Régen láttam annyi megelégedett, boldog embert, mint 2010. március 20-án este a Szász Vendégházban. Nem evés-ivásról szólt ez az este, hanem a kultúránk egy töredék részéről, a nótáról, a cigányzenéről, ami egymástól elválaszthatatlan.

A magyar nóta és cigányzene a 18-19. században alakult ki abban a formában, ahogyan ma is halljuk. A nótázás fénykorában egyaránt elterjedt volt vidéken és a városi életben is ez a műfaj. Ha Újszászra gondolok, visszaemlékezhetünk a régi öregekre, a cigányzene kiváló művelőire, Farkas Gyula (Gyuri bácsi) prímásra, aki Budapesten folytatta zenei karrierjét, Farkas Izidorra, aki szintén prímás volt, Kecskemétre került, Farkas Lászlóra, aki fiatal kora óta itt él közöttünk, nagyszerű brácsás, Farkas József klarinétosra, Rácz Barnabás nagybőgősre, Völgyi János (Mero) cimbalmosra és fiára, a világhírű Rajkó Zenekar egykori cimbalmosára, Seres József bőgősre, Rácz Barnabás cimbalmosra, Farkas Béla kiscsellósra, Gáspár László brácsásra, Farkas Árpád kontrásra, és sorolhatnánk tovább, akik itt Újszászon, a Fecske Vendéglőben, majd a Bisztróban muzsikáltak. ők művészetükkel mindannyian bejárták az országot és a fél világot is. A régmúlt időkben nagyon sokszor – az FMSZ illetve ÁFÉSZ időszakban – a Varga János elnök által és személyes patronálásával létrehozott népi tánccsoport élőzenei anyagát ők adták. Azokban az időkben a nótázás – néptánc – cigányzene ötvözeteként Újszász országos szinten is kultúrájáról elismert falu volt.

A zene lelki táplálék. Éneklünk, táncolunk, sírunk-nevetünk örömünkben, bánatunkban. Mindez gyógyerő, feltölti a szíveket, megújult erővel folytathatjuk életünket. Ez a kultúra hozzánk kötődik, magyarságunkat tükrözi, éppen úgy, mint Kodály Zoltán, vagy Bartók Béla öröksége.

Sajnos a 20. században a magyar nóta, a cigányzenekarok népszerűsége erősen csökkent, lassanként már majdnem kikopott a köztudatból és csak szűk réteg őrizte és művelte ezt a műfajt.

A cigányzenekarok által képviselt zenei világ veszélybe került, hiszen kevés számú étterem, kávéház igényli az élő zenét.

A magyar nóta pedig cigányzene nélkül nem sokat érő időtöltés, mert a szívek mélyéig nem jut el az élmény. Örülünk, hogy némely tv adó küldetésnek tartja, hogy életre keltse ezt a méltán híres stílust, és elhozza otthonunkba a leghíresebb előadókat és legszebb nótákat. Bízunk abban, hogy a Szolnok TV ezt a kultúrát felkarolva, tovább folytatva munkáját, megőrzi és terjeszti ezt a sokak által még igen kedvelt műfajt, hogy e zenei kultúránk ne kopjon el, hanem hagyományként örökké éljen.

Az elmúlt évben a Szolnok TV két kiváló műsorvezetője, Szolovjov Rita és Torda Ferenc az „Aranyhal” kívánságműsort „dobta be” a nótázás újbóli felelevenítésére. Majd kitalálták, hogy amatőr énekeseknek nótaversenyt rendezzenek.

Farkas Attila nagy sikert aratott a hazai közönség előtt (Fotó: Fehér Judit)

Farkas Attila zenész család sarjaként önmaga elindult Újszászról, akkor még lelki támasz nélkül ezen a versenyen. Családján, munkatársain, ismerősein kívül más, valamely kultúrával foglalkozó egyén nem istápolta. Attila simán vette az akadályokat. Tehetségét, nótázását a szakmai zsűri értékelte is, de nem kerülhetett fel a „dobogóra”.

A Szolnok Televízió a nótaverseny győzteseivel Nóta Show műsort szervezett a nótaverseny döntősei lakhelyén, ahol a kiváló Mága Ernő zenekarának kíséretével adtak műsort.

Így jöttek el Újszászra a győztesek közül Muzsnyai László, Kökény Róbert, Danca Krisztina, meghívott vendégként a zagyvarékasi Földes Imre és meglepetésként Farkas Attila, aki felülmúlta (már nem először) minden előadását.

Ez az est nagyon jó hangulatban kezdődött az első perctől fogva, és folytatódott az utolsó pillanatig.

Mint utólag megtudtam, a zenekar a műsor végeztével elpakolt, majd újra elővették hangszereiket, és csupán szórakozásképpen maguk között önfeledten, örömmel énekeltek, mulatoztak kora hajnalig.

Kár, hogy nem a művelődési házban lett megtartva ez a műsor, hiszen sokkal többen részt vettek volna a jól sikerült rendezvényen. A lakosság némely rétege viszolygott az étterembe való bemenettől, sokan azt hitték, hogy „kötelező” ételfogyasztásról van szó.

Úgy gondolom, ez az est is tanulságos volt. Soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kultúra ápolása a kultúra házában kell, hogy megtörténjen. Az azért épült. Azért van, azért igyekszünk segíteni valamilyen módon felújítani, hogy szolgáljon minket.

Azt is leszűrtem, hogy van igény e műfaj élvezetére. Reméljük, hogy a jövőben lesz még lehetőség arra, hogy valamilyen formában, valamikor hasonló rendezvények legyenek ebben a városban.

Köszönjük a Szász Vendégház vezetőjének, Bálint Ferencnek, hogy helyt adtak ennek a nagysikerű rendezvénynek, bízva abban, hogy folytatása következik.

Krassóiné Gyüre Rozália