Az ének belső hatalma

Alcsútdoboz - Krisztusi korba került már Mészáros János, amikor a szakember azt tanácsolta neki: kezdeni kellene valamit a hangjával. Merthogy csak úgy is gyönyörű, hát még, ha képezné! Ő pedig skálázott, szolmizált, gyakorolt, s versenyeket nyert gyors egymásutánban.

2007. július. 27. péntek | Frissítve: 2007. szeptember. 14. péntek | Szerző: Zsohár Melinda, Kovalcsik Katalin

Mi késő? S kinek mi késő? E kérdéseket különféle variációkban gyakran felteszi magának a harmincnyolc esztendős Mészáros János Elek, aki harmincegy éves korában kezdett el énekelni tanulni. A leginkább romantikus hőstenornak nevezhető hangú férfi olykor vergődik ezektől a kérdésektől, máskor inkább mégsem, mert személyisége, habitusa, neveltetése nem engedi elhatalmasodni rajta az önmarcangoló és üres gondolatokat. Teszi a dolgát, s átengedi magát az örömnek, ha énekel, hatalmas termetéhez illő erővel. Leginkább ezt láthatta rajta az is, aki a minap a bensőséges esti muzsikálásban vele tartott Bicskén, a kis Éden kávézóban. A szűk körben az az oldott és személyes beszélgetés is sokat nyújtott ismerős közönségének, amit Mészáros János Elek magából az éneklésen kívül vagy inkább amellett megmutatott.

- Mióta az eszemet tudom, énekelek. Az első fellépésem az óvodában volt - fogalmaz egyszerűen az agrármérnök végzettségű férfi, aki Alcsútdobozon él. A család ismert, a református paraszt família az 1750-es évektől ugyanazon a telken lakik, ahol ma is! Jánosnak fontosak a gyökerek, a rá hagyományozott szellemi örökség, s a maga csöndes, szerény módján büszke is minderre. Ám nem dimezionálja túl a dolgokat.

- Rájöttem, hogy akkor tűnök ki a többiek közül, ha magasan énekelek, s ez nem okozott gondot - fogalmaz magán is mulatva. - Később, az iskolában mondták a szüleimnek, hogy jó hangja van a gyereknek, de ez nálunk nem volt újság. Mindenkinek jó hangja volt a családban...

Középiskolában és a mosonmagyaróvári agráregyetemi évek alatt egy-egy kóbor énekversenyen azért részt vett, többnyire győzött is, de nem akasztotta meg rendes életútját. Végzett mérnökként, a Magdó Ildikó vezette etyeki kórusba lépett be. Csóválta a fejét a tanárnő őt hallván: Ezzel a hanggal kezdeni kellene valamit! Halkabban fűzte hozzá, hogy: Habár kicsúsztál mindenből...

- Némi gyakorlás után benevezett a tanárnő Abasáron egy katonadalos versenyre, ahol leginkább nyugdíjasklubok szerepeltek. Zsongtak, búgtak a versenyzők, a vendégek kinn és benn, az udvart is kihangosították. Aztán sorra kerültem, s néhány taktus után csönd lett. Kinn is. Ma is emlékszem az érzésre, ami akkor kerített hatalmába. Az a csönd, ami jelzi: figyelnek rád. Megérintetted őket.

Harmincegy éves korában iratkozott be az etyeki művészeti iskolába Mészáros János Elek első osztályos tanuló. Hét évvel ezelőtt!

- És skáláztam, szolmizáltam, gyakoroltam, mint a gyerekek, Ildikó mellett Estefán Tündénél. S a következő, a Simándy József emlékversenyen a magam számára is meglepően akadálytalanul jutottam el az országos döntőig 2002-ben, s szakmai önéletrajzot kértek tőlem. Fél éve énekelek, mit írjak? Simándy Józsefné különdíját nyertem el, s megváltozott az életem.

Az Etyeken élő Nádor Magda operaénekesnél tanul évek óta, de néha elbizonytalanodik. Ez az ő útja? Agráriusként teszi a dolgát, éli felelősen a hétköznapokat, annyi az öröme azonban az éneklésben, hogy nincs mersze kételkedni a hatalomban, amely betölti a lelkét. És énekel Mozartot, Hndelt, Lehárt, Schubertet, Erkel Ferencet, Strausst. Operát, operettet, musicalt, rockot. Zoránt, Demjént, Szécsi Pált, a Honfoglalás betétdalát, s népdalokat, magyar népdalokat az amerikai musicalekkel párhuzamosan. Egy ideje a legkedvesebb száma Frank Sinatra My Way - Utam című dala. Talán nem véletlenül. Harmincon túl fogott bele szolmizálni

a zeneiskolában, akár a kis elsősök