Ha az év eleje, akkor Serke, míg az év végén Simonyi nem hiányozhat a magyar nóta kedvelőinek a naptárából. Serkében szombaton már negyedik alkalommal randevúztak a magyar nóta szerelmesei, amelyre a környék énekesei mellett érkeztek a Csallóközből, az anyaországból, de Erdélyből is.

Amíg Simonyiban a nótaénekesek versenye zajlik, addig Serkében békésen megfér egymás mellett amatőr és profi énekes, az is, aki csak szabadidejében, hobbiból énekel, s az is, aki erre tette fel az életét. Az énekeseket ezúttal is Trifonti Iván és népi zenekara (Ökrös Zoltán – cimbalom, Jónás Gábor – brácsa, Cibula Géza – nagybőgő, Horváth Roland – klarinét) kísérte, aki ugyanolyan alázattal húzta minden fellépő énekesnek. Nem volt könnyű dolguk, hiszen alig volt dal, amely ismétlődött volna, s bizony akadt közöttük jó pár, amely nem szerepelt még a repertoárján.

Bár az idén is szép számmal akadtak támogatók (közel hatvanat számoltunk meg a falon kifüggesztett listán), s nézőkből sem volt hiány, Lichtmannegger Tibor főszervező szerint a rendezvény sikere a sokéves barátságokon múlik. „Annak idején Simonyiban indult el a nótaénekesi pályám” – meséli Lichtmannegger, aki az évek során számos meghívást kapott a tágabb régió rendezvényeire, de Magyarország számos településére, sőt Erdélybe is számos alkalommal is eljutott már.

Az idei, mintegy három órás nótaestet három részre tagolták, s a magyar nóták mellett a közönség ízelítőt kaphatott az operett műfajából is a migléci Szitás Ida jóvoltából, míg Szabó Éva Kóka Rozália pikáns meséjét adta elő, de fellépett a lukanényei citerazenekar és a hazai színeket képviselő Szaniszló Kincső és Antal Márk, akik bodrogközi táncokat adtak elő.

Az estet természetesen maga a házigazda, Lichtmannegger Tibor fellépése zárta, de a sok-sok fellépő közül emeljünk ki párat, akik megsimogatták a közönség lelkét, s akiket „vissza! vissza!” felkiáltással nógattak folytatásra, így Pál György egri főszakácsot, az alistáli Lőrincz Rolandot, aki egész életét a magyar nótára tette fel, Szitás Idát, aki a Nótasztár döntőjéig is eljutott, s akinek az előadásában Kálmán Imre örökzöldje is vastapsra ragadtatta a közönséget, Csókás Bertalant, aki ifj. Szőllősy Sándor zenekarával őrzi a magyar nóta hírnevét, míg a régió nótaénekesei közül a détéri Csank Tímea vagy az óbásti Bozó Ágnes szerzett felejthetetlen pillanatokat.

Az utóbbi években sokat cikkeztek arról, hogy válságban van a magyar nóta, s egyre fogyatkoznak annak előadói. A serkei Nótás Találkozó már negyedik alkalommal cáfolt rá a vészmadarakra, bizonyítván, hogy ahol akarat és fanatizmus van, ott teli torokból zeng a magyar nóta, megerősítve Kodály híres gondolatát, hogy az ének szebbé teszi az életet, az énekes meg mások életét!