— A műfaji sokszínűség lenne a jövője a cigányzenekaroknak? 
— A cigány zenészeknek jó fülük van minden stílushoz, többek között a dzsesszformációk is tele vannak roma zenészekkel, de a könnyűzenében is számos példát lehetne felsorolni. Mindezzel együtt a hagyományos cigánymuzsikát nem szabadna elhanyagolni. Mi legalábbis erre törekszünk: a cigányzenének szeretnénk visszaszerezni a régi becsületét, a megbecsülését. Noha épp nem a roma zenészek „játszották el” azt. Kiszorultunk a hazai zenei palettáról: cigányzenéket, vagy cigányzenekarral kísért nótákat, népdalokat nem játszanak a rádiók és a tévék sem. A legnagyobb problémát mégiscsak az jelentette, amikortól, s ennek már néhány évtizede, hogy kiszorultunk az éttermekből, a nívósabb vendéglátóhelyekről. Régen, cigány zenészek nélkül nem is mondták egy szórakozóhelyre, hogy színvonalas.

— Hová tűntek a cigányzenekarok? 
— Külföldön még ma is rendkívüli sikere van a muzsikánknak. Óceánjárókon, vagy Hollandiában, Olaszországban és számos már országban szívesen hallgatnak bennünket, azonban a legtöbb zenész itthon, Magyarországon szeretne játszani. Itt és ebből szeretne megélni. Ez számunkra tisztességes munka, s mások kedvére tennénk is böcsülettel, csak lenne rá lehetőség... De kevés van. Mi például Olaszországban is jártunk, ahol sokszor több elismerést kaptunk, mint idehaza. Mégis visszajöttünk, mert visszahúzott a szívünk.

— Úgy tudom, önök régi zenészdinasztia leszármazottai. 
— Apám és nagyapám is a vendéglátásból élt, s mikor megszületett Ernő fiam, a mi szokásunk szerint már a kórházban a kezébe adtam a hegedűvonót. A fiamat ötéves kora óta tanítom és taníttatom. Tanára volt többek között Rácz Gyula, Boros Lajos, Berki László, Tabányi Mihály és ifj. Járóka Sándor is. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ifj. Mága Ernő a népszerű Rajkózenekarban játszott. Ahogy bekerült a Rajkóba, két hónap múlva már vitték is Japánba fellépni. A fiam bejárta az egész világot, mégis, ő is itthon szeretne zenélni.

— Egy valamirevaló zenésznek nem okoz gondot egy, az általa propagált stílustól eltérő műfajban is maradandót produkálni — reagált a gratulációkra a zenekarvezető. — Nekünk nem újdonság latint játszani, míg hallhatóan Totyának sem nótamuzsikára pengtetni. Kata pedig mindkét műfajt előszeretettel énekli, így számára sem volt megerőltető egy jó kis „összehangolatlan” örömzene.

— A műfaji sokszínűség lenne a jövője a cigányzenekaroknak? 
— A cigány zenészeknek jó fülük van minden stílushoz, többek között a dzsesszformációk is tele vannak roma zenészekkel, de a könnyűzenében is számos példát lehetne felsorolni. Mindezzel együtt a hagyományos cigánymuzsikát nem szabadna elhanyagolni. Mi legalábbis erre törekszünk: a cigányzenének szeretnénk visszaszerezni a régi becsületét, a megbecsülését. Noha épp nem a roma zenészek „játszották el” azt. Kiszorultunk a hazai zenei palettáról: cigányzenéket, vagy cigányzenekarral kísért nótákat, népdalokat nem játszanak a rádiók és a tévék sem. A legnagyobb problémát mégiscsak az jelentette, amikortól, s ennek már néhány évtizede, hogy kiszorultunk az éttermekből, a nívósabb vendéglátóhelyekről. Régen, cigány zenészek nélkül nem is mondták egy szórakozóhelyre, hogy színvonalas.

— Hová tűntek a cigányzenekarok? 
— Külföldön még ma is rendkívüli sikere van a muzsikánknak. Óceánjárókon, vagy Hollandiában, Olaszországban és számos már országban szívesen hallgatnak bennünket, azonban a legtöbb zenész itthon, Magyarországon szeretne játszani. Itt és ebből szeretne megélni. Ez számunkra tisztességes munka, s mások kedvére tennénk is böcsülettel, csak lenne rá lehetőség... De kevés van. Mi például Olaszországban is jártunk, ahol sokszor több elismerést kaptunk, mint idehaza. Mégis visszajöttünk, mert visszahúzott a szívünk.

— Úgy tudom, önök régi zenészdinasztia leszármazottai. 
— Apám és nagyapám is a vendéglátásból élt, s mikor megszületett Ernő fiam, a mi szokásunk szerint már a kórházban a kezébe adtam a hegedűvonót. A fiamat ötéves kora óta tanítom és taníttatom. Tanára volt többek között Rácz Gyula, Boros Lajos, Berki László, Tabányi Mihály és ifj. Járóka Sándor is. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ifj. Mága Ernő a népszerű Rajkózenekarban játszott. Ahogy bekerült a Rajkóba, két hónap múlva már vitték is Japánba fellépni. A fiam bejárta az egész világot, mégis, ő is itthon szeretne zenélni.

http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kultura/magaek-visszaallitanak-a-ciganyzene-becsuletet-306492