Kis lak áll a…

Kis lak áll a nagy Duna mentében

Ó mily drága e lakocska nékem

Könnyben úszik két szemem pillája

Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig

De az embert vágyai vezérlik

Vágyaimnak sólyom szárnya támadt

Oda hagytam ős lakos anyámat.

Szép hazámba ismerősök mennek

Jó anyámnak tőlük mit üzenjek

Mondjátok meg földik, ha lészen

Utazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse

Mert fiának kedvez a szerencse

Ó, ha tudná, mily nyomorba élek

Megszakadna szive a szegénynek.

Összefolyik a kis Tisza a Dunával

Összefolyik a kis Tisza a Dunával,

Összeillik a szőke a barnával.

Mit bánom én, hogyha illik, hogyha nem is,

Barna a babám, barna vagyok magam is.

Vékony héja van az aradi almának,

Két szép szeme van a kedves babámnak.

Két szép szemét nem tudom elfelejteni,

Így jár az, aki igazán tud szeretni.

Rezgő rezeda hullatja a levelet,

Barna legény, felejtsd el a nevemet!

Én a neved el se tudom felejteni,

Így jár az, aki csak egyet tud szeretni.

Halljátok cigányok…

Halljátok cigányok,valahogy ma oly jó kedvem van.

Nótámat lássátok,mert abban a szívem,lelekem van!

Öröm vagy bánat ér,ide jön az ember mindig hozzátok.

Cigányok,barátok,de csuda jó kedvet csináltok!

Prímás! mi tagadás tele van a szívem nótával.

Lelkembe belelátsz,gyere ide most a nemjóját!

Hejjjde!Húzzátok,húzzátok,a szívetekből,ahogyan csak tudjátok.

Cigányok,barátok,de csuda jó kedvet csináltok.

Piros pettyes ruhácskádban…

Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged.

Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet.

Szívemet meg hirtelenül valami átjárta,

S egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya.

Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk,

Mind a ketten,te is,én is,vadvirágot szedtünk.

Egy virágnál,a legszebbnél összeért az ajkunk.

Csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.

Ne dalolj már,fecskemadár…

Ne dalolj már,fecskemadár,nem kell nekem nóta,

Nem kell engem tanítgatni szerelemre,csókra!

Tele van a lelkem dallal,s nem dalolok mégse,

Messze ment a kisangyalom,nincs aki megértse,nincs aki megértse.

De ha egyszer visszajönne egy utolsó csókra,

A szívemből mind kiszállna a sok fájó nóta!

a megsúgnék a fülébe mindent,ami fáj itt,

Én tanítnám dalolni az Isten madárkáit,nótás pacsirtáit!

Tizenhárom végből…

Tizenhárom végből van az én gatyám

Tizenhárom végből varrta a babám

Egyik szára rövid lett

A másik meg hosszú lett

Látod-e babám, jól elszabtad a gatyám szárát

Zöld a petrezselyem, zöld a hagyma szár

Ki vigasztal engem bánatim után

Ki vigasztal engemet,

Hová hajtsam fejemet

Bánatim után, húzdd rá te kutya cigány primás

Kék nefelejcs, kék nefelejcs…

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,

virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).

Beteg vagyok, fáj a szívem,

nem sokáig, nem sokáig élek én (már).

Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,

a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,

a hűségnek, a hűségnek virága.

De sok szőke, barna leány,

megcsalt engem, megcsalt engem hiába.

Ha meghalok a síromra nefelejcset tegyetek,

hadd mondja el, nem én hanem ők csaltak meg engemet

Kék nefelejcs, kék nefelejcs

virágzik a virágzik a tópartján.

Csokrot kötök, csokrot kötök,

néked abból édes kedves jó anyám.

Mert szeretlek, mint szereted, te, e kedves virágot.

Édesanyám, egy csókodért odaadnám a Világot.

Te vagy nékem az az asszony…

Te vagy nékem az az asszony akitöl a boldogságot kaptam

Mégis te vagy az az asszony akinek én oly' keveset adtam

Te vagy az a fénylő csillag aki mindig fent ragyog az égen,

Aki hogyha eltévedek megmutatja a jó utat nékem

Te vagy aki otthon sírtál én meg közben a világom éltem

Tudtam azt, hogy egy jó szavam elég lesz, hogy megbocsásd a vétkem

Lehajtom most a fejemet, szeretném ha meg is szidnál engem

Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem

Ma este indulunk…

Ma este indulunk a frontra,

Búcsúzni jöttem Kis Kató,

ne félj vigyáznuk mi magunkra,

Velünk az isten, Kis Kató.

Elkisér a csókjaid emléke,

Az élet szép, szeretni jó,

Patyolat fehér ágyacskádba

Gondolj majd néha rám Kató.

Majd ha egykor vége lesz a télnek,

Majd ha egykor elolvad a hó,

Meglátod visszajövök hozzád,

S szeretni foglak Kis Kató.

Ha majd még egyszer elszólitna tőled

Egy új mennyországi behivó,

Akkor se sirj, feledj el engem,

Légy boldog mással Kis Kató.

Száz szál gyertyát

Esik eső sűrű cseppje sötét felhők alatt,

Szomorúan verdesi a ragyás csárdafalat.

Tört ablakon süvít a szél, benn egy csonka lámpa,

Meg-meginog hosszú drótján, füstös már a lángja.

Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe',

A vén csaplárné is alszik ott a kármentőbe'.

Hej! mert olyan jómadarak most már nem is járnak,

Mind elpusztult, régen vége a betyárvilágnak.

Ámde mégis ajtó nyílik, lassan belép rajta.

Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta.

A csaplárné meg nagyot néz, hogy még egyszer hallja:

Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra!

A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja:

Kocsmárosné! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra!

Kiballagok a vasúthoz…

Kiballagok a vasúthoz találkozni véled,

Viszek kéklő nefelejcset,gyöngyvirágot néked.

Jól tudom,hogy elvárhatlak örökkön-örökké,

Az a vonat nem érkezik soha-soha többé.

Elballagok a vasúttól,nincs ott mit keresnem.

Megértettem,nem szabadna ily nagyon szeretnem.

De azsegény megvert szívem mégis kitart végig,

Kinn marad a legutolsó vonatérkezésig.