MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA

MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA hírei

Kincs vagy giccs a magyar nóta?

8 éve | Sánta Béla | 1 hozzászólás

http://nol.hu/kultura/xix-szazadi-underground-1569581

A cikket Takaró László idővonalánaláról másoltam.

Kincs-e a magyar nóta vagy ócska giccs?

hirdetés

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 17. számában
jelent meg.

9 komment

Csepelyi Adrienn
Népszabadság

Liszt Ferencnek ópium volt, Bartók semmibe vette. Előadóit egy ország ünnepelte, mégis koldusszegényen haltak meg. Kincs-e a magyar nóta vagy ócska giccs, amit illenék végre elfelejtenünk? S akkor mit mondjunk a mulatós műfajára?

„Az effajta zene számomra az ópium egyik fajtája, amelyekre olykor nagy szükségem van” – írta Liszt Ferenc Széchenyi István grófnak a cigánymuzsikáról. Amikor hazánkban járt, húzatta magának, Bihari Jánosra például így emlékszik: „A játéka nyomán támadt érzelmek nyilván ama titokzatos elixirek hatásához voltak hasonlók, melyeket a középkor vakmerő álkimistái (…) készítettek – azoknak a varázsitaloknak hatásához, melyek ereinkbe az erő, a férfiasság, a vitézség, a büszkeség, a sérthetetlenség és sebezhetetlenség új principiumát olthatták.”

Az Ábrázolt Folyóirat 1848-as, Komoly Gunykép című „karikatúráján” Rózsavölgyi Márk hegedűművész és nótaszerző halálos ágyánál arra kéri szolgáját, hogy fűtsön be. A szolga pedig befűt – Rózsavölgyi kézirataival. Noha a német verbunkosból eredeztethető, a kiegyezés után a magyar nóta művészi paszszív ellenállássá vált – úgy tetszik: a kor underground műfaja volt.

Ám e népszerűség ellenére Gárdonyi Géza arról ír, hogy Dankó Pista – akinek szobra ma a folyóparton áll – úgy el volt keseredve nyomorától, hogy a Tiszába ugrott. A XX. század legdúltabb évtizedeiben ismét virágkorát élte a műfaj: Jávor Pál és kortársai idején a nótájuk is hozzátartozott a sztárokhoz. A harmincas-negyvenes évek filmjeiben szinte kötelező volt a nótajelenet. Bartók Béla viszont mélyen lenézte: „értékes és e mellett minden mástól eltérő, magyaros sajátságú műzenénk (…) eddig nem volt”, mert „amit Bihari, Lavotta s egynehány beszármazott idegen: Csermák, Rózsavölgyi, Pecsenyánszki stb., vagyis csupa többé-kevésbbé dilettáns zenész, a cigányzene hatása alatt összeírt s amiben jóízlésű ember nem gyönyörködhetik, azt nem vehetjük számítás alapjául…”

Előfizetne a Népszabadságra? Érdekel

Máté Ottilia

Máté Ottilia
Máthé Zoltán / MTI

A rendszerváltásig mégis népszerű volt a magyar nóta: a Kulacs étterem előtt hosszú sor állt, hogy a benti muzsikaszót hallhassák. Ma viszont a kevés éttermi cigányzenész filmés musicalslágerekkel hígítja repertoárját, a magyar nótának szentelt tévécsatornákat elöntötte a mulatós vagy lakodalmas rock, s már a Dankó rádió is egyre több műfajnak ad teret a magyar nóta mellett. „Már a Dáridó indulása kormondtam Lagzi Lajcsinak, hogy nagyon rosszat tesz a műfajnak” – idézi fel Máté Ottilia nótaénekesnő, aki 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét.

– „Azt felelte: tudom, de ebben van a pénz. Harminc-negyven évvel ezelőtt működési engedély nélkül nem lehetett fellépni. Pongrácz Zoltánnál kellett vizsgázni zeneelméletből, és különféle blokkokat összeállítanunk, amelyek a hallgatótól az andalgón át eljutnak a csárdásig. Ma boldog-boldogtalan énekel, többnyire rosszul, stílustalanul. Pedig ha a fiataloknak megmutatnánk az archívumok legendás felvételeit, ha adnánk egy esélyt a műfajnak, biztos vagyok abban, hogy meglátnák a szépségét.”

Pénzügyi szempontból nem vonzó hivatás ez ma sem, s a célközönség is egyre csökken. De nincs minden veszve. „Hogy érdekli-e a fiatalokat a magyar nóta? Ez nagyvárosi kérdés” – nevet Bányai Márton, az új generáció leghíresebb nótaénekeseinek egyike.

Bányai Márton
Máthé Zoltán / MTI

– A városi fiatalok szinte egyáltalán nem ismerik a műfajt, pedig azt tapasztalom, hogy ha igazi, jó magyar nótát hallanak, maguk is megkedvelik.” Bányai szerint szomorú, hogy a magyar nóta sokak szerint ciki, miközben a mulatós egyre népszerűbb. „Elítélendő műfajnak, vagy inkább afféle műfajtalan dolognak tartom. A legszörnyűbb az, amikor hozzányúlnak gyönyörű magyar nótákhoz, és csúfot űznek belőlük.”

Ahogy arra Máté Ottilia is utal, a magyar nóta a virtuóz hangszeres játék és a tiszta, érthető ének mellett a közönséggel való kontaktust is megköveteli. A jó nótaegyvelegnek – épp, ahogy egy jó DJ-szettnek – íve, dramaturgiája van. Talán senki sem fogalmazta meg olyan találóan, hogy miben különbözik a mulatóstól, mint Berki Béla aranykoszorús prímás egy 2010-es interjúban: „Az én muzsikusaim konzit végzett, képzett zenészek, Amerikától Ausztráliáig kinn van a plakátunk, itthon mégis futunk a megélhetésünk után. Bármit bármikor el tudunk játszani, ha kell, transzponálunk, játszunk dzsesszt, táncdalt, csárdást, Puccinit, ami kell. És akkor jönnek az ilyen »modern« zenészek, berakják a CD-jüket, és ezt nevezik zenélésnek? Fellépés közben kimennek a színpadról WC-re, és megy tovább a szám, vagy mi?”

Címkék: kincs vagy giccs a magyar nóta?