Frido Diepeveennek akkoriban adódott először lehetősége arra, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt is elmesélje, hogy Hollandiában milyen nagy kultusza van a magyar cigányzenének. Elmondta, amit azóta már oly sokszor: a holland sokféle nemzet kultúráját nyitottan magába fogadó nép, amely örömmel vette a hosszabb-rövidebb ideig ott muzsikáló magyar cigányzenészek művészetét is. Sőt. Egy időben az egyetemeken, a fiatalok körében kimondottan divatosnak számított cigányzenekart alapítani, volt, hogy hatvan ilyen jellegű, diákokból álló együttes működött Hollandiában! Nem csoda, hogy nagyon sok holland nagyváros éttermében is naponta felcsendült a cigányzene. Idővel azonban ez a divat megkopott, az élő muzsikát háttérbe szorította a CD-ről játszott, a nyugodt, hangulatos vendéglátóhelyeket (köztük a magyarokat is) pedig felváltották a gyorséttermek, vagy az újfajta kuriózumokat kínáló görög és kínai étkezdék.

Ez a folyamat tehát Hollandiában sem történt másképpen, mint Magyarországon. Szirmai László, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) igazgatója szerint most már lassan mi sem vagyunk messze attól, hogy a hungarikumnak számító zenei műfaj feledésbe merüljön. A kávéházi cigányzene háttérbe szorulásának okai hasonlók. Egyre kisebb a fizetőképes kereslet az éttermek, zenés szórakozóhelyek iránt, amelyek mind nehezebben gazdálkodnak, így vezetőik is ott faragnak a költségekből, ahol csak tudnak. A cigánypecsenye hozzávalóiból nehéz bármit is kispórolni, a cigányzene hozzávalóiból a CD térnyerése után viszont megtakarítható a muzsikus… Szirmai egyéb okokat is említ. Szerinte a fiatal vendéglátós szakemberek nem feltétlenül az élőzene élményével kívánják hangulatossá tenni éttermeiket, manapság nagyobb divat érdekes ételkínálattal, vagy szokatlan környezettel csalogatni a vendéget. A hagyományokra, így az éttermi élő muzsikára is jóval kevesebb figyelmet fordítanak. És az sem tesz jót a műfajnak, hogy néhány évtizede feltalálták annak szintetizátoros, kiüresített, mulatós változatát, amelyet könnyű fogyaszthatósága, igénytelensége igen népszerűvé tett. Nem kell hozzá kifinomult hallás, zenei tájékozottság, mint az éttermekben játszott eredetijéhez.

Frido Diepeveen, hobbiprímás
A nyolcvanas években, a Nagykörúton hatvannégy helyen szólt a különféle muzsika, csak a Béke Szállóban öt zenekar húzta a hotel különféle éttermeiben, bárjaiban, kávézóiban. Manapság egész Budapesten talán, ha tíz étteremben hallható még cigányzene, de hogy pontosan hol és hányan művelik, arról nyilvántartás nincs. Már az sem nyújt támpontot, hogy hány vendéglátós muzsikus vizsgázik az ORI- vagy az OSZK vizsgáin, ekképpen, hány zenész kap működési engedélyt, merthogy 2006-ban az illetékes minisztérium megszüntette a vizsga kötelezettségét, mondván az a művész, aki annak vallja magát. És lássuk be: van is ennek realitása, ha már a politikusok esetében ez így van (az a politikus, aki annak mondja magát), miért lenne máshogyan a futballistáknál, az ágyúöntőknél vagy a cigányzenészeknél.

A fenti folyamat eredményeképpen ma állástalan éttermi muzsikusok százai élnek Magyarországon. Akad, aki végleg feladta: biztonsági őrnek vagy zöldségesnek állt, akad, aki alkalmi fellépésekből igyekszik talpon maradni, és van, aki külföldre igyekszik, noha a lehetőségek ott is szűkülnek, és nem csak Hollandiában, máshol is. Megszűntek a zenés magyar helyek Helsinkiben, Amerikában, több német nagyvárosban, egyebek mellett bezárt a müncheni Piroska csárda és a hamburgi Puszta csárda.

A műfaj feltámasztására alig néhány kísérlet született. Ezek egyike 2006-ban, amikor a kulturális vezetés létrehozott egy programot, amely lényege szerint állami támogatással segítette volna a cigányzenészeket munkához. Azaz, ha egy-egy étteremben foglalkoztattak volna cigány muzsikusokat, akkor az éttermet csupán a művészek gázsija terhelte volna, a különféle járulékokat átvállalta volna az állam. Szirmai László szerint az ötlet reményekre jogosított, de hamar befulladt, mert a vendéglátósok passzívak voltak, ha mégsem, akkor közülük sokan elfelejtették kifizetni még a rájuk eső részt is, ne is folytassuk…

Sikeresebbnek tűnik a Budapest Bár nevű formáció kísérlete, amely némi fazonigazítással a fiatalok körében divatot csinált a korabeli kávéházi, éttermi muzsikából, és most itt a legújabb kezdeményezés: a hollandok által létrehozott Magyar Nóta Alapítvány. Ennek terveiről szólva Frido Diepeveen azt mondja, reményeik szerint az alapítvány segítségével a hollandok negyedévente fogadnak majd magyar zenekarokat, amelyek a helyi muzsikusoknak tanítják a cigányzene mesterfogásait. A magyar zenészek koncerteket is adnak majd, szélesebb körben népszerűsítve a műfajt. De a tervek szerint már 2014 nyarán holland zenészek jönnek hazánkba, akik viszont itt sajátítják el a cigányzene leghitelesebb fordulatait. Készül egy honlap, amelyen információk tucatjai mellett nagyon sok vonatkozó hang- és videofelvétel tekinthető meg, az alapítvány egy online rádiót is működtet majd, és tehetséges, fiatal, magyar, de lehetőségek híján lévő cigányzenészek pályára segítését is célul tűzte ki.

Frido Diepeveen szerint a magyarok a mostanában tapasztalható múlt szeretet ellenére bizonyos jelképeket mintha a kellemetlen és hamis önképek közé sorolnának. Talán így gondolnak a cigányzenére, ha tetszik: az éttermi muzsikára is. Pedig a holland üzletember szerint ez a muzsika is hozzájárul a magyar hagyományok, a magyar értékek őrzéséhez. Úgyhogy, miként Petőfi vagy Vörösmarty, ő is azt tanácsolja: Húzd rá, cigány!

Infó: A cikk eredeti változata a 2014.01.10-i Népszabadságban olvasható.

Éttermi muzsika – Boross Lajos prímáskirály és zenekara Móricz Simon Aki az alapítvány célja és neve között némi ellentmondást vél felfedezni, téved, hiszen amikor a kávéházi cigányzenéről beszélünk, akkor egy érzékeny műfaji egyvelegre kell gondolnunk, ami jó ízléssel sűríti magába az autentikus cigányzenét, a magyar nótát, a csárdást, a komolyzene léleksimogatóbb darabjait, polkákat, keringőket, a musical és a dzsessz örökzöldjeit, a korabeli filmek legnépszerűbb slágereit és a magyar népzenét. Továbbá abban sincs semmi meglepő, hogy éppen egy holland cégvezető szeretné ezt a szép hagyományt ismét bekötni a holland és a magyar zenei élet vérkeringésébe, mert Frido Diepeveen a magyar cigányzenészek által is elismert kitűnő hobbiprímás, aki azért költözött 2003-ban Magyarországra, mert mesterfokon szerette volna megtanulni a magyar cigánymuzsikát. Gyermekkorában (lévén nagymamája magyar származású) sokat nyaralt hazánkban, emlékei szerint már akkor megfogta az a szép melankólia, személyesség és szenvedélyesség, ami a cigányzenéből árad. Hegedülni kezdett, de a komolyzenei tanulmányok közben, a magyar cigányzene szeretete nem kopott, így jól ismert prímásoktól tanulta a műfaj mesterfogásait, s hogy ez a tanulási folyamat minél hatásosabb legyen, végül hazánkban telepedett le. Sőt. 2007-ben (sok kitűnő hazai prímás mellett egy japán hölggyel együtt) a prímásversenyen is elindult; a szokatlan történetre még az érdekességekre vadászó televíziós műsorok is lecsaptak.

A világhírű hungarikumnak számító cigányzene megmentéséért alapítványt hoztak létre Hollandiában. A Magyar Nóta Alapítvány alapvető célja a cigány muzsika szerepének növelése, ezzel az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő, cigány muzsikusok támogatása.

‘A cigányzenei kultúrát a “kihalás” veszélye fenyegeti Hollandiánban. Ez azt jelenti, hogy lassan elveszítjük azt a valóban egyedi zenei műfajt, mely kiemelkedő szerepet kapott hazánkban már évtizedek óta” – áll a holland nagyvállalatok, cégek vezetői által életre hívott Magyar Nóta Alapítvány létrejöttét bejelentő közleményben.

Az alapítók szerint a műfaj bölcsőjének számító Magyarországon sem túl bíztatóak a cigányzene kilátásai. “Éppen ezért e csodálatos kulturális örökséget teljes eltűnés veszélye fenyegeti és ez komolyan érinti a magyar cigányzenészeket, akiknek generációkon keresztül ez a műfaj jelentette a megélhetésüket” – állítják az alapítók. A Magyar Nóta Alapítvány elsődleges célja e zenei műfaj megőrzése, újra reflektorfénybe állítása, ezáltal az érintett családok támogatása.

Az alapítvány – melynek tanácsadó testületében ott van Hollandia magyarországi nagykövete, Gajus Scheltema, illetve “Buffó” Rigó Sándor, a 100 Tagú Cigányzenekar vezetője is - feladata megőrizni, támogatni és növelni a magyar nóta, a hagyományos magyar cigányzene szepét Hollandiában és szerte Európában. Fenntartani és támogatni a már létező holland zenekarokat, melyek ezt a műfajt képviselik és továbbviszik ennek örökségét. Segíteni azokat, akik kedvet éreznek a cigányzene tanulásához.

A magyar cigányzenével kapcsolatos képi dokumentumok, hangfelvételek, feljegyzések rögzítése és dokumentálása valamint ezek közzétételének biztosítása, hogy minél nagyobb közönséghez eljussanak. Ösztönözni a nemzetközi, elsősorban holland-magyar csereprogramokat azzal a céllal, hogy a zenei kapcsolatok által a magyar nóta egyre nagyobb teret kapjon.

Támogatni a cigány közösségek muzsikusait egyfajta közvetítőként segítve őket, hogy részt vehessenek különböző zenei műhelyekben illetve előadásokon, koncerteken Hollandiában és szerte Európában. Pozitívan befolyásolni a cigány közösségekről kialakult képet felhívva a figyelmet a kulturális örökségünk e nagyszerű alkotóelemére.