Este gyere, késő este…

 

Sárga rigó,sárga csikó,recece,recece,galambom.

Este gyere,késő este,recece,recece,ha mondom.

Ha nem szeretsz,ne gyere,de ha szeretsz,gyere be,

Nyitva lesz a kicsi szobám ablaka,

Este gyere,késő este,iccaka,iccaka,iccaka.

 

 

Bánom is én,bánom is én,akárhogy szidják a babámat.

Mégis mindig nála vagyok,pénteken,szombaton,vasárnap.

Akármit is beszélnek,nem hiszek a mesének,

Kákán csomót,hej,de könnyen találnak,

Nékem így jó,így jó nékem,pénteken,szombaton,vasárnap.

 

 

Temeto kapuja…

 

"Temeto kapuja,sarkig ki van nyitva,

 Oda jarnak a kolozsvari lanyok,

 S hej,rolam szedik a viragot.

 

Szedjetek,szedjetek,rolam a viragot,

Csak azt az egy feherliliomot,

Hej,lanyok,le ne szakitsatok!

 

Ha le is szakitjatok,el ne hervasszatok,

Ultessetek a sirom kozepebe,

Hej,melyen a fekete foldbe..."

 

 

 

Egy cica,két cica…

 

 

Egy cica,két cica,száz cica,jaj!

Kergeti az icipici egeret.

Kis Teca,nagy Teca,Katica,haj!

Nem szeret mást,csak egyedül engemet.

 

Jaj de szép kis állat a cica,a cica,

Hej de még szebb lány a kis Teca,Katica.

Egy cica,két cica,száz cica,jaj!

Megfogta az icipici egeret.

 

 

Százforintos bankóm volt…

 

 

Százforintos bankóm volt a lajbizsebben,

Azt kérdi a rózsám,hol van,hová tettem?

Nem vehettem rajta se hat ökröt,lelkem,se nagy házat,

Elhúzta a banda érte a nótámat.

 

 

Százforintos bankóm nincs a lajbizsebben.

De a nóta itt cseng most is a fülemben.

Ne haragudj rózsám,eszem azt az édes pici szádat,

Hisz a banda ingyen csak nem muzsikálhat.

 

 

Esik eső, szép csendesen csepereg…

 

Esik eső, szép csendesen csepereg,

Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.

"-Korcsmárosné, bort ide az asztalra,

Legszebb jányát állítsa ki strázsára!"

 

"-Édesanyám én a strázsát nem állom,

Amott gyünnek a fegyveres zsandárok!'

Rózsa Sándor ezt sem vette tréfának,

Felpattant a sárga szőrű lovára.

 

Lova, lova elvitte őt messzire,

Egyenest a kerek erdő mélyére,

Lova lába megbotlott egy gyökérbe,

Igy fogták el Rózsa Sándort örökre.

 

Rózsa Sándort kötözik a kocsira,

Azt kérdezi, hol van az ő pej lova,

Feleli a csendőrbiztos kapitány:

"- Rúzsa Sándor, nem ülsz többé paripán."

 

"-Megizenem én a feleségemnek,

Gondját viseljé a két gyermekémnek!

Sem csikósnak, sem gulyásnak ne adja,

Apja helyett betyárságra taníjja!"

 

"- Édesanyám, csikós leszek nem gulyás,

Ostort veszek, a vállamra, karikást,

Kiválasztok a ménesből egy derest,

Éngem oszt' a zsandár hiába keres"

 

Három levele van az eperfának,

Három szeretője van egy betyárnak,

Leszakajtom az eperfa levelét,

Elszeretem a betyár szeretőjét.

 

 

Kolozsvari csardaban…

 

Kolozsvari csardaban,

Kolozsvari csardaban,

Ecet eg a lampaban,

Ecet eg a lampaban.

 

Meg sem gyujtjak megis eg,

megsem gyujtjak megis eg,

Kilenc betyar a vendeg,

kilenc betyar a vendeg.

 

A tizedik en vagyok,

a tizedik en vagyok,

Hazamenni nem tudok,

hazamenni nem tudok!

 

Kocsmarosne edesem!

kocsmarosne edesem,

Van-e bora edese?

van-e bora edes-e?

 

Van en nekem,de nem jo,

van ennekem,de nem jo,

Nem betyaroknak valo,

nem betyaroknak valo!

 

Nem vagyunk mi betyarok!

nem vagyunk mi betyarok,

Utonallo zsivanyok,

utonallo zsivanyok!

 

Nem bantjuk mi a szegenyt,

csak a nagy buszke legenyt.

Es azt sem a penzeert,

csak a buszkesegeert.

 

Es azt sem hogy leszurjuk,

Es azt sem hogy leszurjuk

Becsuletre tanitjuk!

Becsuletre tanitjuk!

 

Édesanyám, kedvesem

Édesanyám, kedvesem

Van-e ingem szenyesen?

Van-e ingem szenyesen?

 

 

Ha nincs ingem szenyesen

Ha nincs ingem szenyesen

Hozok egyet véresen

Hozok egyet véresen

 

Vigye le a Tiszára

Vigye le a Tiszára

Mossa ki azt tisztára

Mossa ki azt tisztára

 

Ha kimosta tisztára

Ha kimosta tisztára

Adja fel a fiára

Adja fel a fiára

 

Ha feladta fiára

 

Dugjon kést a csizmába

 

Küldje el a kocsmába…

 

Kereszttúri nagyvásárból…

 

Kereszttúri nagyvásárból vásárfiát hoztam,

hej legények kinek adjam?melyik szeret jobban?

Itt a tükrös,nagy piros szív ki ád csókot érte?

Nem adom én ajándékba csupán csak cserébe!

 

 

Ezt a tükrös,piros szívet hej de sokan kérik.

Engem szeret most minden legény,a Földszögön végig.

Ezt a tükrös piros szívet mégsem adom másnak,

csak annak ki mindig szeret:az Édesanyámnak

 

 

 

 

Anyám, édesanyám…

 

 

Anyám, édesanyám, dallal köszönöm

Boldog ifjúságom, felnőtt örömöm.

Köszönöm, hogy mindig édesanya voltál,

Köszönöm a dalt, amellyel álomba ringattál,

Álomba dúdoltál.

 

Anyám, hogyha dalol, minden muzsikál.

Mint mikor a hárfa bársony hangja száll.

Dalolj édesanyám, úgy, mint réges-régen.

Mindannyian azt kívánjuk: véget sose érjen,

Anyám soká éljen.

 

 

 

Hej búra búra…

 

 

Hej búra búra búbánatra születtem

nem is édes anya nevelt fel engem

úgy nőttem fel mint a réten a zsáté

hej édes anyám nem vagyok a magáé

 

 

Hej búra búra búbánatra születtem

nem is édes anya nevelt fel engem

nem is édes hanem egész mostoha

hej azt szerettem akit nem kellet volna

 

Hej sárga virág ha le szakítanálak

mit mondanál babám ha elhagynálak

azt mondanád verjen meg a teremtő

hej nem voltál soha igaz szerető

 

 

 

Öreg idő, szálló idő…

 

Öreg idő, szálló idő, belepte a holló hajam dérrel.

Teleszórta szívem kertjét sárguló levéllel.

Elvitte a legszebb rózsát,

nem hagyott még lombot sem az ágon,

Elvitte a féltett kincsem,

napsugaras, boldog ifjúságom.

 

Valamikor de sok könnyet, fájó könnyet csókolt fel az ajkam,

De a hosszú vándorúton egyedül maradtam.

Nem mulatok hangos szóval,

beérem már csendes halk zenével,

Öreg idő, szálló idő,

belepte a holló hajam dérrel.

 

 

Erdő, erdő de magos a teteje…

 

 

Erdő, erdő de magos a teteje.

Jaj, de régen lehullott a levele.

Jaj, de régen lehullott a levele,

Árva madár párját keresi benne.

 

Búza közé szállt a dalos pacsirta,

Mert odafenn a szemeit kisírta.

Búzavirág, búzakalász árnyában

Rágondolt a régi, első párjára.

 

 

Ne szidjatok soha engem…

 

Ne szidjatok soha engem, még a szidást nem érdemlem,

nem tudok más lenni.

Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,

nem lesz abból semmi.

Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,

rohanok a végső sötét elmúlás elébe.

Éjszakáról éjszakára azt húzatom a csárdában,

vége van már vége.

 

Akkor sirassatok engem, majd amikor a szívemben,

nem szólnak a nóták.

oly kopár lesz, oly kietlen, mint egy sivár őszi kertben,

a hervadó rózsák.

"Had menjek én feledőbe, vigyetek a temetőbe,

véssétek egy szürke kőbe ezt a néhány pár szót.

Élt egyszer egy koldus szegény dalos ajkú nótás legény,

kár volt érte kár volt"

 

 

Szarnya szarnya szarnya a madarnak

 

 

Szarnya szarnya szarnya a madarnak

jo modja van a hetes huszarnak

Mert a huszar felul a lovara

meg az eg is lemosolyog raja

 

Szarnya szarnya szarnya a verebnek

nincsen parja a huszarlegenynek

Ha bemegy a "Nagy-itce" csardaba

kilenc kislany borul a nyakaba

 

 

Valogat a galamb a buzaba

Valogat a kislany a huszarba'

mit valogat , ha nincs modja benne?

Egye meg a valogatos fene!

 

 

 

A jo lovas katonanak

 

 

A jo lovas katonanak

de jol vagyon dolga : eszik iszik

a satorba' , semmire sincs gondja.

Hej elet , be gyongy elet ,

ennel szebb sem lehet , csak az jojjon

katonanak aki ilyet szeret.

 

 

Paripajat megforgatja

ugy megyen dolgara

Csillog , villog a mezoben

viragszal modjara.

Hej elet , be gyongy elet,

ennel szebb sem lehet , csak az jojjon

katonanak aki ilyet szeret.

 

 

 

 

A házunk tetején zsuppfedél van…

 

 

A házunk tetején zsuppfedél van,

És ha tél van, összebújunk, kicsi párom.

Vasárnap délelőtt kis harang szól,

És ilyenkor te vagy minden imádságom.

Boldogságod látom a két szemeden,

Hidd el, babám, ez az igaz szerelem!

A házunk tetején zsuppfedél van,

És ha tél van, összebújunk, kicsi párom.

 

Fű, fa, lomb, virág, szívem úgy imád.

Nyári zöld levél álomról mesél.

Szép arany kalász, gólyafészek száz,

Csillagfényes ég, úgy szeretlek én.

 A házunk tetején ……..

 

 

Édesanyám is volt nékem…

 

Édesanyám is volt nékem, keservesen nevelt engem

Éjszaka font nappal mosott, jaj de keservesen tartott

 

Mikor mentem hazafelé, megnyílt az ég háromfelé

Ragyogtak rám a csillagok, mert tudták, hogy árva vagyok

 

Bujdosik az árva madár, minden erdő szélén leszáll

Hát az olyan árva, mint én, hogy ne bujdokolna szegény

 

 

Erdő, erdő, erdő…

 

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,

Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.