A legfontosabb célom, hogy vezessék be újra az előadói működési engedélytNógrádi Tóth István a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Országos Egyesületének elnöke elmondta: A magyar nóta a magyar játékszín bölcsőjében született meg. A nótákat kiváló költőink, zeneszerzőink írták. Petőfi, Gárdonyi, Ady verseire Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Thern Károly, Szénfy Gusztáv írt zenét. Kodály szerint a „magyar nóta a XIX. századi társadalom tükörképe”. Hubay Jenő világhírű hegedűművész a nemzet zenéjének a magyar nótát tartotta. Losonczi Ágnes zeneszociológiai könyvében a zenei műfajok kedveltsége között első a magyar nóta, majd ezt igazolta Malecz Attila fölmérése is.

Amikor először, 2010 előtt beszélgettünk, akkor a médiában alig lehetett magyar nótát hallani. Azóta sokat változott a helyzet: megszületett a Dankó Rádió, és a klasszikus magyar nóta hungarikum lett. Ez sikerként könyvelhető el?
– Természetesen nagyon örülünk annak, hogy végre van egy olyan kormányunk, amelyik elismeri, hogy a magyar nóta nemzeti kincsünk. Mindezért egyesületünknek nagyon sokat kellett lobbiznia. Valóban májusban hungarikum lett a magyar nóta, de előbb még a kiemelkedő nemzeti értékként kezelt Magyar Értéktárat január 30-án összesen hat elemmel bővítették: a listára került gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka, a Zsolnai Kulturális Negyed, Gundel Károly gasztronómiai és vendéglátó-ipari öröksége a Gundel Étteremmel együtt, a klasszikus magyar nóta, a 100 tagú cigányzenekar művészi és hagyományőrző teljesítménye, valamint az Ilcsi szépítő füvek natúrkozmetikai termékek. Kiemelem, hogy a klasszikus magyar nótáról van szó.
Van olyan magyar nóta, ami nem klasszikus?
– Lényeges, hogy az adott művet – aminek megvan a maga stílusa és szerkezete – cigányzenekarral adják elő. Ami ettől eltér, arra gondolok: divattá vált, hogy a csárdásokat lakodalmakon zongora és dobgép kísérettel adják elő – nos ez nem klaszszikus nóta.
Tehát, ha most valaki ír egy magyar nótát, annak máris a hungarikumok közé sorolható az alkotása?
– Amennyiben az megfelel az előbb elmondott követelményeknek. Az is érdekes, hogy a Hungarikum Bizottság első körben azt szerette volna, hogy a csak az 1930-ig született nóták tartozzanak a klasszikus megítélés alá. Úgy vélték, ami 1930 után született, az dilettáns munka. Erre én fölsoroltam nekik legalább 50 szerzőt, akik az elmúlt évtizedekben nótát írtak, s az Artisjus – Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület visszaigazolta, hogy ezeknek a szerzőknek, például Alpár Géza, Ányos László, Babos Károly, Kalmár Tibor, Járóka Sándor, László Imre nótáira van kereslet. S az Artisjus levelében leírta, hogy a médiában, a koncerteken az 1930 után keletkezett nótákat is játsszák. Azt is mondták a bizottságban, hogy az a 200 magyar nóta, amely a Kerényi György és Sárosi Bálint által jegyzett könyvekben fellelhető, azok a klasszikusok. Áttanulmányoztam a két könyvet, s arra a következtetésre jutottam, hogy ez a felvetés nem állja meg a helyét, mert például a Kerényi-könyvben lévő művek nagy része mára feledésbe merült. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen Dankó Pista körülbelül 500 nótát írt, s belőlük 50 maradt fenn. Ezenkívül a bizottságnak átadtam egy tájékoztató füzetet a klasszikus magyar nótáról. Ebben leírtam többek között, hogy a magyar nótáról az elmúlt években sokféle vélemény hangzott el. Ennek ellenére 200 éve él, gyakran énekeljük, sőt még azok is így tesznek, akik nem igazán kedvelik ezt a műfajt. Hivatkoztam Szabolcsi Bencére, aki azt írta: „A XIX. században ez a zene segített magyarrá lenni és magyarnak maradni”. Ez a zene szólt több mint két évszázadon keresztül a magyarországi színházakban, előkelő szórakozó helyeken, kultúrházakban. A magyar nóta ráadásul a magyar játékszín bölcsőjében született meg. A nótákat kiváló költőink, zeneszerzőink írták. Petőfi, Gárdonyi, Ady verseire Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Thern Károly, Szénfy Gusztáv írt zenét. Kodály szerint a „magyar nóta a XIX. századi társadalom tükörképe”. Hubay Jenő világhírű hegedűművész a nemzet zenéjének a magyar nótát tartotta. Losonczi Ágnes zeneszociológiai könyvében a zenei műfajok kedveltsége között első a magyar nóta, majd ezt igazolta Malecz Attila fölmérése is. Dr. Tanka László a Panoráma Világklub alapító elnöke is visszaigazolta nekem, hogy a külföldi magyarok nagyon kedvelik a magyar nótát. A Magyar Zenei Tanács 50 zenei intézmény nevében szintén leírta azt, hogy él a magyar nóta, s ezért támogatják annak fölvételét a Magyar Értéktárba. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha operaénekesek – pedig tudjuk, hogy az operarajongók nagy része lenézi a nótát –, mint például Melis György, Svéd Sándor, Palócz László, Pitti Katalin, Radnai György énekeltek magyar nótát, akkor ez azt jelenti, hogy ők is kincsnek tartották, tartják ezt a műfajt. Nyolc éven át nótaiskolát vezettem, melyben a növendékeket fölkészítettük a színpadra, tehát színészmesterséget is tanítottunk. 2000 óta pedig a nótaszerzők Artisjus-díjat kapnak. Legutóbb Balogh Sándornak ítélték oda ezt a kitüntetést. Egyesületünk Életmű-díjat ad át azoknak a magyarnóta-énekeseknek, akik 40 éve a pályán vannak, akiknek CD-jük jelent meg, s a médiában is hallhatók. Ezenkívül újságja is van ennek a műfajnak, mely Szegeden jelenik meg. Hat éve pedig Nótás Sétahajó megy a Dunán. Mindezek bizonyítják azt, hogy a klaszszikus magyar nótának a hungarikumok között a helye.
Tehát a klasszikus magyar nóta hungarikum lett. S játsszák a médiumokban is.
– De nem mindegy, miként. Felhívom a rádiók és televíziók vezetőinek, szerkesztőinek a figyelmét arra, hogy a klasszikus magyar nótát a műsorokban rangos énekeseknek kell előadniuk, s nem amatőröknek. Teszem föl, valaki nem ismeri a magyar nótát, vagy nem kedveli, s ha bekapcsolja a televíziót, s azt hallja, hogy egy amatőr fülsértő módon énekel, akkor azt gondolhatja magában, ha ez a nóta, akkor nem kérek belőle. A népzenét és a dzsesszt már felsőfokon oktatják. A magyar nótának viszont nincs iskolája. Másrészt olyan ifjú  titánok irányítják a kultúrházak többségét, akik nem tűrik meg a magyar nótát. Az is felháborít, hogy különböző borfesztiválokon nem szól magyar nóta a színpadról, hanem angolszász zene.
Milyen további tervei vannak a magyar nóta népszerűsítése érdekében?
– Tárgyalásokat folytatok, hogy egy adott színházban havi rendszerességgel magyarnótaestet adnánk elő rangos énekesek közreműködésével – tánccal és humorral fűszerezve. Szeretném a felsőfokú intézményeket fölkeresni azzal, hogy mivel hungarikummá vált a magyar nóta, változtassanak az oktatási tematikán. Emellett újjá akarom indítani a nótaiskolát – remélem kapok rá pályázati forrást. De a legfontosabb célom az, hogy vezessék be újra a működési engedélyt, amivel az amatőröket ki lehet szűrni. Így ők nem énekelhetnének a médiában. Nem vagyok ellensége az amatőrmozgalomnak, de ott, ahol a közönség fizet a nótahallgatásért, ne lépjenek föl dilettánsok, akik legtöbbször orrhangon, véghangsúllyal énekelnek. A klasszikus magyar nóták szerepe és azok megfelelő, professzionális színvonalú előadása azért is fontos, mert sok ember életérzésének felelnek meg, és zenei igényét elégítik ki.