Amikor a világpolgár Liszt 1839-1840 fordulóján hosszú távollét után ismét Magyarországon koncertezett, újra találkozhatott muzsikus cigányokkal és zenéjükkel, azzal a világgal, mely már egészen kis gyermekkorában mágikus hatást gyakorolt képzeletére. Nem egyszer nomádoknak nevezte a cigányokat, a folyton úton lévő Liszt - biztosan nem túlzás - szellemi rokonainak tartotta őket. Nemcsak a 'kávéházi" bandák zenéjét ismerte, a cigányzene egészen archaikus és egzotikus formáival is találkozott, azzal a muzsikával, mely a sátrakban élő, örökös vándorlásra berendezkedett közösségek mindennapi zenéje volt. Rendkívül láttató leírásai a vadul táncoló asszonyokról, a tűz köré gyűlő férfiakról, az önfeledt mulatozás és a verekedés határán egyensúlyozó virtusról a mai olvasót is megbabonázzák; az eseményeket távolról figyelő, boszorkányszerű, fogatlan öregasszonyok, szénaboglya hajukkal, lángoló tekintetükkel már-már irreális lényeknek tűnnek fel. Az extázisig fokozódó mulatozás hangulata kitörölhetetlenül Liszt memóriájába égett. "Számomra ez a fajta zene afféle ópium, melynek néha igen nagy szükségét érzem" - írta később egy barátjának.

Amikor élményeit többek között a Magyar Rapszódiákban feldolgozta, majd az 1850-es évek végén egy nagy esszében is megpróbált képet formálni a cigányzenéről, sokan idegenkedve fogadták. Sérelmezték, hogy Liszt a magyar nemzeti zenét (vagy magyar népzenét) összekapcsolja a cigányzenével. Fél évszázaddal később Kodály és Bartók tudományos igényű gyűjtései igazolták, hogy a magyarság ősi, archaikus zenéjét valóban nem a cigánymuzsika őrzi, hanem az évszázadok során csiszolódó parasztzene - Liszt tehát tévedett. Ám ez a tévedés intenzív erjesztő hatást gyakorolt Liszt zenéjére, olyan gondolatokat inspirált, melyeket joggal tarthatunk a 19. század legprogresszívebb elgondolásainak.

A tanulatlanul, ám mégis tökéletesen játszó és elképesztő találékonysággal rögtönző muzsikus cigány Liszt számára egyértelműen bizonyította, hogy a "muzsika velünk születik, mint az evés vagy a lélegzés, s nem a civilizáció hozza létre", sőt, azt is pontosan látta, hogy épp a civilizáció veszélyezteti ezt a zenét. Utóbbi kérdésben aligha tévedett.

( http://kultura.hu/main.php?folderID=1234&ctag=articlelist&iid=1&articleID=310712)

És nézzük milyen most a helyzet?

. 

meg már csak néhány szegedi vendéglátóhelyen szól a nóta címmel R. Tóth Árpád tollából

A napilapból bemásolt cikk. 

Csongrád megye - Méltatlan helyzetben van a cigányzene – hívják fel a figyelmet a magyaros vendéglátás hagyományaiért aggódók.

Az Országgyülés nemrég a kedvezményes  5%-os áfakörbe sorolta az előadóművész személyes közreműködésével nyújtott hangszeres élő zenei szolgáltatások egy részét. Sajtóinformációk szerint a cigányzenészek járták ki a könnyítést.

Száz éve aligha létezett kávéház, kiskocsma, vendéglő,  cigánymuzsikusok nélkül.

Szegeden még 20 éve is 16 cigányzenész húzta. - többek között a Tisza Szállóban, a Szeged Étteremben,  a Hágiban,  Mára csupán néhány olyan vendéglátóhely maradt amelyben egy-egy este felcsndül a hegedű, a cimbalom.

- Méltatlan helyzetben van a cigányzene, Sokan egy ebédért elmennek muzsikálni. Éhbérért, feketén foglalkoztatják őket.

Néhány évtizede 250-300 cigányzenészt  tartottak nyilván Csongrád megyében -  mára  25-30-an, ha maradtunk. -magyarázza Czutor Zsolt a Magyar Cigányzenészek Szakszervezetének Elnöke. Szerinte minden változtatás hasznos, ami az élő zenét segíti, de önmagában az áfacsökkentés semmire sem jó. Az államnak kellene támogatnia a cigányzenét, segíteni a fiatalok képzését, mert ezzel megélhetést adna, lehetőséget a felemelkedésre, ebből a borzasztó ingoványból.

Úgy tudja, megyénkben csak Szegeden húzathatja el a vendég a nótáját. A többi város vendélátóhelyei már nem kínáljá ezt a szolgáltatást.

Az utolsókig kitartott a Makói Autóscsárda , de vezetője Szabó Sándor elmondta. Ilyen kevés bevételből már nem tudják finanszírozni a cigányzenét sem, és a vendégek sem igénylik.

De húzzák még a zenészek a Kiskőrössyben  és az Algyői Halászcsárdában- a szegedi Rossevelt téri és Fehértói Halászcsárda mellett pedig Frank Sándor Venesz-dijaas mesterszakács budapesti  halászcsárdájában is  szól a nóta jó ebédhez, vacsorához.

Ez nem hangulati kérdés. A cigányzene az igazi,  magyaros vendéglátás  része. Mindegyik helyünkön 4-5 tagú a zenekar A magyar vendég sajnos nem értékeli, a külföldiek viszont keresik - fogalmazott Frank Sándor.