Azt mondják, egy ország mûvészeti életének legalább olyan fontos fokmérôje állampolgárainak ízlése, mint mûvészeinek csúcsteljesítménye. "Magyarnóta- ügyben mindenki mondja a magáét - vélekedik Baranyi Ferenc költô. - Az úgynevezett egyszerû ember lelkesedik, a sznob ironizál, az értelmiségi fanyalogva gajdolja a közhelyeket: a magyarnóta giccs, felszínes érzelmekre hat, mûvészi igénytelenségre szoktat. Magát a nép mûvészetének igyekszik hitetni, pedig a leglilább kispolgári és dzsentritermék. És így tovább. Gajdoljuk, gajdoljuk sokan a közhelyeket, de azért lelkünk mélyén mégiscsak belátjuk, hogy vannak élethelyzetek, amelyekben csak magyarnóta kívánkozik ki az emberbôl."

Marosvásárhelyen másfél évtizede nem volt nótaest. Csütörtök délután a Teleki Téka udvarára kettesével hordták a székeket a református kollégiumból. (Sajnos, a szervezôk nem a középsô, hanem a szélsô árkád alá helyezték a zenekart és a mikrofont, így a közönség egyik része alig láthatta, inkább csak hallhatta kedvenceit...)

A fiatalok még nem fedezték fel maguknak ezt a mûfajt mint pompás lehetôséget a nagy dobbantásra. Nem figyeltek fel arra a tényre, hogy míg a könnyûzenében huszonöt-harminc éves korukra többnyire kiégnek a sztárok, a népdal- és a nótaénekesek késô öregkorukig népszerûek maradnak, a hangjuk változik ugyan, de ebbôl is erényt lehet kovácsolni. Így hát inkább a közép- meg az idôsebb nemzedékhez tartozó elôadók léptek fel az EMKE rendezvényén, melyet Kilyén Ilka színmûvész, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület megyei alelnöke nyitott és zárt, Fodor Imre alpolgármester üdvözölt, és Kacsó Ildikó, a Marosvásárhelyi Rádió Szól a nóta címû vasárnapi mûsorának szerkesztôje vezetett. Muzsikált Koszorús Kálmán és zenekara, cimbalmon Rácz Béla, brácsán Bôr Gyula, klarinéton Székely István, nagybôgôn Márton László játszott. Sorra léptek fel Marosvásárhely kedvelt dalosai: Nagy József színmûvész, Vigh Ágnes (cigánydalokkal is), Marton Irén, aztán a Budapestrôl hazalátogató Vásárhelyi Prodán Miklós, majd Ötvös Marika, a pályája zenitjén levô Koós Éva, az oly ritkán hallott Zsombori Róbert - és végül a magyar nóta erdélyi nagyasszonya: Cseh Judit; aki tomboló sikerû szereplése végén alaposan megénekeltette, megdaloltatta az ôt vastapssal jutalmazó, végtelenül hálás közönséget.

Kétség nem fér hozzá: a Marosvásárhelyi Napok egyik legsikeresebb rendezvénye volt a csütörtöki nótaest. Folytatni kell.