MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA

Id MAGYARI IMRE

14 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

id. Magyari Imre,
ö még az angol kiralyi udvarba is jatszott
a jo ebédhez. ö egy nagy müvész volt, a külföldön reprezentalta a magyarsagot, a magyar kulturát.

Tejben fürdik az én rozsám, Hull a zápor künn a pusztán, Nem szégyen a szegénység, Daru madár útnak indul

Tejben fürdik az én rózsám, ha felkel
Törülközik tearózsa levéllel
Fényesebb is az orcája a hónál
Pirosabb is a hasadó hajnalnál

Jaj, de félek mikor zúgó szél támad
Te zúgó szél meg ne fújd a rózsámat
Süss le rá Nap, Isten szeme ahol van
Állj meg madár feje fölött dalolva.

Hull a zápor künn a pusztán, cifra szűröm jaj, de nagyon megázott.
A szélvésszel versenyt futó pej paripám, Isten bizony megfázott.
Takard be hát édes babám, pej lovamat hiszen futott eleget,
Aztán édes öleléssel, tüzes csókkal gyújtsd lángra a lelkemet.

Nincs a pusztán rózsabokor, nem hozhattam néked babám virágot.
Pedig hidd el néked adnám ezt az egész, gyönyörű szép világot.
/:De a világ nem az enyém, szegény vagyok nem adhatok egyebet,
Néked adom mindörökre a hűséges, a szerető szívemet.:/

Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől,
Messze hangzik bús panasza délre szálló felhőkből.
Majd, ha én is útra kelek, én még sokkal messzebb megyek,
Nem jár arra a madár sem, nem jut el a sóhajtás sem odáig.

Tavasszal, ha a tó partján kék nefelejcs virágzik,
Darumadár újra megjön, nem marad el sokáig.
/:De ahová én elmegyek, ott nincs se tél, se kikelet,
Nincs szerelem, nincsen féltés, nincsen onnan visszatérés sohasem.:/

Címkék: id magyari imre