Karácsony táján olvastam egy hírt Menyhárt Éva sikeres énekléséről. Ennek a hírnek kapcsán elgondolkodtam azon, milyen sajnálatos, hogy keveset tudunk még azokról is, akik egyébként közszereplők Mohácson.

A mostani beszélgetéssel választ szeretnék adni mindazoknak az érdeklődőknek, akik hasonló módon többet szeretnének tudni Éváról.

Mikor kezdtél énekelni?

„Az énekesi pályafutásom gyakorlatilag az anyaméhben kezdődött. Három évesen kialakítottam a tompai erdészház folyosója végén egy színpadot, amely közvetlenül az erdő felé„nézett“. Ott  a pörgős szoknyámban, ha a szüleim nem hallották, szórakoztattam a “nagyérdeműt”.“

Mit jelent számodra az éneklés? Mikor vált ez teljesen komollyá?

„Mohácson, a  Széchenyi István Általános Iskolában kezdtem el énekelni. Mint ahogy az sok esetben tapasztalható a művészvilágban, osztályfőnököm alsóban alkalmatlannak talált egy héttagú énekescsapatban való részvételre. Hát ebből jött az „azért is megmutatom!“ Megnyertem különböző énekversenyeket, szaktárgyi versenyeket, és jött 1971-ben a Schneider Lajos Népdaléneklési Verseny, amit megnyertem. A sikerek folytatódtak a  későbbiekben is, amíg iskolás voltam, nyertem megyei, dunántúli, országos megmérettetéseken.

Aztán később jött a KI-Mit-Tud, ahol a képernyőig sikerült eljutni. Huszonöt évig énekeltem a mohácsi Bartók Béla Vegyeskarban. Felejthetetlen emlékek, sok szép élmény maradt számomra ebből az időszakból. Nagyon jó iskola volt, ahol a kulturált éneklés belém ivódott. Mivel ez is elmúlt, azt éreztem, hogy nagyon hiányzik a színpad. Ezt a hiányérzetet azzal pótoltam,  hogy harminc éven át a Schneider Lajosról elnevezett versenyt konferáltam. “

Mióta énekelsz magyar nótákat?  Kik kísérnek a koncerteken?

„2001-ben Veszprémben Nemzetközi Nótaéneklési Versenyt hirdettek, amit megnyertem, s ezzel együtt működési engedélyt és előadóművész címet kaptam. Ez számomra nagyon komoly élményt és eredményt jelentett! Új célokat,  új feladatokat kaptam ezzel a minősítéssel.

Sok híres vonós-illetve tamburazenekarral léptem fel az ország számos rangos rendezvényén. Jelenleg Versendi Kovács József cigányzenekarával énekelek nemcsak helyi, hanem a régióban rendezett fesztiválokon, falu- napokon, sok alkalommal az Idősek hónapja keretén belül, országos rendezvényeken is.  A Duna TV-ben is látható volt a Csendül a nóta című verseny, melynek az elődöntőibe  zsűritagnak is meghívtak.”

Milyen nagy élményeid vannak a magyarnóta-éneklés kapcsán? Hallhatnánk egyet?

„ Mint egykor kisgyerekként a folyosó végében, álmodtam már felnőttként is arról, hogy egy nagy színházban énekelek magyar nótát. Nagyon nagy vágyam volt már régről ez, elképzeltem, amint a Pécsi Nemzeti Színházban magyarnóta-műsor van, és én is énekelhetek.

Szinte hihetetlenül hangzott Kolutácz Györgyné felkérése  egy nemzetközi fesztivál nyitó gálaműsorába. Az pedig hab volt a tortán, hogy a gála zárószáma lehettem egy 30 perces műsorral, ahol Versendi Kovács József és zenekara kísért. Ez volt a pályafutásom egyik legszebb ajándéka.“

Merre jártál legutóbb?

„Kisvárdán, Záhonytól nem messze rendezték meg az I. Kárpát-medencei Nótás Találkozót, 2011. nov. 22-én. Nagynevű közismert énekesekkel, pl. Madarász Katalin, Tarnai Kiss László, Csala Judit, valamint a határon túlról, a  Vajdaságból, Kárpátaljáról, a Felvidékről, Erdélyből kaptak meghívást énekesek. Én a Dunántúlt képviselhettem,  nagy öröm és megtiszteltetés volt ez számomra. A Nóta TV természetesen jelen volt.

A kisvárdai Művészetek Háza teljesen megtelt nézővel. (Dr. Béres József Kisvárdán élt és dolgozott.) Nagyon hálás volt a közönség, nem is tudtam elénekelni a  műsoromat a terv szerint, mert már az első dalomat, a „Van egy ház a Tisza parton“ című nótát vastapssal jutalmazták. Fergeteges volt a Sárközi Béla vezette cigányzenekar is! A szervező Kádár Zsuzsa népdal-és magyarnóta-énekes kacagva mondta a telefonba a műsor után, hogy „Te hazamentél Mohácsra, mi pedig begyűjtjük a gratulációkat helyetted. Tudd meg, hogy Madarász Kati után téged emlegetnek a legtöbbet, úgy, hogy az a pici mohácsi énekesnő nagyon szépen énekelt, kijött a színpadra, és szívét- lelkét adta a közönségnek.“ Nem hiszem, hogy ettől szebbet, többet kaphattam volna elismerésként.“

                                                                                                                                                                                                                eszbé

A beszélgetés teljes anyaga a www.gyogyinfo-mohacs.hu/V. évf. 1. szám/Ismeretterjesztés, egyéb rovatban olvasható