Tisztelt Barátaim!         A  Fehér Ház a Karácsonyfát - elsõ alkalommal -, Karácsonykor "Ünnepi Fá"-nak  nevezte. Ez a  tény arra késztette a CBS műsorvezetõjét Ben Steint, hogy  megírja a lenti cikkét. Úgy gondolom, ezek a gondolatok mindenhol érvényesek.         Az itt leírt eszmefuttatáson mindnyájunknak érdemes  elgondolkodni...         A következőket Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi  kommentárjában.           Bevallom:         Zsidó  vagyok és minden egyes õsöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem,  ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat,  Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék  különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.         S  egyáltalán nem zavar, amikor az emberek 'Boldog Karácsony'-t kívánnak nekem.  Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az,  hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian  testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S  egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik  forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az  emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a  Menorah néhány száz yardnyira arrébb.         Nem  szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom,  hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények.  Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások  idõszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az  "Ünnepi Fa"ötlet,  miután Amerika kifejezetten ateista ország.         Vagy  akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a  hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik  elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az  Amerika, amit mi ismertünk...         Billy  Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a  riporter) ezt kérdezte: 'Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi  (Katrina hurrikán) megtörténjék?' Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles  elméjű választ adott. Azt mondta, 'Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott  emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az  iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből.  S mivel, úgy vélem, Õ egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált Hogyan  várhatjuk el Istentõl, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha mi azt  követeljük Tõle, hogy hagyjon minket békén?'         A  legutóbbi események fényében... terrorista támadások, iskolai  lövöldözések,  úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine  Murray O'Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott,  hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van.  Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában A  Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi  azt mondtuk, rendben van.         Aztán  Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor  csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy  megrongáljuk önbecsülésüket  (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja,  mirõl beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.         Most  meg azt kérdezzük magunktól:  miért van az, hogy - a  gyerekeknek nincs lelkiismeretük, -  miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz, - és  miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy   önmagukat?         Valószínű,  ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is  rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy 'AZT ARATJUK, AMIT  ELVETÜNK'.         Vicces,  milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy  miért halad a világ a pokolba.         Vicces,  mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a  Biblia mond.         Elgondolkodtató,  hogy email-en küldünk 'vicceket', amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha  üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is  meggondolják, mielőtt megosztják azokat.         Elgondolkodtató  az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a  világhálón, de nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a  munkahelyeken.         Tetszenek  már nevetni?         Vicces,  ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz: nem küldöd sokaknak a  címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit  gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.         Ugyancsak  vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt,  hogy Isten mit gondol rólunk.             Küldd  tovább, ha úgy gondolod, van értelme:   mindenkinek. Ha  nem, csak dobd el... senki nem fogja tudni, hogy így tettél.  De,  ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dõlj hátra a székedben és panaszkodjál  arról, milyen rosszul alakul a világ.         Megbecsüléssel,  őszintén és tisztelettel:         Ben  Stein