Marosvásárhely nótás város volt, írták a krónikások. Az elsô feljegyzést a zenészeirôl egy 1885-ös iratban találjuk, mely arról értesít, hogy amikor a Vártemplom tornyának a gömbjét megújították, Bámbó Albert prímhegedûs és zenekara muzsikált. A zenekar névsora mellett két nóta kottáját és az akkor muzsikált mûsor repertoárját is a gömbbe helyezték, hogy értse a maradék, milyen híres zenészei voltak városunknak. A mai nótaesten Gyárfás József és népi zenekara muzsikál. Reméljük, majd a Marosvásárhelyi Rádió aranyszalagtárában lesz annyira érdekes e mûsor felvétele több száz év után, mint amennyire nekünk volt meglepetés a marosvásárhelyi Vártemplom gömbjének krónikája. (Buta Árpád Attila konferáló szövegébôl)

Nyolcadszorra szólt a nóta Madaras Gábor emlékére szeptember 2-án, a marosvásárhelyi Közmûvelôdési Palota nagytermében. A közönséget Kacsó Ildikó, a Marosvásárhelyi Rádió Szól a nóta címû vasárnapi mûsorának szerkesztôje köszöntötte, aki férjével, a hangtechnikus Kacsó Tiborral és fiukkal, ifjabb Kacsó Tibor mérnökkel szerencsés triászként évente szervezi szorgosan az ôsz elsô nép- és mûdalos eseményét, amelynek úgyszólván nem is kell közönséget toborozni, mert – mint azt az idei telt ház is bizonyítja – megmaradt, sôt nôtt az elvárás a szórakozás e fajtája iránt; a rádió több száz zenei felvételének bejátszását a kívánságmûsorokban egyre többen igénylik.

A gazdasági recesszió ellenére idén is jelentkeztek támogatók, az Izorep, az Ecoplast, az Optica Optofarm, a Leo vendéglô, a Laci csárda, a Fábián Gyöngyi vezette dekorációs virágüzlet. Negyedik éve a rádió hivatalosan is kinyilvánítja köszönetét azoknak, akik támogatják törekvéseit a magyar nóta megôrzésében és terjesztésében. Ez idáig sorrendben Nagy József nótás színmûvész, Bordi Aranka énekesnô, Borbély Zoltán rádiós zenei szerkesztô, Muszka Sándor prímás, Cseh Judit énekesnô, Kacsó Tibor hangmester, Jakab Attila prímás, Koós Éva énekesnô, Bölöni Domokos újságíró vehette át a köszönô oklevelet és a vele járó emléktárgyat, Tompa Dezsô iparmûvész díszes festett tányérját. A vásárhelyi muzsikusok közül a híresebb zenészek egykoron alapító tagokként vehettek részt a megalakulásának 60. évfordulójához jutott marosvásárhelyi Filharmónia zenekarában. – Gondolatban még ott ül a hegedûsök között – hallottuk Kacsó Ildikótól – Rózsa Béla, Rózsa Ernô, Hudi István, Salamon Kálmán, vagy a Bámbó és a Seres család egyik-másik tagja. Felmegyünk a tükörterembe, és elképzeljük, milyen is lehetett az a fôúri fogadás, amelyen Salamon Kálmán muzsikált, és a felejthetetlen élményt levélben méltatta József fôherceg. A muzsikusnemzedékek nem haltak mind ki, ma is apáról fiúra hagyományozódik a tudás. Nemrég ilyen marosvásárhelyi zenészcsaládból származó apa és fia volt a Szól a nóta meghívottja. A beszélgetés végén az apa elmondta: nem élt hiába, hiszen mûvészetét a fia viszi tovább. Ifjabb Rácz Béla ezúttal is ízelítôt nyújtott nem mindennapi tudásából. Borbély Melinda, a radió magyar tagozatának vezetôje elsôként id. Rácz Béla cimbalommûvésznek nyújtotta át az oklevelet és a dísztárgyat, majd Zsombori Róbert, Szovátán élô énekes, harmadiknak a kibédi Madaras Gábor-emlékház szorgalmazója és életre hívója, aki "kaput nyitott, zászlót bontott, kopjafát avatott Kibéden, az ottani elsô Madaras Gábor-emléknapokon" – Borbély Emma mérnök asszony részesült az elismerésben.

A Gyárfás József vezette zenekar bevezetôjét követôen a közönség kedvence, Buta Árpád Attila konferált. A fiatal tanár nem tétlenkedett a nyáron – doktori disszertációján dolgozik, amelynek tárgya: Énekes színészek, színész énekesek.

Minden dalost visszatapsolt a hálás közönség. Szerre aratott sikert az elôadói rutinját nagylelkûen felcsillantó Szilágyi Sándor; a most bemutatkozó, igen temperamentumosnak ígérkezô Miklós Szilvia (külön említést érdemel kettejüknek a Madaras-korszak hasonló repertóriumát idézô népdalpárosa); a két év "kimaradás" után visszatérô, nosztalgiát ébresztô Szekeres Vigh Ágnes; a pályája csúcsán ragyogó Koós Éva, aki tavaly augusztusban vehette át a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium elismerô oklevelét az erdélyi és hazai magyarnóta-kultúra ápolásáért; a népdal és a mûdal világában egyaránt elegánsan mozgó, pazar orgánumú Buta Árpád Attila, akit rajongó hallgatósága semmiképp sem akart leengedni a színpadról; a Nyárád és a Küküllôk világát idézô, a Madaras Gábor örökségét és nótakincsét híven ôrzô és virtusos alkotókedvvel életben tartó Zsombori Róbert; végül a magyar nóta erdélyi nagyasszonya, az örökifjú és elragadóan életvidám Cseh Judit, aki remekbe szabott dalcsokra után rövid "keresgélés" után méltó "párra" lelt Buta Árpád személyében: játékos, könnyes-mosolyos kettôsük méltó koronája volt az eddig legsikeresebbnek bizonyuló Madaras-emlékestnek.