Cikkgyűjtemény Madaras Gáborról 

 

 

 

2008. augusztus 27., szerda

Madaras Gábor - Nótáskedvű volt az apám LP 1959 / Madaras Gábor gyüjtemény ,+ bónusz album / Digital cleaning and remastered

Madaras Gabor - 01 - Hiába sut A vilagra - Ugy szoknek az evekMadaras Gabor - 02 - Notaskedvu volt az apam - Szeretem a kertetMadaras Gabor - 03 - Edesanyam edesanyam - Az a szokas jarjaMadaras Gabor - 04 - Nyarad partjan - Ne abrandozz orgonarol
---------------------------------------

Madaras Gbor - Legszebb Dalaiból
Nem javított verzió!--------------------01-Ha visszatekintek elszállt éveimre02-Ahogy en szeretlek03-Amikor fénylő két szemedbe04-Asszony lesz a lányból05-Az én jó apámnál06-Az hol én elmegyek07-Barackfa virága08-Édes tündérmese09-Édesanyám is volt nékem10-Eltörött a hegedűm11-Eresz alatt fecskefészek12-Gyere Bodri kutyám13-Gyere velem akáclombos14-Nótaskedvű volt az apám15-Őszirózsa16-Száz szál piros rózsát17-Valamikor fehér rózsa18-Valamikor neked vittem19-Valamikor ugy szerettem20-Vallomásra küldöm21-Van egy ház a Küküllőnél22-Világéletemben daloskedvű23-Nem zörög a haraszt

Ez az LP, 1959-ben került a napvilagra Marosvasarhelyen / Tirgu Mures / . Madaras Gábor egy nagyszerű és kiváló magyarnóta énekes volt. Ezen a lemezen egy kezdetleges sztereó felvétel került rögzitésre amit sok munkaval, de szerencsésen helyre lehetett allitani. A masodik részben egy válogatás albumot szedtem össze az ő felvételeiből..............IME!!!!!!

 

Bakó Zoltán

 A nagyiklódi születésű, de élete jó részét Kibéden töltő népdal- és nótaénekes szobrát Deák Árpád marosvásárhelyi, jelenleg Nagyváradon élő művész készítette el. Amint az egykori énekes lányától, a Madaras Gábor Egyesület elnökétől, Keresztesi Zsuzsannától megtudtuk, a köztéri alkotást a vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődő istentisztelet után leplezik le, a kibédi református templom közelében levő parkban. Az elhunyta után is közkedveltségnek örvendő énekes most lenne 90 éves.

A szobor leleplezése után ünnepi műsort mutat be Balázs Éva színművész, Marton Irén és Gáll Ferenc énekesek, valamint a marosvásárhelyi Vár­templom Musica Humana női kamarakórusa Csíky Csaba karnagy vezényletével. Madaras Gáborról lánya, valamint a község polgármestere, Dósa Sándor és a marosvásárhelyi rádióstúdió zenei szerkesztője, Kacsó Ildikó emlékezik meg az ünnepségen.

 

Madaras Gábor (Nagyiklód, 1918. augusztus 22. – Marosvásárhely, 1980. szeptember 18.) népdalénekes, jogász, zenetanár.

Szülei a Kis-Küküllő mentéről, Kibédről származtak. Apja Madaras Elek csendőr, édesanyja özv. Szilveszterné Szabó Sára háztartésbeli. Nagyobbik fivére, György református papként szolgált, öccse, Elek pedig a második világháborúban önkéntesként hunyt el a fronton.

Madaras Gábor a Kolozsvárhoz közeli Nagyiklódon született. Édesapja itt teljesítette szolgálatát, néhány hónappal Gábor születése után, decemberben a család az alföldi Jászapátira költözött, ahol apja körzeti csendőrfőnökként tevékenykedett. Szülei révén már itt megismerkedett a kibédi népművészet kincseivel: a népdalok és a népmesék mély nyomot hagytak benne, és ezek vezették későbbi pályája, a népdaléneklés felé. Gyakran hazalátogatott a család Kibédre, és minden látogatás egyre jobban „megfertőzte” Gábort.

A színházban tût leejteni nem lehetett. Hisz a rádió "bónusza" azokat az embereket is odacsalja, akik nem engedhetik meg maguknak a rendszeres színházlátogatást. Mindjárt az elején virággal, elismerô oklevéllel és Tompa Dezsô keramikus mester egy-egy szép tányérjával köszönte meg a közönség szolgálatában kifejtett tevékenységét három jeles személynek Borbély Melinda aligazgató: Muszka Sándor zenekarvezetô prímásnak (aki máig vallja, hogy a rádiónak saját népi zenekarra van szüksége, mert csak így marad meg a népdal és a nóta), Cseh Judit énekesnek (több mint 300 hangfelvételét ôrzi a hangszalagtár), valamint Kacsó Tibor hangmesternek, aki kis csapatával a felvételek mûszaki feltételeit biztosítja hosszú évek óta.

Kacsó Ildikó, a népzenei mûsor szerkesztôje egykori felvételrôl idézte két nagy eltávozott, Balogh Dénes és Szélyes Sándor emlékezését Madaras Gáborra.

A mûsort született rátermettséggel vezette a sármos Buta Árpád Attila, aki jó pár éve a közönség rajongva szeretett kedvence. Ô és Cseh Judit értenek igazán az "interaktív" nótázáshoz, olyan szépen megénekeltették a hálás közönséget, hogy öröm volt filmezni. Szilágyi Sándor Balogh Dénes-i alakja, erôs orgánuma töltötte be elsônek a termet, majd a temperamentumát fékezni alig akaró Kós Éva következett színes dalcsokrával. Idén gondosabban válogatták a repertoárt, megszerkesztettség szempontjából ez a hatodik emlékest a legsikerültebb. Szünet után a tehetséges ifjú Rácz Béla cimbalomjátékában gyönyörködhettünk, majd Buta Attila bûvölt el veretesen szép hangjával, kimûvelt dikciójával. Zsombori Róbert egyik Madaras- estet sem hagyta ki, ô maradt leginkább hû a nagy elôd ars poeticájához, számos dalát fölvette mûsorába, de persze nem utánozza a Mestert, legfeljebb akkor hoz be némi Madaras Gábor-i zamatot, amikor érzékeltetni kívánja, hogy a dal fölött az Ô szelleme lebeg. Kettôse Kós Évával játékossággal, dramatikus színezékkel gazdagította a produkciót.

A mûsor fénypontja ezúttal is Cseh Judit fellépése volt. Az örökvidám örökmozgó, az erdélyi magyar nóta nagyasszonyának is becézett énekes egy madár szabadságával dalolt, fittyet hányva az éveknek. Energiája, életakarása még jó pár nemzedékre elegendô, és igen, nemcsak nótát énekelünk Vele, hanem mindannyiszor népdalokat és természetesen – Petôfit. Népdal és nóta, vers és mûdal a foklorizációnak és a daléneklés sokszínûségének köszönhetôen mára egyértelmûen része kultúránknak.

Ezúttal is Jakab Attila, a virtuóz prímássá érett muzsikus vezette a zenekart, amely vezetôjének minden arcrezdülését ismeri. Cimbalmozott Rácz Béla, a csellót Seres Attila, a brácsát Vidám Gyula, a nagybôgôt ifj. Gondos Tibor kezelte, klarinétozott Gyárfás Róbert.

A színpadról valaki némán figyelte az elôadást. A tárogató-hangú ember kinagyított fotója nézett "bárány- szemet" velünk. Mindvégig az járt az eszemben, hogy mikor festi már meg egy jó nevû mûvész az Ô portréját is? Hogy legalább másfél méteres magasságban láthassuk évente egyszer a nagyszínpadon? Nem mintha kételkednék örök jelenlétében – de ha elkészítenôk a XX. század Erdélyének legismertebb, legnépszerûbb, legtisztább szívû embereinek lajstromát, Madaras Gábor "befutó" helyre kerülne a listán. Az pedig, ahogy a hatalom igyekezett ôt a mélyre nyomni, ahogy a periférián kipányvázva tartották, és népszerûségét is propagandájuk szolgálatába igyekeztek állítani, már- már magyarságunk mártírjává avatja ôt.

Nem árt, ha ezek fényében is becsüljük Madaras Gábor örökségét.

Forrás:http://www.hhrf.org/nepujsag/07okt/7nu1019t.htm