

Angyalom ragyogó, szeretem a bort.

 Esteledik a faluba…

1.Esteledik a faluba, haza kéne menni!

Attól félek, a legények meg akarnak verni.

Ne bántsatok, jó pajtások, nem vagyok az oka,

Szeretek egy barna legényt, / kislányt, nem hagyom el soha.

2. Barna kislány ablakába jó estét, jó estét!

Szállást kérnék, kisangyalom, ha beeresztenél.

Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok.

Nincs itthol az édesanyám, csak egyedül vagyok.

3. De azér a szép szavadér mégis beengedlek,

Rugonyos kis diványomra szépen lefektetlek,

Csipkés szélü paplanyommal szépen betakarlak,

Két karommal átölellek, reggelig csókollak.

Kalapom, kalapom csurgóra…

Kalapom, kalapom csurgóra

Sört innék, bort innék ha volna

Akár iszom, akár nem

Mindig csak részeges a nevem

A csárda, a csárda de hangos

Ez a lány, ez a lány de rangos

Akár ilyen, akár más

Kenyere, kenyere a csalás