Smidt István magyarnóta-énekes és amatőr színész Törökbecsén született 1951-ben. Hárman voltak testvérek, ő a legfiatalabb. Bátyja, János, asztalos és ács, Anna nővére tanítónő. Édesapjuk a helyi Polet cserép- és csempegyárban cserépkihordóként és válogatóként dolgozott, ami az egyik legnehezebb munkahelye volt. Smidt István elvégezte a középorvosi szakiskolát, majd elhelyezkedett a helyi egészségházban. A laboratóriumból kijárt a terepre a betegekhez, és begyűjtötte a leleteket. A legtöbben csak Pityunak szólították, sokan ismerték az egészségházból, de azt is tudták róla, hogy magyar nótákat énekel és amatőr színész. Ügyes kezű mester is volt, szerette a fa megmunkálását és a vízvezeték-szereléshez is értett.
Smidt István a Városi világ című dallal lett 1969-ben Magyarkanizsán első díjas az Aranymikrofon versenyen. Ettől kezdve szárnyára kapta a siker. Bársonyos, bariton hangjával belopta magát az emberek szívébe. Pálya- és kortársaival, Györki Istvánnal és Mészáros Dániellel beszélgettem Pityu életútjáról, mert más hírforrás nincs róla. Mindketten törökbecseiek, sokszor énekeltek és muzsikáltak együtt. Györki István két évvel előzte meg Pityut az Aranymikrofon versenyen. Pityunak nagy sikere volt 1970-ben is, amikor az Újvidéki Rádió hangfelvételt készített vele. Ebben az évben 54 énekes jelentkezett, de csak tíznek készült felvétele. Több mint negyven énekszám őrzi a hangját az Újvidéki Rádió lemeztárában.
Ettől kezdve nem kímélte magát. Sokszor lépett fel helyben és vidéken. Rendszeresen meghívták a Magyar Szó törökbecsei élőújságjaira, dolgozott az akkori Petőfi Művelődési Egyesületben, majd az 1990-ben megalakult Jókai ME-ben is. Két nyelven énekelt, a közönség rajongott érte. Műsorán szerepeltek magyar nóták, operettrészletek, vidám jelenetek és szerb nyelvű városi dalok is. Tehetségét megcsillogtatta magyarnóta-estek szervezője és rendezőjeként is. Többek között az ő szervezésében jött létre a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című magyarnóta-est is. Pityu mindenhova elment, ahova hívták. Járt a nagykikindai kaszárnyában, szórakoztatta a katonákat, Koperben és Kumanovón az ifjúsági munkavállaláson, de többször énekelt külföldön is. A Parasztkisasszony című operettel Zsombolyán lépett fel, de nagy sikerrel szerepelt Csongrádon és Mezőtúron is. Versenyen kívül vett részt Torontálvásárhelyen a VIVE rendezvényen, de láthatták a nézők az Újvidéki Tv-ben is. A krónikásnak lehetetlen felsorolni az összes fellépéséit, sikerét.
Mészáros Dániel, aki számos vajdasági zenekar tagja volt, nagyra értékelte Pityu tehetségét. åk a Matador nevű zenekarban kezdték az együttműködésüket. Itt játszott Farkas János (dobok), Kiss Mihály (tenor szaxofon), Hajdú József (basszus gitár), Cseh Zoltán (gitár), Mészáros Dániel (billentyűs hangszerek), Smidt István (ének). Ebben a felállásban mintegy három évig játszottak, Farkas János és Hajdú József már nincsenek az élők között. Amikor ez az összeállítás megszűnt, Smidt István Bogdan Dimitrijević kvintettjével járta a Vajdaságot. Pityu több zenekarral muzsikált számos lakodalomban, társas esten, szilveszterezésen és más alkalommal.
Érdemes külön foglalkozni az egyetlen kiadott hangszalagjával is. 1995 végén vagy 1996 kora tavaszán történt, a közkedvelt énekes ezzel ünnepelte meg munkásságának három évtizedes jubileumát. Erre az alkalomra Törökbecsén összeállt egy zenekar. A hangszalag, amelynek a bemutatója nagy siker volt, Visszatérek én címmel került a közönséghez, az énekest a Homokóra együttes kísérte. Az egész estet betöltő műsort a törökbecsei sportcsarnokban tartották meg, mintegy ezren voltak jelen. A kiadvány elkelt, még Pityunak sem maradt belőle. Talán nem árt felsorolni azt sem, milyen dalokat tartalmazott: 1. Visszatérek én, 2. Beszéljünk őszintén, 3. Szállj madár, szállj!, 4. Az a sárga liliom, 5. Városi világ, 6. Piros pezsgő, 7. Törökbecsei cigányok, 8. Rablás a feledésből, 9. Homokóra.
Smidt Pityu 2006. május 9-én hunyt el. Másnap, a temetése napján, a Magyar Szó rövid hírben hozta halálának hírét. Temetésén az egészségháznak szinte valamennyi dolgozója ott volt. Csak az a szomorú, hogy egyetlen hivatalos törökbecsei intézmény képviselője sem tartotta érdemesnek, hogy pár mondattal elbúcsúzzon a népszerű sláger- és magyarnóta-énekestől, holott az elhunyt önzetlenül dolgozott a néhai Petőfi Körnek, majd az utódjának, a Jókai ME-nek és a városi művelődési háznak is.
Most van halálának az első évfordulója. Sajnos, ez az írás is megkésett egy kicsit, de próbáljuk közösen megmenteni Smidt István nevét a feledéstől. Mi, a barátai, tisztelői, ismerősei azzal a szerény kéréssel fordulunk a Jókai ME vezetőségéhez és a Művelődési Házhoz, hogy teremtsenek tradíciót: legyen minden évben az arra legalkalmasabb időben magyarnóta- és slágeremlékest Smidt István tiszteletére. Legalább ennyit megtehetünk, és hisszük, hogy énekes- és zenésztársai szívesen tennének eleget a felkérésnek. Így minden évben lenne egy szép rendezvény, mely példaértékű lehetne nekünk és másoknak is. Örökítsük meg közösen az utókornak Smidt István nevét!

SZEKERES ISTVÁN Gellért | 2007.5.16 | LXII. évfolyam 20. szám

forrás:http://hetnap.rs/cikk/Magyarnota-est-Smidt-Istvan-emlekere-3672.html