Forrás:http://zenetortenet.extra.hu/a_xx_szazad_zenei_torekvesei.html

Kodály Zoltán

Kodály Zoltán

(1882-1967)

 

A 20. századi magyar zene meghatározó egyénisége. Életcélja volt, hogy hazájában mindenkihez eljusson a letisztult ősi népművészet, és hogy Európa is megismerhesse nemzeti kultúránk valódi értékeit. Az általa meghirdetett jelszó, "A zene mindenkié" valóságos nemzeti programmá vált, és meghatározóan formálta a népművelés és az iskolarendszer felépítését.

1882. december 16-án született Kecskeméten. Szülei maguk is műkedvelő muzsikusok voltak, az édesapa hegedült, az édesanya zongorázott, énekelt. Ez a családi környezet keltette fel már kisgyermek korában zene iránti vonzódását.

 

 

Az édesapját mint vasúti tisztviselőt 1884-ben Kecskemétről Galántára, 1892-ben pedig Nagyszombatra helyezték. Így gyermekéveit Galántán töltötte, középiskolai tanulmányait pedig nagyszombaton végezte. Önerőből tanult zongorázni, hegedülni, brácsázni, gordonkázni. Játszott a gimnáziumi zenekarban, és énekelt a templomi kórusban is. 18 éves korában Budapestre került, s pályát választott. Szülei jogásznak szánták, végül mégis a Tudományegyetem bölcsészkara mellett döntött, de még ugyanabban az évben beiratkozott a Zeneakadémia zeneszerzési szakára is. 1905-ben megkapta magyar-német szakos tanári diplomáját, s 1906-ban Bölcsészdoktori címet szerzett "A magyar népdal strófaszerkezete" című munkájával. 25 évesen elfoglalta tanári pozícióját a Zeneakadémián, s így már ekkor hatalmas tudásanyaggal és tapasztalattal rendelkezett, melynek birtokában Bartókkal közösen kidolgozták zenepolitikai és nemzetnevelő programjukat. Bartók és Kodály művészi tevékenységét bár azonos célok vezérelték, alkotói érdeklődésük lényegében megegyezett, zenéjük, életművük jellege mégis merőben más természetű. Ennek okát főként egyéniségük különbözőségében kereshetjük. A két művészt összehasonlítva: Bartók elsősorban hangszeres mester, míg Kodály vokális érdeklődésű zeneszerző. Amíg Bartók művészete többféle kelet-európai népi elemből táplálkozik, Kodály csak a magyar népdalból merít. Bartók szüntelenül kísérletező, merész, újító forradalmára századunk zenéjének, Kodály viszont kiegyensúlyozottabb, összefoglalóbb hajlamú művész.

Kodály életművének gyökerei két ágon futnak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutatásai

1. egyik ágon visszanyúlnak Debussy, a bécsi klasszikusok, Bach, Monteverdi, Palestrina stílusán keresztül a gregoriánumig.
2. másik ágon a 19. századi verbunkos muzsikán, a 18. századi kollégiumi zenén, a 16. századi históriás éneken át az ősi magyar népdalig.

   Azok az alkotók, akiket a zenetörténet mint nagy összefoglalókat tart számon, rendszerint egyetlen korszaknak - többnyire fellépésüket megelőző egy-két évtizednek - eredményeit egyesítették művészetükben. Kodály ezzel szemben két különböző zenei vonal legjobb hagyományait forrasztja egységbe. Az említett hatások azonban nem mereven egymástól elkülönülve érvényesülnek zenéjében, hanem nagyon is

   keveredve. 1910 ismét egy jelentős dátum az életében. Feleségül vette Sándor Emmát, aki hűséges, méltó társa volt, s akivel boldog házasságban élt 49 évig, felesége haláláig. A következő évek komoly megpróbáltatást jelentettek a számára emberileg és művészileg egyaránt. Az 1920-as években már számos művét játszották itthon és külföldön, a hazai kritika azonban nem hozsannázott. Voltak, akik még népművelő munkáját is gátolták, a Zeneakadémián is meghurcolták, sőt még magyartalansággal is vádolták. megpróbálták szembeállítani igaz barátjával, Bartókkal is, munkáját midenáron lehetetlenné akarták tenni. Csak néhány barátja, tanítványa, egy-egy messzebbre látó kritikus és felesége - mint hűséges társ és művészetének ösztönzője - álltak mellette. A megaláztatások, a megpróbáltatások közepette Kodály hite töretlen maradt. Semmit sem engedett elveiből, kiállt azok mellett, akiket üldöztek, és nem bókolt azoknak, akiknek a jólét érdekében akkor bókolni kellett volna. Mint zeneszerző, sokáig hallgatott. Nem volt kinek írnia, és energiáit fölemésztették a küzdelmek.

Első hatalmas sikerét 1923-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára írt művével, a Psalmus Hungaricussal aratta. 1926-ban a Háry Jánossal újabb világsikert aratott, s e műve által a magyar népdal már nemcsak az iskolákban, hanem a színházakban és a hangversenytermekben is helyet kapott. A Magyar Királyi Operaház színpadán először szólalhattak meg a magyar nép dalai. A korabeli zenei ízlés hívei, főleg az akkor divatos Wagner-zene kedvelői legalább úgy szégyellték a Kodály gyűjtötte paraszti népdalokat, mint a gazdaggá lett ember a fejkendős rokonságát. A hivatalos kritika meg egyszerűen forradalomnak tartotta. Valóban az is volt ez a javából! Hiszen ahogy Háry János a császárnak üzent a népdallal, az félreérthetetlenül az elnyomóknak szólt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kodály Zoltán 1967. március 6-án halt meg. halálával mind a magyar mind az egyetemes zenekultúrát pótolhatatlan veszteség érte. Hozzátartozók, jó barátok és tisztelők sokasága kísérte el utolsó útjára a Farkasréti temetőbe az európai hírű zeneszerzőt, a minden művében és tettében lelkes pedagógust, az elkötelezett magyar hazafit. Sírjánál a nemzet nevében Szabolcsi Bence búcsúzott tőle.

 

"Pünkösdölő"

 

 

A gyermekek világa már régóta foglalkoztatta a zeneszerzők alkotóképzeletét (pl. Schumann: "Gyermekkuckó"). Ezek a művek azonban inkább a gyermekről szólnak, mint a gyermeknek, mivel technikai nehézségei is akadályozzák, hogy ezeket a dalokat gyermek megszólaltassa. Kodály gyermekkarai viszont lehetőséget teremtenek, hogy a gyermek maga megszólalhasson, s ezért olyan fo

 

 

 

 

Tenorszólóra, vegyeskarra, gyermekkarra és zenekarra írt oratórikus mű. Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából 1923. november 19-én díszhangverseny volt a Vigadóban. Műsoron Liszt "Magyar ábránd" és Berlioz "Rákóczi induló"-ja mellett a kor három legjelentékenyebb zeneszerzőjének egy-egy műve szerepelt:

Dohnányi Ernő: "Ünnep nyitány"

 

 

 

 

De Majlandban harminckettő látszik.

Inkább nézem az abonyi kettőt,

Mint Majlandban azt a harminckettőt!"

 

Kórusművei még:

 

Kórusműveiben gyakran és előszeretettel alkalmazta a szólammegszemélyesítést, mely azt jelentette, hogy a szereplő személyiségének jellemző tulajdonságait egy adott szólammal fejezte ki.

 

Vegyeskarra írt műveinek jelentős hányadát magyar költők versei ihlették, s a költemények alapgondolatát, eszmei mondanivalóját a zene sajátos eszközével fölfokozta, fölerősítette.

 

 

 

 

 

Zenekarra írt műveiben is hű maradt a magyar népzenéhez, hiszen ezek többnyire népdalfeldolgozások nagyzenek

 

 

 

 

E műfajára a klasszikus formák alkalmazása, a formai koncentráltság, a költői gazdagság jellemzőek, melyek már egy klasszikus érettségű mesterre vallanak. Ugyanakkor már itt is fontos szerepe van a magyar népdalnak, mely stílusának egyik legihletőbb forrása.

 

 

Kodály Zoltán fiatalkori művein erősen érződik Debussy művészetének hatása. Harmóniavilágában a francia mester hangzásvilága szinte egész életművén nyomon követhető.

Ez időszakban született alkotásai:k:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Adagio hegedűre és zongorára"
"Este"	vegyeskari mű
"Meditation"	zongorára íródott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Gordonka-zongoraszonáta"

"Triószerenád"

"Hét zongoradarab"

 

 

 

 

 

magyarra megkomponálva.

 

tanácsára dolgozta fel Kodály zenekarra. Bemutató: 1930 New York (Toscanini ve

e volt, s természetesen tudjuk, hogy a cigányzenekarok által játszott muzsika nem cigányzene volt, hanem sajátosan magyar táncmuzsikát, verbunkosokat adtak elő. Repertoárjuk rendkívül értékes volt, - akkor még nem fertőzte meg a későbbi felszínes szórakozató igény - nem ok nélkül fordult Kodály ezekhez a táncdallamokhoz; olyan anyag rejtőzött bennük, mely méltó volt a szimfonikus zenekari feldolgozásra. Vérbő verbunkos muzsika ez, amit virtuóz zeneszerzői technika és széleskörű zenei műveltség birtokában emelt a zeneszerző a magasrendű szimfonikus alkotások színvonalára. hangszerelésében elkerülte a galántai cigányzenekar hangzásának utánzását, s ünnepi jellegű, szimfonikus művet komponált, s ehhez emelte fel a galántai dallamot. Ezért pl. nem alkalmazta zenekarában a cimbalmot, holott az a hegedű és a nagybőgő mellett elmaradhatatlan tagja volt az ilyen együtteseknek. nagy szerepet ad viszont a klarinétnak, s jelentős szerep jut más fafúvós hangszereknek is. A vonóskar feladata lényeges és kettős: hol a lassú

témát veszi át a klarinéttól, hogy a gyorsan pergő, száguldó témákat szólaltatja meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

irányt szabott a magyar kóruskultúra útjának.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Például:

Berzsenyi Dániel	"Magyarokhoz"
Ady Endre	"Fölszállott a páva"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

pl.:

"Molnár Anna"

vegyeskarra írt ballada, melyben Molnár Anna a szoprán szóló, a csábító katona a tenor, Anna férjének szerepét pedig a basszus énekli.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Székely keserves"
"Kalevala"	a finn eposzt dolgozta át kórusművé
"Ave Maria"	női karra íródott

1.  

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   bontakozik a környék híres betyárdrámája.

    

   "A Vidrócki híres nyája"

    

   "Mátrai képek"

    

   A Márta-vidéki népdalokból formált nagyszabású vegyeskari kompozíció, melyben a népi életből vett képek elevenednek meg. 1931-ben, szerzői estjén mutatták be e művét, mely három képből áll.

   1. Betyárballada: a Mátra kékes hegyvonulatának képéből ki
2. Bujdosás - hazavágyás - újra itthon:

   "Elmegyek, elmegyek"

   "Madárka, madárka"

   "Sej a tari réten"

3. Lakodalom, vidám mulatozás:

"Két tyúkom tavalyi"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Háry János"

(1926)

Daljáték 4 kalandban, élő- és utójátékkal. Szövegkönyvét, a librettót Paulini Béla és Harsányi Zsolt írták, az alapötletet Garay János 1843-ban írt elbeszélő költeménye, "Az Obsitos" adta. Az elmúlt néhány évtizedben akadtak kritikusok, akik nem sokra becsülték ezt a szövegkönyvet, de Kodály állítása szerint jelentősebb, mint azt általában vélik, hiszen az idegen elnyomás idején a magyar nép csak álmában, csak a képzeletében győzhet, hiába alkalmas, hiába rátermett a győzelemre. Tehát a szerzők megálmodott Háryja nem lódító, nem nagyot mondó mesehős, hanem a kisemmizett magyar nép vágyait valóra váltó vitéz. jellegzetesen magyar paraszti figura, aki mindig hű marad hazájához, népéhez. Róla és kalandjairól szól a mesejáték, melynek zenei dramaturgiája éles kontraszthatásokra épül, és sajátos kétrétűséget mutat. Amikor Háry külföldi kalandjairól mesél - a zene humorizál, karakterizál. Amikor a magyar élet képeit idézi fel, vagy amikor magyar hősök szólalnak meg a színpadon - a népdal őszinte, mély lírája kap hangot.

A Háry Kodálynak egyik legkedvesebb alkotása lehetett, hiszen két személyes vallomást is tartalmaz. Az egyik szűkszavú, de sokatmondó ajánlás: "Örzsémnek", vagyis Sándor Emmának, a hűséges feleségnek. A másik: Kodály előtt nyitva volt az út, bármikor külföldre távozhatott volna. Hiszen Bécs, London, Salzburg, Berlin már jól ismerte, sőt elismerte zenéjét, művészetét. Mindezek ellenére sohasem gondolt arra, hogy elhagyja az országot, s talán személyes állásfoglalásnak is tekinthetjük a Háryt keretező népdal sorait:

"Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A daljáték zenei anyagából 6 tételes "Szvit"-et állított össze Kodály. Az I. III. V. tétel tartalmazza az eszmei mondanivalót, a magyar nép, a haza melletti hitvallás kifejezését. A II. IV. VI. tétel a humoros, hihetetlen események illusztrációja.

"Székelyfonó"

(1932)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mely népi szokások, életképek egy drámai történet keretébe foglalva jelennek meg. A történet a székely falvak hétköznapjaiból ellesett jelenetek, események sűrítéséből szövődött. A fonóház nyugalmát nagy riadalom zavarja meg; a háziasszony kedvesét, a kérőt csendőrök üldözik hamis vád miatt. A kérőnek menekülnie kell. A magára maradt háziasszony aggodalmait a fonóban összegyűlt fiatalok tréfálkozása, évődése enyhíti, majd a sötét érzések balladák eljátszásával, eltáncolásával kelnek életre. Végül is a csendőrök megbilincselve hozzák meg a kérőt, akinek ártatlanságára azonban később fény derül, s így a háziasszony és kérője boldogságának már semmi sem állhat útjába. A cselekmény, a tánc, a játék, tréfa, szomorúság megjelenítése végül is mind egy célt szolgál: méltó, életszerű keretet hoznak létre ahhoz, hogy a székely népdal eredeti szépségében vonulhasson be az opera színpadára. Az ünnepi köntös, amelybe a zeneszerző a népdalt öltözteti, az egyszólamú népdal sajátosságait magában hordozó, új, népdalgyökerű, magyar zene.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Psalmus Hungaricus"

(Magyar Zsoltár) 1923

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kodály Zoltán: "Psalmus Hungaricus"

Bartók Béla: "Táncszvit"

A bemutató hangverseny műsorán Kodály művének még csak ez volt a címe: "55. zsoltár", nem sokkal később azonban már megszületett a végleges, latin nyelvű cím, mely azt jelenti: "Magyar Zsoltár". A mű hatalmas erejét még az intrikusok sem tudták elhomályosítani. Már a témaválasztás is találó. Kodály tanulmányai során ismerkedett meg Kecskeméti Vég Mihály 1561-ben írott versével, amelyben a költő a Bibliából vett 55. zsoltárt átköltve magyarra fordította. Vég Mihály a távoli múltból veszi a szöveget, mely a bibliai Dávid király ajkán hangzott fel először, s ezen keresztül mondja el panaszát népe reménytelen helyzetéről. Az üldözött zeneszerző művészi módon ötvözte a 16. század és saját kora fájdalmát az ősi zsidó zsoltár veretes, sodró erejű szövegével. Ez a jelképes mondanivaló nemcsak a 16. századi, hanem az 1920-as évek Horthy Magyarországát is bírálta, s új aktualitást nyert. zenei és tartalmi mondanivalója tehát egyszerű, közérthető, valójában az egész magyarság nagy erejű panasza, fohásza, sajátos könyörgése. Ez a népi gyökerű, új magyar muzsika az egész zenei világ figyelmét magára vonta. A Psalmust rövid időn belül nyolc nyelvre fordították le.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5 szótagos, az utolsó negyedik sor második egysége nem 5, hanem 6 szótagból áll. Olyasféle hármas lüktetés ez, amely a magyar verselésbe nyugat-európai hatások útján került be. (Ezzel a versformával rokon Tinódi Sebestyén "Króniká"-jának egyik históriás éneke, a "Simmáját írom". A mű egyszerű fődallama, ún. vezérdallama népdalszerkezetre emlékeztető, pentaton jellegű téma, amely a darab bizonyos formai csomópontjain következetesen visszatér, különböző karaktererel, variált alakban. Tehát a műben az ősi pentaton dallamkincsre emlékeztető, és a 16 századi magyar históriás ének hangját idéző dallam, zenei elem keveredik a nyugat-európai zene harmónia és formavilágával. A dallam ötfokúsága az 1. 2. és 4. sor vonatkozásában nyilvánvaló. A 3. sorban idegen hang jelentkezik, ami élénkebbé, mozgalmasabbá teszi a melódiát. A Psalmus Hungaricus tipikusan vokális vezérdallamát zenekari bevezetés előzi meg, mely szorosan hozzátartozik az énekes részhez: a hangszeres és énekes dallam együtt alkotja a kompozíció tartópillérét jelentő zenei anyagot.

"Budavári Te Deum"

(1936)

A Psalmus "testvérpárja", 1936-ban készült, hálaadó ének Budavár visszafoglalásának 250. évfordulója alkalmából. Ebben még egyetemesebb összefoglalást valósít meg, mint az előzőben. A másfél évezredes liturgikus latin szöveg, a régi magyar népzene hangja, a középkori gregoriánum, a 16. századi madrigálstílus, a barokk polifónia találkoznak itt klasszikus, megbonthatatlan egységben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

rásanyagokat dolgoz fel, amelyekben a gyermek ki is élheti magát. A közel ötven gyermekkarra írt művében egy-egy gyermekjátékot, mondókát, néphagyományt őrző gyermekdalt dolgozott föl.

 

 

pl.: "Túrót eszik a cigány"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A süket sógor"

"Katalinka, szállj el"

"Gergelyjáték

 

 

 

"Galántai táncok"

 

"Marosszéki táncok"

 

"Villő"

Kodály Zoltán 1967. március 6-án halt meg. halálával mind a magyar mind az egyetemes zenekultúrát pótolhatatlan veszteség érte. Hozzátartozók, jó barátok és tisztelők sokasága kísérte el utolsó útjára a Farkasréti temetőbe az európai hírű zeneszerzőt, a minden művében és tettében lelkes pedagógust, az elkötelezett magyar hazafit. Sírjánál a nemzet nevében Szabolcsi Bence búcsúzott tőle.