(Bp. 1908. június 15. – Bp. 1993. december 11.?)

            Magyarnóta-énekes. Ősei Erdélyből származtak el Hódmezővásárhelyre, valamikor a 19. században. Nagyapja neves kútfúrómester volt, az édesapja kishomoki gazda. Véletlenül született Budapesten, t.i. anyja Vásárhelyen volt férjnél, s rokonlátogatás közben érte utol a vajúdás. Iskoláit Vásárhelyen végezte, majd a szeged-rókusi MÁV műhelyben dolgozott.

Ugyanott, a szegedi vasutas énekkarban kezdett el énekelni, de később átkerült a vásárhelyi Iparos Daloskörbe, Bognár Rezső karnagy keze alá. Ekkorra már kiderült, hogy hangja szólisztikus szereplésre is alkalmas. Vásárhelyi föllépései szórakozóhelyeken egyre népszerűbbé tették. 1934-ben Sziklai Jenő szegedi társulatával a faszínházban vendégszerepelt, amikor előadása után a szomszédságban lévő Vigadóban meghallotta Mindszenti hangját. Próbaéneklésre hívta Szegedre. Mindszenti az akkor divatos és hatásos Rákóczi megtérését adta elő, Sárdy János sikerszámát. Azonnal fölvették a Szegedi Nemzeti Színház kórusába. 1939-ben Sziklai a Fővárosi Operettszínház élére került. legjobb embereit, köztük Mindszentit is, magával vitte. Innen Mindszenti hamarosan átkerült az ország első kórusába, az operaháziba, de már nem sokáig volt maradása a komolyzene területén.

Egyre többet szerepelt, mint magyarnóta-énekes vendéglőkben, rádióban – Budapesten és vidéken, de legtöbbször Vásárhelyen, amelyet szülővárosának tekintett. Nemcsak a műfaj vonzotta erre a területre, hanem a könnyebb megélhetés is, hiszen az operaházi fizetése havi 90 pengő volt, ezzel szemben kávéházban egy este keresett 25-öt. Ehhez az életmódhoz azonban már menedzserre volt szüksége. Teghze-Gerber Miklós töltötte be ezt a szerepet, aki eddig is korrepetitora volt, és a könnyű múzsák világában nagy ismeretséggel rendelkezett. 1939-ben jelent meg Mindszenti István első lemeze, amelyet továbbiak követtek.

Élete végén a MÁV Ferencvárosi pályaudvarának kultúrosa lett, és onnan ment nyugdíjba.

Irod.:      VCsmH. 1988.febr.17.5.p.