Cigánymuzsikusokat ma már legfeljebb a turistákra építő vendéglátóhelyeken alkalmaznak
Népszabadság - Móricz Simon – A cigányzene iránti igény ma már szinte csak abból adódik, hogy létezik némi idegenforgalom – mondja Lugosi Tibor nívódíjas klarinét- és tárogatós előadóművész, a Lugosi Salon & Gypsy Band vezetője, aki szerint a cigányzene helyzete ma „kilátástalan”. Véleménye szerint az éttermi cigányzene iránti kereslet megcsappanásának oka összetett: egyrészt felnőtt a vendéglátósoknak legalább két olyan generációja, amelyek nem találkoztak a hagyományos cigányzenével, így – érthetően – elzárkóznak attól, hogy az éttermében cigányzene szóljon. Másrészt anyagi okok is vannak: egy minimum öttagú cigányzenekar alkalmazásának költségeit egy étterem aligha tudja kitermelni. – A cigányzene nemzeti kincs, ám ma már külföldön jobban ismerik a muzsikánkat, mint itthon – teszi hozzá Lugosi Tibor. Ennek ellenére úgy véli: a külföldi munkavállalás, a hajókon vagy szalonzenekarokban zenélés csak kényszermegoldás a fiatalok számára, akik a tanulás és a családalapítás után itthon szeretnének boldogulni.

Fehér Ödön tápiószelei származású cimbalmos is nehéz helyzetről számol be. Ő többek között Jászberényben dolgozott: tizenkét éven át cimbalmozott egy vendéglőben, most pedig fia csárdájában játszik, zenekarával együtt. Bár őt sokszor hívják zenélni, így is arról panaszkodik, kevés a munka, a fiatalok külföldre mennek.

– Egyre kevesebb helyen játszanak cigányzenét. Régen Budapesten a Nagykörúton, a Margit hídtól a Petőfi hídig 67, élő zenét játszó étterem volt. A cigányzene nemzeti kincsünk, mégis sok zenész arra kényszerül, hogy portásként dolgozzon, mert nem kap munkát – mondja Szirmai Péter, a szórakoztatózenészi működéshez korábban kötelező, ám két évvel ezelőtt egy rendelettel eltörölt vizsgát évtizedekig szervező Országos Szórakoztatózenei Központ igazgatója. Mára átalakult az éttermi kultúra, a kisvendéglőkben cigányzene helyett legtöbbször rádió szól, és leginkább a turisták által kedvelt, magyar konyhát kínáló éttermekre jellemző, hogy a vacsora mellé prímás húzza.

– A 133 éve működő budapesti Kárpátia étteremben mindig volt cigányzene, hozzátartozik a magyaros vendéglátáshoz, és nagyon kedvelt mind a turisták, mind a magyar vendégek körében – mondja az étterem munkatársa, Gráfi Szabolcs. Szerinte a Kárpátia egyik fontos vonzereje a cigányzene, minden este hattól tízig játszik a zenekar, Sárközi Lajos vezetésével. A szintén budapesti Kéhli vendéglőbe pedig kifejezetten a cigányzene miatt érkeznek a vendégek a tulajdonos szerint.

– A konyha után a második legfontosabb vendégcsalogatónk a cigányzene, sokan azért keresik fel éttermünket,mert itt hallhatnak cigánymuzsikát – mondja az étterem vezetője, Cecei Gergely. Elsősorban magyar vendégek érkeznek, de sokan hozzák ide külföldi ismerőseiket, esetleg üzleti partnereiket is. Az étterem négy zenészt foglalkoztat alkalmazottként. Az élő cigányzenének jelentős költségvonzata van. Nemcsak a munkabér és az ahhoz kapcsolódó járulékok az igazán fájdalmas összegek, hanem a Szerzői Jogvédő Irodának kifizetendő jogdíjak. – Negyedévente 200 ezer forintot fizetünk, ez egy évben közel 800 ezer forintot jelent –teszi hozzá.

– Ezt nem mindenki tudja kitermelni a rántott szeletből, sok vendéglős panaszkodik emiatt. Talán ez az egyik oka annak, hogy egyre kevesebb helyen lehet cigányzenét hallani – véli Cecei Gergely.

A magas költségekre, a negyedévente befi zetendő 150 ezer forintos jogdíjra panaszkodik Sallai Ferenc, a négy zenészt foglalkoztató, hetedik kerületi Kulacs étterem vezetője is. Seress Rezső híres dalszerző egykori kedvenc vendéglőjében a harmincas évek óta szól a cigányzene, amely ma már inkább a külföldi vendégek körében számít népszerűbbnek. –A magyar vendégek közül pedig elsősorban az idősebbek jönnek – teszi hozzá Sallai Ferenc. Négyfős cigányzenekart foglalkoztat a badacsonyi Kisfaludy-ház, melynek vezetője szerint a cigányzene egy pluszszolgáltatás, így nem az a fő kérdés, behozza-e az árát, vagy sem. –Még ha nem hozza vissza az árát, akkor is megéri, hiszen a vendégek kaptak egy pluszszolgáltatást. Ez ugyanolyan, mint hogy rámosolygok-e a vendégre, vagy sem; nem mindig az anyagi vonzatot kell figyelembe venni – mondja kérdésünkre Kuzma László.

Az éttermek sokallják a szerzői jogdíjakat, még úgy is, hogy az alkalmazott zenészek után kedvezmények járnak. – Az élő zene szerzői jogdíja nagyjából az ötödével drágább, mint a gépzenéé, de ha alkalmazott zenészek vannak, a kedvezmények miatt az élő zene szerzői jogdíja mégis alacsonyabb – mondta kérdésünkre Tóth Péter Benjamin, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület stratégiai és kommunikációs igazgatója. Ha az étterem legalább két zenészt folyamatosan alkalmaz, plusz húszszázalékos jogdíjat kell hozzátenni a közlemény számaihoz, ha négy folyamatosan alkalmazott zenész van, akkor öt százalékot kell fizetni. Emellett további húszszázalékos kedvezményt adnak azon éttermeknek, melyek megfelelően szolgáltatnak adatot az elhangzott zeneművekről – ez ugyanis a pontos jogdíjfizetést segíti. A vendéglátóhelyeknek előzetesen be kell jelenteniük a zenefelhasználást, negyedévente kell fizetniük, és az élőben elhangzott zeneszámokról pontosan adatot kell szolgáltatniuk. Azt külön nem tartják nyilván, hogy cigányzene vagy más élő zene van, de országos szinten az Artisjus a nyári időszakban átlagosan 565 étteremnek számláz háttérélőzene-felhasználás után jogdíjat.

A harmincas-negyvenes években virágzó, cigányzenét kínáló éttermek nem az utóbbi pár évben fogyatkoztak meg, a folyamat legalább húsz éve kezdődött. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa tanulmányában azt írja: napjainkra lényegében megszűnt az éttermi zenélés mint megélhetési forma, ám megjelentek a cigányzenészek a komolyzene és a könnyűzene területén. A fiatal cigányzenészek generációjának is próbál „útmutatást adni” például a Budapest Bár formáció.

A népszerű zenekar vezetője, Farkas Róbert egyetlen napot zenélt étteremben, majd többek között a 100 Tagú Cigányzenekarban játszott. 2007-ben pedig, a Zeneakadémián megismert társaival létrehozta a kávéházi cigányzenei dallamokat modern köntösbe öltöztető zenekart, melyben cigányzenészek mellett ismert popzenészek, énekesek szerepelnek. A cél a zenei hagyományok ápolása és a fiatalok megnyerése volt. – Ha kikopnak a fiatalok, akkor csak a nosztalgia marad, és mi ezt nem szerettük volna. Fontos, hogy megtaláljuk, hogyan működhet ma a cigányzene, amely véleményem szerint nem igazán újult meg, és kicsit meg is sínylette ezt. Hiányzik a friss lendület – véli Farkas Róbert. A zenekar vezetője is egyetért azzal, manapság nagyon nehéz a cigányzenészek dolga, így sokan külföldön próbálnak szerencsét. Mint mondja: sok zenész vállal munkát külföldi zenekarokban, szimfonikus és szalonzenekarokban is. –A különböző turistahajókon pedig háromszor, négyszer többet lehet keresni, mint itthon. Kevés a cigányzenét játszó étterem is, ennek többek között az is lehet az oka, hogy a vendéglátósok spórolni próbálnak, és ezt az élő zenén teszik – mondja Farkas Róbert.

– Van jövője a cigányzenének, csak a mai fiatalság ízlésére hangolva kell előadni. Úgy kell fűszerezni, mint egy finom ételt – mondja Váradi Róbert, a cigány dallamokat dzsesszel, poppal és szvinggel vegyítő Váradi Roma Café énekese.

Váradi Róbert testvérével két évet Torontóban játszott egy magyar étteremben, majd miután hazajöttek, itthon is vendéglátóhelyeken zenéltek. Az egyik zenei kiadó munkatársa is egy étteremben figyelt fel rájuk. Azóta koncertzenekarként működnek, több lemezük is megjelent. – A vendéglátózásnak ma már vége. Mikor én fiatalabb voltam, akkor még mindenütt élő zene szólt, cigányzene vagy tánczene. Mára ez teljesen megváltozott. Mi is pódiumzenészek lettünk, ám a vendéglátózás így is a legjobb iskola egy zenész számára – teszi hozzá.